-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Bocs, de általánosságban beszélek a nyilvánosság kérdéséről, amit az említett e...2025. 03. 14, 09:37 A kutyára vagy csimpánzra hasonlítunk...
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Ugyan nem tudom miről beszélsz, de ha nem vagy képes összerakni, hogy ...2025. 03. 12, 17:14 A kutyára vagy csimpánzra hasonlítunk...
-
Sándorné Szatmári: Most én is kijelentem, hogy ezután csak az engedélyemmel idézhetik forrásként amit ide az ...2025. 03. 12, 16:37 A kutyára vagy csimpánzra hasonlítunk...
-
Sándorné Szatmári: @cikk "Aki bővebben kíváncsi a kísérletekre, és további hasonlóságokra és különbségekre vá...2025. 03. 12, 16:20 A kutyára vagy csimpánzra hasonlítunk...
-
Sándorné Szatmári: @bm: Az említett Koko majom bírta nyilvánvalóan azokat a képességeket, amelyekről a majom ...2025. 03. 12, 16:01 Áttörés: beszélő majmok
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.

Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
„Ha rossz leszel, elvisz a drótostót!” Nagyanyáink idejében ezzel ijesztgették a szülők engedetlen csemetéiket az Alföldtől egészen Zemplénig. De ki is volt az a drótostót? Tényleg az volt a fő szórakozása, hogy magyar gyerekeket rabolt?
A 18. században Trencsén vármegye északi területének férfilakossága egyre inkább szembesült azzal, hogy a mezőgazdaságból nem tudja fönntartani a családját. Terméketlen, köves földek, mostoha időjárás, kezdetleges földművelési módszerek – ez mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy a férfiak valami új megélhetési módon kezdjék törni a fejüket. Már korábban is eljártak Sziléziába dolgozni, innen hozták magukkal a drót megmunkálásának ismeretét. Ebből fejlődött ki a drótos szakma, mely hatalmas karriert futott be. A „Drótosföldnek” (szlovákul Drotária) nevezett Felső-Vágmente mellett később drótostelepülések alakultak ki a Szepességben is. A szlovák vándordrótosok nemcsak a történelmi Magyarország területét járták be, hanem eljutottak sokkal távolabbi vidékekre – Oroszországba, Kínába és Amerikába is. Több korabeli utazó följegyezte, hogy a trencséni falvak tele vannak asszonyokkal és gyerekekkel, de férfit alig látni bennük. A férfiak ugyanis csak a téli időszakra jártak haza a családjukhoz. Képzeljük csak el, mekkora terhet rótt ez az asszonyokra, akiknek egyedül kellett vállukon vinni a háztartás, gazdálkodás, gyermeknevelés minden gondját. Bizony az is előfordult, hogy a családfő, akinek éves keresete a család egyetlen pénzbevételét jelentette, hazafelé menet útközben elitta a pénzt. Sokszor az sem segített, hogy a férfiak indulás előtt ünnepélyes esküt tettek: nem fognak engedni az ital csábításának.
A drótosoknak csak egyik rétegét képezték a szegény házaló mesteremberek, akik hátukon cipelték egész műhelyüket. Kezdetben egymagukban, majd inasukkal járták a világot. Nem érdektelen megjegyeznünk, hogy a drótosinas szlovák neve džarek [dzsarek], mely a magyar gyerek szóból származik. A drótosok később társaságokba tömörültek, műhelyeket, sőt egész manufaktúrákat alapítottak. A történelmi Magyarország déli területein azonban elsősorban az egyesével, kettesével járó vándordrótos alakja volt a jellemző, bár akadtak kisebbfajta műhelyek is.
Sodronyarszlánok a magyar irodalomban
Szeretetteljes iróniával festett képet kaphattak a „sodronyarszlánoknak” titulált drótosokról Pajor István tollából a Honderü című reformkori szépirodalmi és divatlap olvasói:
Mint hajdan kalandor lovagok – kár hogy nem gyalogok a hasonlat’ találóbbsága végett – ugy indul ki a sodronyos sziklás hazájából, bejárni a földkerekségét, s reformálni a már szétbomlott nemzeti fazekakat; fegyvere mindössze egy kusztorából áll, melly azonban nem annyira ellenség, mint ártatlan rozskenyér ellen tesz szolgálatot; végczélja mindenkor: falubajutás és törött edény, mit ő – bár czammogó léptekkel – többnyire el szokott érni, s habár véletlenül reá éjjelednék is, evvel sem sokat gondol, hanem megfordítván a voltszürke leppentyűt, „ott a hol” jót hortyog, s nagy tervei’ kivitelét más napra halasztja.
Mi sem eredetibb, mint midőn a nap’ fölkelő sugarainál két drótos – mert párosan járnak – komoly szótlanságban kullog rongyos magyar falu felé, számolva magyar bőkezüségre s törött edények’ halmazára. Bejutva a faluba, mindenik külön utat vesz, s lassu, kimért léptekkel, jól betanult variatiók szerint kiáltozza: dajtye hrncze drótuvaty; gyökeres magyar helyeken: „drótultassík”. A magyar gazdasszonynak ennél örvendetesb hang nem ütheti fülét; azonnal eszébe jut a sok lábatlan lábas, fületlen fazék, repedt tál és tányér; s tán még szíve is kész volna megrepedni, csakhogy legyen mit drótolni, ha történetesen csupor nem találkoznék.
