A politikai korrektség (political correctness, PC, magyarosan píszí) fogalma a 60-as évekre vezethető vissza. A Sapir–Whorf-hipotézisen alapulva abból a gondolatból indult ki, hogy a nyelv befolyásol(hat)ja a nyelvhasználók gondolkodását.

Késleltetett siker, politikailag kevésbé korrekt szóval bukás. A fotó 1971 tavaszán, egy hazai kerékpáros körversenyen készült
(Forrás: MTI, Benkő Imre)

Az amerikai politikai baloldal olyan nyelvet és nyelvhasználatot próbált javasolni és előírni, amely etnikai, vallási és nemi hovatartozástól függetlenül semleges, azaz nem kizáró, hanem magába foglaló, hogy aláássa a tudatalatti nyelvhasználatból származó sztereotípiákat.

A píszí maga túlmutatott a nyelvhasználaton, és idővel minden más társadalmi viselkedésre átterjedt. A 90-es évekre, mire a fogalom hazánkba ért, az amerikai konzervatív politika már sikeresen kisajátította magának mint a szólásszabadságnak a cenzúra általi veszélyeztetettségét, és jelentése mára jórészt pejoratív lett.

Történelmi rokonok: tabuk és eufemizmusok

A píszí nyelvészetben használatos fogalma szorosan összefügg az eufemizmussal (a görög eu pheme, 'jó beszéd' kifejezésből), amely egyes kifejezések bántó vagy sértő jelentését kevésbé direkt kifejezésekkel igyekszik helyettesíteni. Ez a történelmi időkben leginkább a vallással, a testtel és a testiességgel kapcsolatos kifejezéseket jelentette, és a mai napig mindannyian használjuk. Egy étteremben senki sem azt kérdezi, „hol lehet pisilni?”, hanem, hogy „merre van az illemhely/vécé/mosdó/toalett?”, amelyek mind eufemizmusok.

A történeti nyelvészet azt is felfedte, hogy már korábban is léteztek ilyen nyelvi tabusítások. Az indoeurópai nyelvekben például a medve szó etimológiája nagyon eltérő más állatok nevéhez képest, mert használata és kiejtése korábban tabunak számíthatott, és a helyettesítésként használt helyi nyelvi eufemizmusok mára nem mutatnak hasonlóságot. A finnugor nyelvekben ugyanez a helyzet: a medve és a szarvas is totemállat volt, ezért a nevét nem lehetett kimondani. Ennélfogva mindkettő kihalt – a magyarban a medve szláv jövevényszó, a szarvas pedig körülírás (szarvas állat = olyan állat, amelyiknek szarva van). Az angol donkey ('szamár') szó is ugyanígy történeti eufemizmus, ami a korábbi indoeurópai eredetű ass szó (jelentése 'szamár', de egyben 'fenék' is) alternatívájaként jelent meg.

Az eufemizmus taposómalma (euphemism treadmill) azt jelenti, hogy az új eufemizmusoknak erős és természetes hajlandóságuk van arra, hogy elsődleges tabuértelmük miatt gyorsan átvegyenek egy, az eredetihez hasonló pejoratív jelentést, és ezzel újabb eufemizmusok bevezetését tegyék szükségessé.

Példa erre az angol nyelvben a nemrég elhunyt George Carlin amerikai komikus híres monológja a gránátnyomás 20. századi angol orvos-katonai megnevezésének módosulásáról az egymást követő nagy háborúkban: shell-shock: gránátnyomás (I. világháború) > battle fatigue: harctéri idegsokk (II. világháború) > operational exhaustion: bevetés utáni kifáradás (koreai háború) > posttraumatic stress disorder: poszttraumás stresszbetegség (vietnami háború). Carlin szerint a megnevezés bonyolódásával és egyre hosszabbá nyúlásával a fogalom egyre sterilebbé és elvontabbá vált, elveszítve ezzel eredeti, szinte kézzelfogható jelentését és arra való képességét, hogy együttérzést váltson ki.

Le a sztereotípiákkal!

