Budapest utcaneveinek története olykor egy sok szálon futó kalandregényhez hasonlatos. Időről időre új szereplők jelennek meg vagy térnek vissza hosszú szünet után – az utcatáblákon is. Most azt vizsgáljuk meg, kik azok, akiknek neve lekerült a táblákról. Mi történhetett velük? Időközben kiderült, hogy vétettek valamit? Rákerültek egy bizonyos listára és így törvényellenes, ha közterület viseli a nevüket? Vagy csak csendben kimentek a divatból? Három történetet mesélünk el, a tanulságokat vonja le az olvasó. Elsőként nem is kell messzire mennünk, elég, ha kilépünk az ajtón.

Az ács és a katonatiszt

A nyest szerkesztősége a belvárosi Tüköry utcában található. Az utca a Budapesti utcanevek A–Z című mértékadó utcanévlexikon szerint 1960 óta Tüköry Lajos (1830–1860) szabadságharcos katona nevét viseli, aki Garibaldi seregében halt hősi halált. Minket azonban most nem a rettenthetetlen katona érdekel, hanem az, hogy előzőleg hogy nevezték ezt a kis közt.

Tüköry Lajos szabadságharcos
(Forrás: Wikimedia Commons / Magyar Posta)

1870-es évek és 1960 között az utcát Tükör utcának hívták – ezt alakították át egy huszárvágással Tüköry utcává, s így egy y hozzáadásával máris fordult a kocka. Maga az utcanév alig változott – mutattunk már erre több példát is –, de más lett az üzenete. Miért is ne, gondolhatnánk – végül is egy egyszerű tükör mégsem olyan fontos, mint egy hősi katonatiszt, aki ráadásul Szicília nemzeti hőse is.

Spiegel (Tüköry) József (1787–1842)

• ácsmester, építési vállalkozó
• a kőbányai lebegő vasút megépítője
• a Tüköry Serfőzőház megalapítója
• Tormay Cécile anyai dédapja

A történet azonban ennél érdekesebb. Az utca eredeti neve ugyanis (1850-től) Spiegel Gasse ’Tükör utca’ volt. De miért? No nem egy itteni kirakatban csillogó tükörről nevezték el, hanem Spiegel József építési vállalkozóról. Korábban ugyanis az ő telkét kellett kisajátítani ahhoz, hogy az utcácskát létrehozzák. A nagy utcanév-magyarosítás idején a nevet pedig nemes egyszerűséggel tükörfordították németről magyarra. Így született a Tükör utca elnevezés.

Lánchíd, az Akadémia mögött megbújva pedig a Tüköry utca
(Forrás: Wikimedia Commons / Jarba )

Van itt azonban még egy csavar. Spiegel József ugyanis, aki a Lánchíd építéséből is kivette a részét, nevet változtatott. Amikor már kellő vagyonnal rendelkezett, 1831-ben nemesi címet szerzett és felvette a Tüköry nevet – jóval azelőtt, hogy az utcát elnevezték volna róla Spiegel Gassenak. Amikor pedig magyarosították a köz nevét – tán szándékosan, tán tudatlanságból – nem vették figyelembe azt, hogy a névadónak a magyar neve nem pontosan a német szó tükörfordítása lett. Majdnem egy évszázaddal később ugyan megkapta az utca a Tüköry nevet, ám ez már nem az építési vállalkozónak állít emléket, hanem a Palermóban elhunyt katonának – aki természetesen Spiegel Lajos néven látta meg a napvilágot.

A bőrkereskedő és a zoológus

Az Apáthy István utca az 1878 előtti térképeken Kis Gólya utca, illetve Storchen Gasse néven szerepel. A mai utca végén lévő Bókay János utcát ugyanis korábban az ott található Zum Storchen ’A gólyához’ nevű boltról Storchen Gassénak, illetve Gólya utcának nevezték. 1837-ben ez az utca még ki sem ment az Üllői útra, csak a mai Apáthy István utcáig tartott. A később feltehetőleg az utcáról elnevezett Gólya vendéglő ma is áll a Bókay utcában, a Gólya Közösségi Ház és Szövetkezeti Vendéglő működik benne.

Második történetünk helyszíne az „ezerszer áldott” VIII. kerület. E sorok írója a józsefvárosi Apáthy István utcában tette meg első lépéseit. Kicsit nagyobb korában sem nagyon értette, hogy az idősebbek miért Stafinak nevezik ezt az utcát. Később arra gyanakodott, hogy ez biztos az István név valamilyen furcsa becézése, és nagyszülei, szülei ilyen jó viszonyban lehettek Apáthy Istvánnal – akárki is legyen az. A feltételezések azonban nem állták meg a helyüket.

