Bár általában örülni szoktunk az olvasói kérdéseknek, vannak olyan kérdések is, melyeket kevésbé találunk érdekesnek. Első pillantásra azt hittük, Lívia kérdése is unalmas lesz:

Hogyan írjak helyesen: eget rengető vagy egetrengető?

Valamint mi a szó pontos jelentése(i) és eredete?

Először is: az első kérdés olyan, amelyre könnyen választ kapunk, ha felcsapjuk A magyar helyesírás szabályainak (AkH.) szótári részét, a Magyar helyesírási szótárt és az Osiris-féle Helyesírást (OH.) – ezért felesleges levelet írnunk.

Ezen kívül tudhatjuk, hogy azokat a szavakat, amelyeknek a jelentése eltér attól, amit tagjaik alapján várhatnánk (más, mint tagjainak „összege” – bármit is jelentsen ez), egybeírjuk. Ezt a szabályzat így fogalmazza meg:

123. b) A jelölt tárgyas kapcsolatokból keletkezett összetételeket egybeírjuk. Ezek tagjainak együttes jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének összege: egyetért (= azonos véleményen van), helytáll (= derekasan viselkedik), jótáll (= szavatol), semmittevő (= lusta, dologtalan), számottevő (= jelentős, tekintélyes) stb.

Ha a pontos szabályhelyet nem is tudja mindenki idézni, azért akit érdekel annyira a helyesírás, hogy kérdezzen, ezt azért tudni szokta. Igaz, Lívia második kérdéséből ugyan kiderül, hogy nem tudja, pontosan mit jelent a szó, de azt nyilvánvalóan észrevette, hogy nem „szó szerint” értendő. Ráadásul azt kérdezi, hogy mit jelent „a szó” – tehát  akaratlanul is elárulja, hogy azért ő is ki tudja találni a választ.

És akkor ideje, hogy elkezdjünk nosztrakulpázni, és teljes hamvvedreket borítsunk a fejünkre. Először is, meglepetésünkre az egetrengető nem található meg sem az AkH.-ban, sem a Magyar helyesírási szótárban. Az OH.-ban megvan, de ott is eget rengető formában, külön írva. De miért?

Tippünk a következő. Az AkH. is tartalmazza az eget verő formát, a Magyar helyesírási szótár ezen kívül az eget vívót is. Az OH. – mely nem az akadémiai helyesírás forrása és meghatározója, csupán követni igyekszik azt – az előbbi mintájára adja meg az eget rengető alakot (az eget vívót viszont nem tartalmazza, ami érthető, hiszen rendkívül ritka, és nem is tekinthető megszilárdult szókapcsolatnak – ennek különírásával is egyet kell értenünk, hiszen jelentése valóban alkotóelemeinek „összege”, még ha az ég szó metaforikusan is értendő benne).

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Úgy véljük azonban, hogy az eget verő nem igazán jó párhuzama az egetrendetőnek. Az előbbi ugyanis használható igei formában is: olyan nagy, hogy az eget veri – ezzel szemben, legalábbis a mi nyelvváltozatunkban nem mondhatunk olyat, hogy *olyan nagy, hogy az eget rengeti (vagy *rengeti az eget). Azaz  az eget verni minden formájában képletes kifejezés, és az eget verő ennek csak egy (folyamatos melléknévi igenévi) formája (még akkor is, ha mesze nem minden lehetséges formáját tudnánk mondatba szerkeszteni). Sőt, még az is kérdés, hogy képletes kifejezés-e hiszen a ver ige ’elér, felér’ jelentésben való használata (feje a csillárt veri, haja a vállát veri) ha nem is mindennapos, de nem is kivételes. Más kérdés, hogy ha pl. a szemet szúr külön írandó, miért kell egybeírni az egyetértet. Feltehetően az az oka, hogy más a hangsúlyozásuk – ilyesmire azonban a szabályzat sosem hivatkozik. (A helytáll és a jótáll esete annyival egyszerűbb, hogy ezek eleve nem tárgyas igék, így ebben az értelemben sem lehet a jelentésük az alkotóelemek jelentésének összege.) A 123. a) pont szerint külön kell írni az olyan igei szerkezeteket, mint az eleget tesz, kezet fog, szemet szúr (!), véget ér, állást foglal, hátat fordít stb. Figyeljük meg, hogy az ilyen példák mindig igei alaptagúak, sosem igenéviek! Az azonban egetrengető éppen ebben a formájában hordoz sajátos jelentést, éppen ezért nem lenne szabad az eget verővel azonosan kezelni.(Mivel közvetlenül nem is kapcsolható igei szerkezethez, tulajdonképpen igenévnek sem lehet nevezni.)

Az OH. szerzőinek védelmében azonban meg kell jegyeznünk, hogy az sem lenen szerencsés helyzet, ha a két hasonló szerkezetű és jelentésű formát különbözőképpen kellene írni, és a nyelvhasználóknak írás közben ilyesféle elemzéseket kellene végezniük. A példa inkább azt mutatja, hogy az ilyen kérdéseket nem lenne szabad szabályozni – és mitadisten, ezúttal az akadémiai források tényleg nem szabályozzák! (Sajnos azonban a 123. pont a) és b) szakasza közötti ellentmondások alapján azt kell megállapítanunk, hogy ez csupán véletlen, nem a bölcs belátásból fakadó erény.)

Végül pedig válaszoljunk Lívia azon kérdésére is, hogy mit jelent az egetrengető, és honnan ered. Ezt viszonylag könnyű megfejteni az egetverőhöz hasonlóan azt jelenti, hogy ’nagy, hatalmas, erős, jelentős’ stb. Arra utal, hogy valami képletesen az eget is megmozgatja, sérülést okoz rajta stb. Feltehető, hogy az ég itt is képletesen értendő: az Istent, és rajta keresztül a(z erkölcsi) világrendet is megtestesíti (ez még inkább érezhető az égbekiáltó szón, melyet a 126. pont alapján kellene különírnunk, de a 125 b) vagy d) alapján egybeírjuk, attól függően, hogy szerintünk van-e olyan, hogy – pl. valamilyen bűn – égbe kiált). A hasonló szerkezetű és szó szerinti jelentésében is hasonló felhőkarcoló azonban nem tartozik ide.

Mindezekből már sejthető, hogy Lívia minden valószínűség szerint nagyjából tisztában volt a válasszal – nem ennek ellenére, hanem éppen ezért tette fel kérdését. Mindenesetre nagyon hasznos volt, köszönjük.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)