Manyi nevű olvasónk olyan jelenségre irányítja rá a figyelmünket, amely magától kevés magyar beszélőnek jut eszébe.

Kérdezem milyen nyelvtani forma, hogyan képződött, van-e több ilyen szó nyelvünkben mint életfogytiglan, holtomiglan, holtodiglan? Minap hallottam rádióban így: életfogytig. Szeretném tudni, helyes-e ez a forma.

Az életfogytig alak több százezerszer előfordul az interneten (például egy film címe is). Különösen gyakori az életfogytig tartó kifejezésben, amikor börtönbüntetésről van szó. Arra, hogy „helyes”-e, nem tudok válaszolni, mert ez olyan kérdés, mint hogy „helyes”-e hátrafelé fordított baseball-sapkát hordani, vagy a bő nadrágot nem a derekunkon, hanem a csípőnkön.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A kérdés inkább az, hogy az -iglan végződés, amit az idézett szavakban látunk, vajon felbontható-e, több részből áll-e, valóban egy -ig toldalékból és a hozzá kapcsolódó -lan toldalékból áll-e, és ha igen, elhagyható-e a végéről a -lan (mint az életfogytig alakban), és van-e különbség a -lan-os és a -lan nélküli alak használata között.

Először is nézzük meg, hogy vannak-e az idézettekhez hasonló más szavak a magyarban, illetve hogy vannak-e más esetek is, amikor a -lan elhagyhatónak látszik. Az első, ami az eszembe jutott, a pedig szó pediglen alakja, ami kicsit irodalmias, de létezik. A pedig szó kialakulása nem teljesen tisztázott, de egy elterjedt nézet szerint kedig volt az eredeti alakja, ez pedig egy *kéd ∼ *ked- ’idő’ jelentésű szótőből származik. Ez az egykori tő csak más toldalékos alakokban jelenik meg, azok is régiesek, elavultak, pl. akkédig ’addig, az ideig’. Szóval a pediglen végén a -len ugyanaz a szóelem, mint a -lan az életfogytiglan végén. A TESz., az etimológiai szótár szerint ez a toldalékszerűség a 16. században még gyakran használt „nyomatékosító elem” volt. Csak találgatni tudjuk, hogy értik a „nyomatékosító” kifejezést. Valószínűleg úgy, hogy az holtomiglan olyasmit jelentett, hogy ’egészen holtomig’.

Aztán kicsit régies, de használatos kifejezések a harmadíziglen, hetedíziglen és társaik, szóval az -íziglen utótag. Ebben az íz az a szótő, aminek eredeti jelentése ’ízület, tag, (ujj)perc’; az ízben ’-szor/-szer/-ször’ névutóban is megtalálható, meg az izibe töve is ez, és az izom tő is ebből alakult ki. Régi szövegekben pedig előfordult még az addiglan és a míglen szó is. És mai szövegekben a divatszó-jellegű élethosszig mellett (ez leggyakrabban az angol lifelong learning kifejezés fordításában, az élethosszig tartó tanulásban fordul elő) elég gyakori az élethossziglan is.

Életfogytiglan tartó tanulás
(Forrás: Wikimedia Commons / Patrick Thompson)

Nagyon különös, hogy a -lan/-len mindig az -ig toldalék után fordul elő (még a míglen alakra is igaz ez, a míg történetileg szintén -ig toldalékos). Igen ritka az olyan toldalék, aminek ennyire szigorúak az előfordulási feltételei, ami csak egyetlen „képzőbokorban” fordul elő. Az ilyen toldalék, még ha eredetileg volt is önálló funkciója, könnyen elveszti az önállóságát, és egybeolvad azzal az egyetlen szóelemmel, amivel együtt előfordul, és elveszti a saját funkcióját.

Így történhetett a -lan/-len toldalékkal is. Nem tudom, hogy a 16. században valóban nyomatékosító elem volt-e, mindenesetre ma már nem él önálló toldalékként, csak abban a néhány esetben, amiket idéztem. De gyanakszom, hogy régebben sem nyomatékosítás volt a szerepe, hanem inkább időtartamra utaló határozói funkciót jelölt. Arra gondolok, hogy az -ig végződés többértelmű. Az x-ig jelentheti azt, hogy ’valamikortól x időpontig bezárólag folyamatosan’ (pl. Pesten maradunk augusztus végéig), és jelentheti azt is, hogy ’előbb, mint x, legkésőbb x-kor’ (pl. augusztus végéig küldd el a cikket). Lehet, hogy a -lan/-len toldalék nem „nyomatékosított”, hanem inkább egyértelműen kifejezte az előbbi olvasatot.