Ugyanez a folyóirat tudósít arról is, hogy a drótosoknak Soroksáron egész telepük van, ahol „valódi respublikai életet élnek”. S hogy hol tanulják meg a mesterségükkel járó kiáltozást?
Van ordítóintézetük is, hol a még tudatlan fiatal müvészek korosb keresettársaiktól bizonyos díjért ordítni tanulnak. A thema mindig fazékdrótolás; a szöveg érdekes föladatul szolgálhatna nyelvbuvároknak, mit még sehol fejtegetve nem találtam.
A drótostótok alakját sok magyar irodalmi alkotás megőrizte, ezek közül néhány az interneten is olvasható, például Gárdonyi Géza Egy szál drót című novellája. Az ezekből kibontakozó kép szerint a drótostót jámbor, aranykezű, becsületes mesterember. Szívós, igénytelen, kevéssel is beéri. Általában a konyha küszöbén dolgozik. Szívesen veszi, ha megkínálják egy kis kenyérrel, szalonnával, pálinkával. Ládája mindenféle rejtélyes, a falusi fiúk képzeletét izgató tárgyakat rejt. Tört magyarsággal kommunikál a gazdasszonyokkal. Öltözéke vászoning, széles karimájú kalap, lábbelije bocskor.
Bocskornyelv
A bocskorról (szlovákul krpce) kapta nevét a drótosok jellegzetes tolvajnyelve, a krpoština [krpostyina] is. Olyankor használták, amikor a környezet elől eltitkolandó információt osztottak meg egymással. Szókincsében a kitalált kifejezések mellett sok magyar eredetű szó is szerepelt. Íme, egy kis ízelítő:
mondokovať [mondokovaty] ’beszélni ’
fazik ’fazék ’
ingel ’ing ’
čikoš [csikos] ’ló’
teheň [teheny] ’tehén’
kičinský [kicsinszkí] ’kicsi’
huš [hus] ’hús’
vároš [város] ’város’
šokať [sokaty] ’sok’
kuťo [kutyo] ’kutya’
fizniť [fiznyity] ’fizetni’
leveška [leveska] ’leves’
disno [diszno] ’disznó’
latniť [latnyity] ’látni’
katonák ’katona’
hidek ’hideg’
melek ’meleg’
kiner [kinyer] ’kenyér’
valaga ’fenék’
A drótosok tevékenysége szerteágazó volt. A drótozáson (megrepedt cserépedény, teknő körbedrótozása) és foltozáson (lyukas edény megfoltozása) kívül készítettek konyhai eszközöket, egércsapdákat, gyerekjátékokat, később dísztárgyakat is. Az első világháború után a geopolitikai változások, valamint az ipari termelés ugrásszerű fejlődése miatt a drótosmesterség hanyatlásnak indult. Az idősebb generáció visszaemlékezéseiben azonban még a múlt század ötvenes, hatvanas éveiben is találkozhatunk Magyarország területén házaló drótosokkal. Ők már nem az egykori Trencsén vármegyéből érkeztek hazánkba, hanem a Hegyköz szlovák falvaiból.
A szlovákok máig nagy becsben tartják a drótoshagyományokat. Szlovákiai kézművestalálkozókon, kirakodóvásárokon gyakran találkozhatunk hagyományőrző mesterek drótostermékeivel. Nagyrónán (Veľké Rovné), a „Drótosföld” szívében drótosmúzeum is üzemel. Úgy tűnik, nem annyira turistáknak szánták, mert csak hétköznap délelőtt van nyitva. Tekintélyes terjedelmű, a drótosmesterséget bemutató kiállítás található a Vágvölgyi Múzeum zsolnai részlegében, a budatini várban is, de mivel a várat már évek óta restaurálják, a kiállítás nem tekinthető meg. Legfrissebb információink szerint 2016. április 10-én végre újra megnyitják a nagyközönség előtt. A budatini vár ad otthont az évente megrendezett nemzetközi drótosfesztiválnak is.
Tényleg elvisz?
És akkor most itt az ideje, hogy megpróbáljuk megválaszolni a cikkünk elején feltett kérdést: tényleg gyerekeket rabolt a drótostót? Igaz, ami igaz: a drótosok viselkedése nem volt mindig kifogástalan. A drótosság intézményéről szóló, a romantikus sztereotípián túlmutató szlovák szakkönyvekben olyan közlésekkel is találkozunk, miszerint előfordult, hogy a drótosmesterek kínozták inasaikat, rabszolgamunkára vagy koldulásra kényszerítvén őket. Ezek az adatok főleg korabeli németországi rendőrségi jegyzőkönyvekből származnak. A magyar visszaemlékezések szerint azonban a vándorló drótosok szelíd, a légynek sem ártó emberek voltak. Ápolatlan, marcona külsejük, titokzatos ládájuk, a vállukon lógó drótköteg, jellegzetes kiabálásuk, rendszeres fel-felbukkanásuk és nem utolsósorban idegen beszédük mégis alkalmassá tette őket arra, hogy a magyar anyák rájuk testálják a rémisztő mumus szerepét.
Források és ajánlott olvasmányok
Drotárstvo ako remeslo, umenie a podnikateľská aktivita. 1992
Pajor István: A drótos
Földi László: A drótos tót