László nevű olvasónk nagyon szigorúan vélekedik egy olyan eszközről, amit pedig állandóan használunk, ha nem is pont abban a formájában, amit ő kifogásol:

Mostanában sokat hallom – szerintem helytelenül használva – a „nem túl jó, nem túl szép, nem túl gazdag stb.” megfogalmazást. Mert szerintem a nem túl jó bizonyítvány még lehet jó bizonyítvány. Ugyanis mit jelenthet a túl jó bizonyítvány? Értem én, hogy mire mondják azt, hogy valaki nincs túl jól, de úgy gondolom, hogy helytelen fogalmazás és értelmetlen is.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Valószínűleg olyan régen használják ezt a nyelvi eszközt, vagy legalábbis a hozzá hasonlókat, amióta emberi nyelvek léteznek. A görögök ezt az eszközt meiózisznak nevezték, magyar neve nincs, esetleg enyhítésnek nevezhetnénk. Angolul understatementnek (szó szerint kb. „alulállításnak”) hívják, ezt használjuk néha magyar szövegben is. Nagyon gyakori jelenség az enyhítés, és állandósult kifejezéseket is eredményez a használata. Például ma már teljesen elterjedt a rendben van ’nagyon-nagyon jó’ használata: Na ez a koncert (nagyon) rendben volt. Tömören a túlzás ellentétéről van szó, ezért, ha magyarító kedvemben lennék, az innenzés szó használatát javasolnám. De Lászlónak, úgy látom, az innenzés is túlzás.

Néha valóban furcsa eredményekhez vezet az enyhítés. Már az is enyhítés, ha ’iszonyatosan forró’ helyett azt mondjuk, hogy meglehetősen meleg, de sokszor ehelyett úgy fogalmazunk, hogy elég meleg, márpedig az elég szót általában akkor használjuk, ha valamilyen skálán az illető minőség kívánatos fokára utalunk. Hát az enyhítéskor használt elégnek nem ez a funkciója, ez van. És ugyanez mondható el a nem túl ’kevéssé’ használatára is, amiről László beszél.

Egyébként a meiózisz egyik szélsőséges esete az eufémizmus, ez az az eset, amikor egy kifejezést nagyon erősen szeretnénk kerülni (például mert illetlenség vagy taktikátlan lenne kimondani), és ezért valami enyhébbet mondunk helyette. Így a rendszerváltás előtt gyakran lehetett hallani, hogy az 1956-os felkelést (amit a hatalom ellenforradalomnak, az ellenzék pedig forradalomnak nevezett) a békesség kedvéért csak az 1956-os sajnálatos eseményeknek nevezték.

Sajnálatos esemény
(Forrás: Wikimedia Commons)

Aztán van még egy nevezetes kifejezés, a litótesz, ami majdnem ugyanazt jelenti, mint a meiózisz, de elsősorban arra az esetre használják, amikor az enyhítés eszköze a kettős tagadás: nem kellemetlen ’nagyon kellemes’; Ez nem semmi ’Ez aztán valami!’. De a kettős tagadás fogalma néha homályos. Például nehéz eldönteni, hogy kettős tagadásnak minősül-e az, hogy nem sekély ez a medence, amikor úgy értjük, hogy ’nagyon mély ez a medence’. És voltaképp a László által említett nem túl is felfogható kettős tagadásként (ha a túl szót úgy értjük, hogy ’nem esik a normális határokon belülre’). Ezért a litótesz szót sokszor általában ’enyhítés’ értelemben is használják.