Egyszer élőszóban is találkoztam a kén, kenet formával. Kis Keve limnológus professzor használta állandóan ezt a formát előadása közben. Erre persze mindenki felfigyelt, volt is susmogás és kuncogás, de előbb-utóbb megszoktuk. Persze azóta is viccesen emlékszünk erre vissza.

Belegondolva, nem mindegy, hogy kitől hall szokatlan ejtésmódot az ember. Ha magasabb társadalmi státuszt tulajdonítunk a beszélőnek, jobban elfogadjuk tőle akár a szokatlan szóhasználatot. Bizonyos esetben még az utánozzuk is. Míg ha egyenrangú vagy alacsonyabb státuszúnak tekintjük a beszélőt magunkkal, vérmérséklettől függően talán még ki is javítjuk a hibásnak vélt szóalakot.

@lcsaszar:

Matematikában rendszerint vevé, mert könnyebb a képletek felolvasása, elmondása, ha rövid a szimbólumok neve. Az "y" egy kicsit kivételes, de legalább nem összetett.

@szigetva: Ja, a vevé is ismerős...

@lcsaszar: Az én kémiatanárom is ezt mondta (lehet, hogy egy suliba jártunk? ☺), de nem viccből, hanem neki komolyan szén~szenet, kén~kenet volt. Meg azt is mondta, hogy vevé (nekünk duplavé).

Általánosban a kémiatanárom használta így: "kenet". Ő csak tudta, mi a helyes forma – viszont mindig viccelt, ezzel is.

Talán egyfajta ként tartalmazó kenet (kénes kenőcs) lehetett a "bűnös", ha (gondolom vidékiesen) módosult a kén tárgyesete és helyenként azonos lett a kenettel..:)

@Fejes László (nyest.hu): persze a 'szent kehely' lehet sima főnév is, de lehet tulajdonnév is, amikor egy pontosan meghatározott, jelentőséggel bíró tárgyról van szó - ez alapvetően a szövegkörnyezet függvénye (mint ahogy a becenévként haszált madár, vagy pohár is az).

Csináltam egy nagyon kicsi (nem reprezentatív) "felmérést" a szent kehelyről (Szent Kehelyről), és ott is inkább a 'kelyhet' alak jött ki. Viszont felmerült, hogy ez földrajzi függésű is lehet: a dunántúliak inkább a 'kelyhet' alakot, míg (tapasztalatokra alapozott sejtés szerint) az alföldiek inkább a 'kehelyt' használnák.

Az 'a'->'á','e'->'é' mindenképpen játszik: nemcsak a tárgyeset, hanem általában a ragok felhúzzák ezeket a magánhangókat (kefÉvel, almÁnak, felÉről, stb).

@naat: Köszönöm a pontosítást, valóban, bár én nem vagyok meggyőződve arról, hogy a szent kehely tulajdonnév. Abban mondjuk nem vagyok biztos, hogy ha Sólyom község lenne, akkor Sólymot vagy Sólyomot látogatnánk-e meg. (Egyébként a „szabály” nem is érvényesül minden tőváltakozásnál, pl. ha egy név a-ra vagy e-re végződik, akkor mindenképp van benne a ~ á, ill. e ~ é váltakozás.

@Fejes László (nyest.hu): annyival kiegészíteném, hogy nem tulajdon-, hanem személyneveket (ld. Pohár, mint becenév). A Szent Kehely tárgyesetét érzésem szerint a többség inkább 'Szent Kelyhet'-nek mondaná (vagy pl. Nemzeti KéptárAt).

@Janika: egyetértünk, a már egyébként is elég összetett szabályrendszer, teleszórva kivétellel (itt meg ott mégse) már szerintem sem 'szabályrendszer', vagy (többváltozós) függvény. A szoftverekben az ilyen 'szabályokat' pl. táblázatnak nevezik, aminek az elemei lehet, hogy valamilyen részletekben mutatnak szabályosságot (függvényszerűen - csak operátorokkal leírható), de mégiscsak tételes hozzárendeléseknek tekintjük őket.

Pont azért írtam a sok példát, mert a mai beszélőknél is megfigyelhető bizonyos ingadozás.

@Janika: „Attól függ a madárt vagy madarat forma, hogy a milyen környezetben van. Pl Madarat lehet vele fogatni. Láttál már turulmadárt? Ismered a Madár nevű boxolót, azaz Madárt?”

Ennek semmi köze a madár tőhöz. Általában jellemző, hogy a tulajdonneveket „szabályosan” ragozzuk akkor is, ha egyébként „szabálytalan” tő. Pl. aranyat ásunk, de Aranyt olvasunk; sólymot látunk, de Sólyomot választották meg töztársasági elnöknek.

A többiről itt: www.nyest.hu/hirek/mi-koze-a-joslatnak-a-javaslathoz

Azt gondolom itt nincs semmilyen szabály, hiába is keresnék. pusztán arról van szó, hogy ha kétféle képezhető forma is lehetséges, akkor azok közül melyik lett az elterjedtebb. Bizonyos esetkben kimarad a kötőhang, bizonyos esetkben nem, és arra is van példa hogy mindkettő él, azonos vagy akár eltérő jelentéstartalommal.

pl jó, jót, javat - mindkét forma elterjedt, de mást jelent

tányér, tányért, tányérot, tányérat, midengyik verziót hallottam már.

a nagyon hasonló határ-t, meg csak határt formában hallottam.

ló-lovat, hó-havat, de só-sót, (a savat mást jelent), Pó(folyó)-Pót és nem *Pavat

Számomra a legérdekesebb a madár.

Attól függ a madárt vagy madarat forma, hogy a milyen környezetben van. Pl Madarat lehet vele fogatni. Láttál már turulmadárt? Ismered a Madár nevű boxolót, azaz Madárt?

@El Vaquero:

"Viszont ebbe a kategóriába tartozik a tó, de nem a szó, mert szót, és nem *szavat."

Erre azért ne végy mérget. A "szavat" változat is előfordul, igaz sokkal ritkábban.

Ne szánj meg éltem szűnte után, útas!

Ne szánj! nyugalmam felzavaró szavat

Ne mondj felettem, kinjaimnak

Vélem egyűtt temetése itt lett. /Vörösmarty Mihály/

Továbbá ha nem csak a sima tárgyesetet nézzük a "szó"-alakok inkább tó példáját követik: szavamat, szavát, és nem *szómat, *szóját. a sima "szót" forma inkább a kivétel.

"Ként vagy kenet?" -- kenetet. :D

@El Vaquero: De a palatálisok [+cor]-ok a legtöbb elemzésben, ami ilyen jegyeket használ. Az [m] pedig ki van zárva, mert az [−kor].

@szigetva: így valóban még tömörebb lenne, bár az ny nem koronális és az m-met is ki kéne zárni.