A píszí az eufemizmusok azon speciális fajtája, amelyeknek politikai töltete és indíttatása van. Általában a különböző társadalmi kisebbségek származással, fajjal, vallással, nemmel, nemi orientáltsággal és fogyatékosságokkal kapcsolatos megnevezéseit igyekeznek semlegessé tenni, és ezeknek az új semleges kifejezéseknek a használatát elterjeszteni a nyilvános közhasználatban és a médiában, így csökkentve a sztereotípiákon alapuló megkülönböztetéseket.

Ha elfogadjuk, hogy a sztereotípiákon alapuló megkülönböztetések nemcsak bántóak és sértőek, hanem az egyénre és a társadalomra is egyaránt károsak lehetnek, akkor a píszí használata helyes és jóindulatú, mondhatni „korrekt” célnak tűnik. A gyermekkönyvek píszí átirataiban – például Richard Scarry Tesz-vesz város című, eredetileg a 60-as években megjelent könyvének angolul és magyarul is van újabb, píszíbb változata – már női rendőr is szerepelhet, apa és anya együtt főzhet a konyhában, a karácsonyfa mellé a menóra is bekerülhet, az indiánoknak nem kell halomra halniuk, és a nyúl is kergetheti a rókát. Ám éppen liberális indíttatása miatt azonban a píszí (diktatórikusan és előíró jellegéből kifolyólag) állandó politikai céltábla is.

A píszível kapcsolatos másik probléma, hogy a fentebb említett taposómalom-jelenség miatt a píszífolyamatnak sosincs vége. Itt utalhatunk a Barack Obama elnökségével kapcsolatban már tárgyalt negro > coloured > black > african-american (néger > színes bőrű > fekete > afroamerikai) píszís kódváltás-sorozatra is, amely a magyar nyelvben is végbement, ha nem is ebben a sorrendben.

Hasonlóképpen alakul a testi fogyatékosok megnevezése is – béna, nyomorék, rokkant, testi fogyatékos, mozgássérült, csökkent fizikai képességű –, amelynek az angolban még két további folytatását is fellelhetjük a physically challenged és a differently abled formájában, amelyek magyar változatai ('fizikailag korlátozott' és 'más módon képes') még kevésbé terjedtek el.

Valószínűleg a most még elfogadottnak minősülő roma és meleg kifejezések is újabbaknak adják majd át a helyüket. Ez a píszí elkerülhetetlen velejárója, amely használóit és támogatóit talán kevésbé zavarja. Ami azonban igazán nevetség tárgyává teszi és hiteltelenné teszi, (nemcsak a konzervatívok, hanem a közemberek körében is), az a nem is olyan ritka túlkapások esete.

Hiszi a píszí

Az, hogy mi minősül túlkapásnak, egyéni érzékenységtől függ. De a többség valószínűleg annak tartja annak a glasgow-i kávézónak az esetét, amely nem volt hajlandó feketekávét felszolgálni, csak ha „tej nélküli kávénak” rendelték ki, mondván, hogy a feketekávé rasszista kifejezés.

Nem kevésbé meglepő és komikus, hogy egy új, nem kirekesztő angol bibliafordításban a „mi Atyánk, ki vagy a mennyekben” helyett „mi Anyánk és Atyánk, kik vagytok a mennyekben” áll.

Egy wakefieldi börtön javaslata is túlzásnak tűnhet a nem kifejezetten Amnesty International-tagok között, miszerint a rabokat úrnak (Mr.) kelljen szólítani, máskülönben nem kapják meg a nekik kijáró tiszteletet.

Egy 2005-ös BBC-döntés is komoly visszhangot keltett, amikor a „terrorista” kifejezést elfogultnak ítélték, és helyette a „megtévedt bűnözők” (misguided criminals) vagy „bombázók” kifejezéseket javasolták. A döntésnek komoly politikai oka volt, hiszen a BBC a jogaiktól megfosztott guantánamói foglyokért próbált kiállni.

Még ha jóindulatúak is ezek a próbálkozások, a fenti példa szóhasználatával élve ők maguk is kissé „megtévedtnek” tűnnek. Az Angoltanárok Szövetsége pár éve például a „bukás” (failure) kifejezés helyett a „késleltetett siker” (deferred success) terminus használatát javasolta a diákok önbizalmának védelmében. Irónia nélkül és ironikusan is mondhatjuk tehát, hogy a píszí tovább halad önnön szükségszerűen késleltetett sikerének útján.