-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
A helyesírási szabályok és szótárak megalkotói nem gondoltak mindenre – de legalábbis nem gondoltak mindenkire. A helyesírási szótárak példái ugyanis nem veszik figyelembe, hogy a magyar nyelvben léteznek bizonyos szerkezetek. Az elmaradt magyarázat miatt pedig legfeljebb magyarázkodni lehet.
Zoltán nevű olvasónk figyelemreméltó kérdéssel keresett meg minket:
Különböző értelme van-e annak, ha ezt külön írjuk, egybeírjuk:
végigkísér
végig kísér
Vagy csak egyszerűen az egyik rossz.
Ha a helyesírásra vonatkozó szakirodalmat vizsgáljuk, akkor a következőt találjuk. Van egy végig határozószó, melyet külön írunk: A magyar helyesírás szabályai szótári részében erre a következő példákat találjuk: végig kitart, az utcán végig. Van azonban egy végig igekötő is, melyet, amennyiben közvetlenül az ige előtt áll, egybeírjuk: végigfekszik, végighallgat, végigolvas. A szabályzat újabb kiadásai már hivatkoznak a megfelelő szabályra is, ez esetben a 131. pont a)-tól c)-ig terjedő alpontjaira. Ezek azt mondják ki, hogy az igekötőt egybeírjuk az igével, ha közvetlenül előtte áll, de külön írjuk, ha az igét követi, vagy ha a kettő közé más szó is ékelődik.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Kérdés azonban, hogy ha van egy végig határozószó és egy végig igekötő, akkor miként tudjuk megkülönböztetni az egyiket a másiktól. A fenti példák alapján – melyek közül az az utcán végig pillanatnyilag érdektelen számunkra (és egyébként is felmerül, hogy itt névutóról van szó) – úgy tűnik, hogy a végig mindig igekötőnek tekintendő, ha az igéhez nem tartozik más, egyértelműen igekötőként azonosítható elem (mint pl. a ki- a végig kitart esetében). Nem találunk mást akkor sem, ha a Magyar helyesírási szótár vagy az Osiris-féle Helyesírás példáit vizsgáljuk meg. Ez utóbbiban a végigkísér szerepel is, de végig kísér nem. Mindezek alapján azt kell megállapítanunk, hogy a végig kísér írásmód helytelen.
Úgy véljük azonban, hogy olvasónk kérdése nem megalapozatlan. Egyértelmű ugyanis, hogy bizonyos esetekben, amikor a végig közvetlenül megelőzi az igét, az ige külön hangsúlyt kap, és az ilyen szerkezeteket nem írjuk egybe:
A nyaralás alatt végig esett az eső.
A végigesett írásmód ebben az esetben teljesen indokolatlan és zavaró lenne, bár van olyan mondat, melyben ezt érezzük természetesnek:
Megbotlott, és végigesett a padlón.
Láthatjuk, hogy a két szerkezet jelentése eltérő: az előbbi esetben a végig azt jelenti, hogy ’egész idő alatt, folyamatosan’; az utóbbi esetben pedig valami olyasmit, hogy ’(az elejétől) a végéig’, ami ebben az esetben úgy értendő, hogy az illető nem csupán letenyerelni kényszerült vagy a térdára esett, hanem az esés következtében teljes testtel elterült a padlón. Az igekötő végig nem cserélhető folyamatosanra, és nem is tehető ki mellé a mondatban a folyamatosan (a határozószó végig mellé se minden esetben).
Vannak olyan esetek, amikor egyértelmű, hogy igekötőről van szó. Ilyenek azok az példák, amikor a végig megváltoztatja az ige vonzatkeretét, azaz a mondat olyan szerkezeti elemekkel bővül (sőt, kell bővülnie). Ezeket a mondatokat onnan ismerjük fel, hogy a végig nem hagyható el belőlük:
Az igazgató végigkísérte a minisztert a múzeumon.
Ebben az esetben a mondatból nem hagyható el a végig:
*Az igazgató kísérte a minisztert a múzeumon.
Sőt, ebben az esetben a bővítmény elhagyása is fura mondatot eredményez:
?Az igazgató végigkísérte a minisztert.
Ez a mondat legfeljebb akkor hangzik jól, ha a szövegelőzményben nagyon az előtérben állt, hogy hol.
Vannak esetek, amikor a mondat értelmezése segít különbséget tenni.
Pista az előadás alatt végigolvasott egy könyvet.
Pista az előadás alatt végig olvasott egy könyvet.
Az előbbi mondatot akkor mondjuk és írjuk, ha Pista a könyv végére ért, a másodikat akkor, ha az előadás ideje alatt Pista folyamatosan olvasott – ebben az esetben nem mondunk semmit arról, hogy a könyv végére ért-e. Észre kell azonban vennünk, hogy a különbséget nem egyszerűen az okozza, hogy a végig egy hangsúlyozási egységet képez az igével. Vegyük például a következő mondatot!
Pista az előadás alatt egy könyvet olvasott végig.
Ha arról van szó, hogy Pista a könyv végére ért, akkor az egy vagy a könyvet szavak egyikének hangsúlyosnak kell lennie (és a mondat pl. azt jelenté, hogy éppen egy (és nem kettő vagy három stb.) könyvnek, vagy éppen egy könyvnek (és nem egy újságnak) jutott a végére. Ha arról van szó, hogy ’egész idő alatt’, akkor nem szükséges az ige előtt egyik elemet sem hangsúlyozni, de a végignek sajátos nyomatékot kell kapnia.
A problémát leginkább az okozhatja, hogy a kétféle jelentés nem mindig választható élesen ketté:
A minisztert a múzeumban tett látogatása során az igazgató végig( )kísérte.
Ebben az esetben a végigkísérte sem jelent radikálisan mást, mint a végig kísérte – az ’egész idő alatt’ és az ’(az elejétől) a végéig’ jelentés között nem tudunk igazán különbséget tenni. Talán annyit mondhatnánk, hogy a végigkísérte olyasmit jelent, mint a (végig)kalauzolta, míg a végig kísérte inkább azt sugallja, hogy a nyomában járt, követte, kísérgette. Hasonlóképpen az
A zongorista az énekest végigkísérte
mondat inkább azt sugallja, hogy a zongorista együttműködött az énekessel, míg az
A zongorista az énekest végig kísérte
mondat az, hogy a hangszeres zenész az ének ideje alatt végig játszott (és véletlenül sem végigjátszott!) – függetlenül attól, hogy az énekes erre igényt tartott-e vagy sem.
(Forrás: Wikimedia Commons / John Oxley Library, State Library of Queensland)
Úgy tűnik, ezt a problémát a helyesírás kodifikátorai nem gondolták végig (a szabályzat és a aszótárak szerkesztése alatt végig nem gondoltak arra), és a helyesírási szótárak azt sugallják, hogy a végig mindig egybeírandó az őt követő igével. Ez azonban nyilvánvalóan nem így van, azzal azonban, hogy mikor kell a végiget egybeírni az igével, és mikor nem, elfelejtették pontosan meghatározni – mint ahogyan a szótárakból is kifelejtették azokat a példákat, amikor a különírás az indokolt. Az ugyanis, hogy „amikor határozószó, külön írjuk”, az egyszerű nyelvhasználók számára aligha magyarázat.