Nemrégiben egy vicces felirat kapcsán kezdünk a magyar szórend „szabadságáról” elmélkedni. De volt olyan olvasónk, akit már a cikk legelején elveszítettünk, ugyanis abban azt írtuk:

Egy elrontott felirat és a rá firkált jogos kérdés kapcsán a magyar szórend rejtelmeibe merülhetünk el.

Olvasónk szerint ezzel öngólt rúgtunk: pont egy nyelvészeti portálon, pont ilyet írni – ti. elmerülni a rejtelmeibe és nem a rejtelmeiben...

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Őszinték leszünk: nyelvérzékünk egyáltalán nem jelzi, hogy ezzel a szószerkezettel bármi gond lenne. De tegyük föl, hogy egyszerűen ebben az esetben nem ismerjük a normát, vagy már elfelejtettük a sok -ban/-ben helyetti -ba/-be miatt. Hogy is van tehát ez?

A -ban/-ben toldalék helyre utal, a hol? kérdésre válaszol:

– Hol vagy?

– A szerkesztőségben vagyok.

A -ba/-be toldalék is helyre utal, de a hova? kérdésre válaszol:

– Hova mész?

– A fagyizóba megyek.

A probléma, amire kritikus olvasónk is utal, az, hogy szóban a -ban/-ben helyén gyakran mondunk -ba/-be toldalékot. Ez a jelenség írásban is előfordul, de lényegesen ritkábban. Ilyenkor gyakran nem arról van szó, hogy összekeverjük az úgynevezett lativusi (-ban/-ben) és az illativusi (-ba/-be) toldalékot, hanem egyszerűen csak a kiejtésben „csúsznak egybe”.

– Hol vagy?

– A szerkesztőségbe’ vagyok.

Elmerül
(Forrás: Wikimedia Commons)

Amikor helyekről van szó, a választás egyértelmű a kétféle toldalék között. A fenti példában azonban nem helyekről van szó, hanem az elmerül-nek az átvitt értelméről. Átvitt értelemben tehát elmerülünk hol? (pl. a filozófiában) vagy elmerülünk hova (pl. a filozófiába)? – Lássuk, mit mondanak erről a szótárak!

A merül igének az Értelmező szótár+ szerint -ba/-be ragos a vonzata, ha helyet jelöl. Az elmerül azonban – átvitt jelentésében – nem szerepel ebben a szótárban. Ugyanígy a Nyelvművelő kézikönyv sem sorolja fel a problematikus jelenségek között. Előbbi szótárban azonban a szinonim jelentésű és hasonló szerkezetű elmélyed igét megtaláljuk!

elmélyed valamibe vagy valamiben ’nagy figyelemmel, érdeklődéssel belemerül vagy elmerül benne’

Ennél tehát megtaláljuk mindkétféle vonzatot, a jelentés megadásában pedig szerepel az elmerül is. (Igaz, hogy itt egyértelműen a lativusos névmási vonzattal.) Mindez pedig számunkra éppen elegendő ahhoz, hogy nyelvi intuíciónknak megfelelően használjuk ezt az igét, ami átvitt jelentésében ugyanúgy jelölhet „irányt”, ahogyan „helyet”.

Olvasóinkat pedig csak azzal vigasztalhatjuk, hogy a nyelvhasználat sokféle, változatos, a legtöbb esetben nem vagy-vagy.