-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
Két szó, mely nem csupán ma hangzik hasonlóan, hanem már talán több ezer éve is. De vajon mi közük van egymáshoz?
Korábban már foglalkoztunk azonos hangzású főnév- és igetövekkel, megállapítottuk, hogy a fej és a fej, a fog és a fog, a nyúl és a nyúl, illetve a szív és a szív egybecsengése csupán a véletlenek összjátékának köszönhető. De mi a helyzet a dob és a dob esetében? Valamilyen halovány jelentésbeli összefüggést itt is gyaníthatunk: talán őseink úgy doboltak, hogy az ütőt vagy a tenyerüket a hangszer felületére ejtették, azaz lényegében dobták?
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Sorozatunk lelkes követői már bizonyára sejtik, hogy nem. A magyar nyelv történeti-etimológia szótára (TESz.) szerint a két dob közül az ige etimológiája megnyugtatóan tisztázott: igaz, megfelelője csak a manysiban van, ott a puskával kapcsolatban ’lő’ jelentésben használják, de ez is egyértelműen mutatja, hogy ugor eredetű. Gyanakvásra adhatna okot, hogy uráli, finnugor és ugor szavak ritkán kezdődnek d-vel, mivel az alapnyelv(ek)ben ez nem volt meg, és később szabályosan szó elején nem is fejlődött ki. Ez esetben azonban nyelvemlékek is tanúsítják, hogy az ige korábbi alakja tob volt, és a szó eleji t valószínűleg a b hatására zöngésült. Az ugor alapnyelvben a szó töve *tȣmpɜ- lehetett (az ȣ azt jelöli, hogy veláris – „mély” – magánhangzó, azaz a, o vagy u állt az első szótagban; az ɜ ebben az esetben a vagy e lehet).
Kevésbé egyértelmű a TESz. szerint a dob főnév eredete. A TESz. két lehetőséget említ. Az egyik szerint egyszerűen hangutánzó szóról van szó – ezt támasztja alá az is, hogy vannak jelentésükben közel álló hangutánzó igék: dobog, dobban, dübög, dübörög, döbben (eredetileg ’(szív) dobban’) stb., illetve e mellett szól, hogy több más nyelvben is hangutánzó eredetű a hangszer neve. Van azonban egy másik magyarázat is: eszerint a hangszer neve szóhasadással jött létre a domb szóból: mindkét esetben a domborúságból ered az elnevezés. A domb egyébként szintén ugor eredetű, és megint csak a manysiban van megfelelője: ez leginkább ’sziget’ jelentésben fordul elő, de van olyan nyelvjárás, ahol ’domb’ a jelentése, mint a magyarban (ezen kívül használják álltok orrára is). A domb esetében nem csupán az a szokatlan, hogy d-vel kezdődik, hanem az is, hogy a szóbelseji m nem tűnt el. A rekonstruált ugor kori alak *tȣmpɜ, tehát – szemben a korábbi esetekkel – elképzelhető, hogy a két szótő már az ugor korban is ugyanúgy hangzott! Mivel azonban ez a tömör írásmód valójában hat lehetséges alakot – három első szótagi és két második szótagi magánhangzót – rejt magában, így könnyen lehet, hogy a két tő csupán hasonlított egymásra, de valamelyik (vagy mindkét) magánhangzójuk különbözött.
(Forrás: Wikimedia Commons / Nicolaes Witsen)
Az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy korábban a domb szót összefüggésbe hozták a tompor ’fenék, csípő, derék’ szóval is. Mára ezt már elvetették, és a régi magyar tomp ’derék, far’ szóból eredeztetik, mely viszont talán finnugor eredetű, talán a szintén régi top ’lépés, láb, talp, lábnyom’ szóval függ össze, mely viszont hangutánzó eredetű (vö. toppan, toppant, tapos stb.). Akármelyik esetről is van szó, az m megjelenése a tompban új fejlemény, melyre különösebb magyarázat nincs (de példák igen: pép ~ pempő, göb ~ gömb, lobog ~ lomb, cibál ~ nyelvjárási cimbál, és talán csíp ~ csimpaszkodik).
Végül fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a dob ige feltételezett manysi megfelelője kizárólag puskával kapcsolatban használatos ’lő’ jelentésben. Márpedig ebből arra gyanakodhatunk, hogy talán eredetileg nem is a hajítással kapcsolatos, hanem a dörrenéssel – ha pedig így van, akkor hangutánzó jellegű. Ebből viszont két, egymástól gyökeresen eltérő feltevést is megkockáztathatunk. Az egyik az, hogy ősi hangutánzó tőről van szó, és ebben az esetben összekapcsolható a dob főnévvel. Ennek azonban erősen ellentmond az, hogy a magyar dob igének viszont semmilyen hangutánzó vonatkozása nem mutatható ki. Ha viszont a manysi szó újabb hangutánzó tő, akkor nem kapcsolható össze a dob igével sem, így azt ismeretlen eredetűnek kell tartanunk.