Számos példa van arra, hogy a nyelv jóval több, mint valamilyen bonyolult szabályok alapján összeálló hangsor (vagy szósor) és a hozzá tartozó – alapvetően a logika szabályait követő – értelmezés. Számos példa van arra, hogy a mondatunk értelme nem az lesz, amit a szó szerinti jelentésből kikövetkeztethetünk.

Hát, ezt jól megcsináltad!

Ha ezt a mondatot egy jellegzetes dallammal mondjuk, minden magyar anyanyelvű beszélő tudni fogja, hogy éppen az ellenkezőjére gondolunk annak, amit a mondatunk szó szerint jelent: nem dicsérünk, hanem épp szidunk. Az a nyelvészeti ágat, amely a nyelvi jelenségeket a kommunikációs kontextusban, a használatban vizsgálja, pragmatikának hívják.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A fentihez hasonló pragmatikai jelenségekkel a formális nyelvleírás modelljei nem igazán tudnak, vagy akarnak mit kezdeni, ugyanis a pragmatikai jelenségek – hosszan úgy gondolták – nem algoritmizálhatók, ugyanis ismernünk kell hozzájuk azt a speciális kontextust, amelyben elhangzanak, és annak alapján válnak értelmezhetővé. Ezért is gondolták sokáig azt, hogy nem lesz érdemi beszélgetőtársa az embernek a számítógép: a pragmatikát ugyanis igen nehezen tudnák beleverni a fejébe.

Egy adott kommunikációs helyzetben a beszéd megértéséhez nem elsősorban az szükséges, hogy szó szerint értsük az elhangzó mondatokat, hanem a megértés kulcsa sokkal inkább az, hogy azonosítsuk a beszélő szándékát. Néhány beszédfelismerő szoftver ma már képes arra, hogy bizonyos kulcsszavakat detektáljon, de a szándékok megértésétől még igen messze vannak.

A kommunikációban nagyon nagy szerepe van a beszélgetőpartnerek közös tudásának, illetve a mondanivaló adott helyzetbeli informativitásának. Ez az, amit számítógéppel igen nehéz modellezni.

Kutatók azonban most olyan matematikai modellel álltak elő, amely alapján akár kifejleszthetővé válhat az iróniát is értő számítógép. A stanfordi egyetem két pszichológus kutatója, Michael Frank és Noah Goodman a Science-ben publikálták legújabb eredményeiket az úgynevezett kvantitatív pragmatika elméletéről – számolt be a Science Daily.

A két pszichológus online kísérletében 745 alany vett részt – két csoportban. Az egyik csoportnak mutattak néhány ábrát (egy kék négyzetet, egy kék kört és egy piros négyzetet), majd megkérték őket, hogy egy listából válasszák ki, melyikkel utalnának a középen elhelyezkedő tárgyra: a kék vagy a kör szóval. A kísérleti alanyok másik csoportjának pedig meg kellett mondania, hogy ha azt hallják, hogy kék, melyik alakzatra gondolhat a beszélő a fenti három közül.

Beszélgetünk?
(Forrás: Marten Graphics)

A kísérlettel a kommunikáció (beszélés és megértés) során működő választásainkat próbálták modellezni. A válaszok alapján a kutatók felállítottak egy matematikai egyenletet, amely képes megjósolni a valószínűségét az egyes szavak használatának, illetve az egyes értelmezéseknek. 

Ezzel az eredménnyel megnyílt a lehetőség afelé, hogy a számítógép képes legyen kezelni olyan pragmatikai jelenségeket, mint a szarkazmus, az irónia vagy a túlzás.

Forrás

Could Sarcastic Computers Be in Our Future? New Math Model Can Help Computers Understand Inference