Végre egy egyszerű kérdés! Imre nevű olvasónk kérdezi:

Mi a helyes változat melléknévként: nagykovácsi vagy nacskovácsi-i, az az ebből a faluból származó? A helyesírás ellenőrző a második változatot helyteleníti. Miért?

Nekem az a tapasztalatom, hogy senki sem mondja az ilyen alakokat két i-vel: Ott volt a nagykovácsi (nem pedig: nagykovácsii) polgármester a kutyájával. Tehát nem helyesírási kérdésről van szó, ebben az esetben a szavakat éppen úgy írjuk le, ahogy halljuk őket, egy i-vel.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Persze van nyelvészeti oldala is ennek a kérdésnek. Vajon miért nem mondjuk két i-vel? Vajon más nyelvekben is van-e hasonló? Általános tendencia-e az ismétlés elkerülése? Nehéz lenne a világ sok-sok nyelvében leellenőrizni, hogy hasonló esetekben mi történik. Ha ez lenne a szakterületem, akkor talán tudnám, így nem a szakértelmemre, csak a korábbi olvasmányaim alapján a tapasztalataimra tudok alapozni.

Először is persze a magyarban az ii (két egymás utáni i) elég ritka, de előfordul. Például összetett szavakban a két tag határán, mert ott minden előfordul (pl. partiiskolának vagy buliiskolának nevezhetnénk az olyan iskolát, ahol sokat buliznak), illetve az -ig toldalék előtt (A buliig már nincs időnk enni). Ezért kimondhatjuk, hogy hangtani tilalom alá nem esne a nagykovácsii alak.

Buliiskola
(Forrás: Wikimedia Commons / www.lancashire.gov.uk / CC BY 2.0)

A nyelvek általában nem állnak ellent az ismétlésnek, ha az ismétlésben minden elemnek jól kivehető funkciója van. Például a magyarban előfordul két egymás utáni -é „birtokjel” (ha sután hangzik is): Ez a kocsi nem az én nagymamámé, hanem a Pistáéé. A nagykovácsii azonban nem ilyen jellegű alak lenne, hiszen a Nagykovácsi végén az -i nem kivehető funkcióval rendelkező toldalék (legfeljebb történetileg az). Ilyen esetekben más nyelvekben is van példa a duplázás elkerülésére, bár a nagykovácsi esetének teljesen megfelelőt nem talátam. Az olvasók talán majd segítenek.

Az angolban például nagyon produktív (termékeny, általánosan használható) toldalék a melléknévi tőhöz illesztett, határozót képző -ly. De ha a melléknév töve -ly végű, akkor egyáltalán nem lehet belőle határozót képezni: ugly ’csúnya’ (de nincs *uglyly ’csúnyán’), orderly ’rendezett’ (de nincs *orderlyly ’rendezetten’). Két esetet találtam, amikor a -ly végű melléknév változtatás nélkül határozóként is használható (likely ’valószínű; valószínűleg’ és kindly ’kedves; kedvesen’). De az más, nem -ly végű angol melléknevekkel is előfordul, hogy határozóként is használhatók (pl. bad ’rossz; szörnyen’, hard ’kemény; keményen’ – a hardly ma már csak azt jelentheti, hogy ’alig’).

Dupla vagy nem dupla?
(Forrás: Wikimedia Commons / Mark Collins, Tbmurray)

A magyar nagykovácsi esete más: akkor lenne hasonló, ha ezt a hangsort egyáltalán nem használhatnánk melléknévként (hanem körül kellene írnunk, pl. Nagykovácsiba valósi), ahogy ezt az angolban is tesszük: in an orderly manner ’rendezetten’. Viszont az angol -ly toldalék az ismétlés elkerülésének egy másik érdekességére is példa: a -ble végű melléknevekhez nem fűzhető hozzá (probable ’valószínű’, de nincs *probablely), viszont az angolban nagyon szokatlan módon ilyenkor a tő és a toldalék egyfajta egybeolvadása révén -bly végű a megfelelő határozószó: probably ’valószínűleg’.