@Krizsa: "ge-VER = felülkerekedő, férfi" "héber efi = faág" Azért nem minden férfi nőket bántalmazó növényi rész (gyökér).

@Krizsa: „Mivel nyilvánvaló, hogy a fér-fi szóösszetétel: ez máris nem lehet a finn poika leszármazottja, mert az csak a második tagot, a fiú-t jelenti.” – „A férfi szóban a fi a finnugor *pojka leszármazottja”

Akkor legyen ez a házi feladat szövegértésből...

„A finnben egy F sincs” – Dehogynem, rögtön az első hang. (Csak hogy én is mondjak valami hasonlóan értelmeset.

@cherbourg: Ezekre a kérdésekre azért nem egyszerű a válasz, mert több tényező is közrejátszik. A nagyon gyakori rendhagyó alakok könnyebben megmaradnak, sőt, még a szabályos alakokra is hathatnak úgy, hogy rendhagyóvá teszik őket. Az viszont még összetettebb, hogy a rendhagyó alakokra mi hat. De pl. az, hogy van szavak, de már nincsen *szavat, olyan távoli párhuzamokkal is összefügghet, mint hogy van látóak és látók is, de a látót mellett nincs *látóat.

Mivel nyilvánvaló, hogy a fér-fi szóösszetétel: ez máris nem lehet a finn poika leszármazottja, mert az csak a második tagot, a fiú-t jelenti.

A finnben egy F sincs (sose volt), nemhogy kettő, a poiká-ban egyetlen azonos hang sincs a férfi-vel, s a K semmi esetre nem változhatott a második F-re.

Az első szó számtalan nyelvben az európai o/u/v-t tartalmazó VR gyökből származik (vér-ver-virtus / a finnben is veri = vér, latin vir.)

A héber: ge-VER = felülkerekedő, férfi, g'vir = úr, ahol a g- a korábbi k- előrag (=olyan aki/ami) hangváltozása – a héber vrid, s a latin varix = vérér. A héber efi = faág – magyarban fi, család-fa, leszármazási ág, stb.

A férfi szó a ver-vér "legyőző" és "vérszerinti" értelmek kapcsolatából ered.

A cikk többi magyarázata (pl. hogy a magyarban sose volt torokhangú i, pedig most is van,

mondd nyomatékosan: "most már (szünet) irtanom kell a gazt!"...

A cikk többi magyarázata is arra példa, hogyan nem lehet Makóról a Szíriuszon keresztül jutni Jeruzsálembe.

szokott

Ez rendben van, de ez miért és hogy magyarázza a fenti jelenséget? A "közelség" bármit is jelentsen, miért blokkolja a variációt? Ráadásul a variálódás pont a "közeli" toldalékoknál szoktak előfordulni (szavak~szók, tavat~szót).

@cherbourg: A többes szám és az -Vs olyan tőváltakozásokat is kivált, amit a msh kezdetű toldalékok nem: lovak, lovas vs lónak, lóban; bokrok, bokros vs bokornak, bokorban; kezek, kezes vs kéznek, kézben, stb. A tsz és az -Vs „közelebb” van a tőhöz, mint a -nAk, -bAn és társaik.

A "férfiek" többes szám sem igazán létezik: a Google fél százalékot ad, de ezek jelentős része zaj. Az azért továbbra is misztikum, hogy a kötőhangzós alakok miért nem lehetnek elölképzett toldalékolásúak, míg az összes többi alak ebből a szempontból variációt mutat. Erre a fenti magyarázat nem ad választ: a harmonikus szavak itt miért nem hatnak, miért csak a toldalékon belüli magánhangzók esetén?