Staffenberger István (1796–1878)

• bőrkereskedő
• városi képviselő, szószóló
• a Pesti József-árvaház főmecénása

Az utca ugyanis 1878 és 1953 között Staffenberger utca néven volt ismert – s ennek becézése volt a Stafi. A rövid utcácska a nevét egy 1878-ban elhunyt bőrkereskedőről, Staffenberger Istvánról kapta. A kereskedő ugyanis aktív politikai életet élt, városi szószóló volt, így sokat tett a városért. Az 1848-as forradalomban is részt vett. Már 1848. március 15-én bekerült a Közcsendi Választmányba, később pedig a liberálisok szószólójaként részt vett egy nemzeti konvent előkészítési munkálataiban. Később a császári pesti gazdasági bizottmány tagja lett.

Staffenberger István, városi szószóló
(Forrás: Wikimedia Commons / Ignaz Berger)

A magyar nyelvet először 1836-ban tették hivatalossá hazánkban, majd egy 1844-es törvényben kimondták, hogy az ország egyedüli hivatalos nyelve a magyar. A szabadságharcot követően azonban újra erőszakos németesítés kezdődött így a német lett ismét a hivatalos nyelv – egészen 1860-ig.

Legismertebb javaslata azonban nem a kereskedelemhez és még nem is a bőriparhoz kapcsolódik. 1860. augusztus 14-én Pest városi tanácsa elfogadott egy olyan határozatot, miszerint attól kezdve a tárgyalások és így a jegyzőkönyvek nyelve ismét magyar legyen, a német változatot csak fordításként csatolják hozzá. S e javaslat előterjesztője nem más, mint Staffenberger István volt. Kezdeményezése nyomán egy héttel később Budán is elrendelték, hogy a hivatalos ügyintézés nyelve a magyar legyen.

Vajon miért lett a magyar nyelvhasználat szószólója kegyvesztett, s miért kellett „átadnia” 1953-ban helyét a neves idegkutató zoológusnak, Apáthy Istvánnak? Lehet, hogy ennek a bőrkereskedelem volt az oka?

A nyomdász és a regényíró

Végül tegyünk látogatást a mai XIII. kerületbe. A Újlipótvárosban található Balzac utcát az ismert francia íróról, Honoré de Balzacról nevezték el 1951-ben. De kitől vette a át a stafétabotot a francia realista regényíró? Légrády Károlytól. Nem mond sokat az olvasónak a név? És ha azt hallja, Légrády Nyomda? Így sem?

Légrády Károly (1834–1903)
szül. Pollák Károly

• lapkiadó, nyomdatulajdonos
• országgyűlési képviselő
• a spárgatermesztés megújítója
• a hamvasztásos temetkezés bevezettetője

Nos, akkor eláruljuk, hogy a pesti orvoscsaládba született Pollák Károly (1834–1903) tanulmányai befejezése után némi röpiratterjesztés és haditörvényszék elé állás után testvérével, Tivadarral Pesten nyomdát alapított 1858-ban. Mindketten beházasodtak a nemesi Légrády családba, és az uralkodó engedélyével felvették a nemes malomszegi Légrády vezetéknevet. Minden együtt volt már a vállalkozás felvirágoztatásához.

A jó üzleti érzékkel megáldott fivérek hamarosan áttértek a kőnyomásról a magasnyomásra, szolgáltatásaikat könyvnyomtatással és könyvkötészettel is bővítették. Lapkiadással is foglalkoztak. Kiadóként vettek részt A Hon és az Ellenőr politikai lapok kiadásában, és a Földmívelési Érdekeink, valamint a Falusi Gazda című lapok is az ő nevükhöz fűződnek. Legnagyobb vállalkozásuk azonban a Pesti Hírlap negyedik újraindítása volt, melyet Tisza Kálmán akkori miniszterelnök anyagilag is támogatott. A lap hatalmas karriert futott be és számos újítást vezetett be a hazai lapkiadásban. Az akkoriban megszokottnál kisebb méretű, de vastagabb újságnál vágták fel terjesztés előtt a lapokat, valamint itt jelentek meg hazánkban először apróhirdetések is.

Apróhirdetés a Pesti Hírlapban (1918)
(Forrás: Wikimedia Commons)

A család tulajdonában lévő újság jóval Légrády Károly halála után, 1944-ben szűnt meg. A nyomdát, mely 1894-től az általuk építtetett Légrády-székházban működött (ma Bajcsy-Zsilinszky út 78., tervezte Korb Flóris és Giergl Kálmán), államosították. Több néven is működött, 1957 óta pedig Zrínyi Nyomda néven ismert. A cég 1975 óta Csepelen működik, és ma már csak katalógusok és szórólapok nyomásával foglalkozik.

Urnatemető az I. kerületi Szent Anna templomban
(Forrás: Wikimedia Commons / Thaler Tamas / CC BY-SA 3.0)

Légrády Károly művéből, a lapkiadóból, hírlap- és könyvnyomdából szórólapokat készítő üzem lett. A Pesti Hírlap 1944-ben megszűnt. A nyomdát a II. világháború után államosították, majd el is költöztették. Székházának példásan felújított homlokzata mögé napjainkban modern, környezetbarát irodaház épült, Eiffel Palace néven. Ráadásul a Légrády Károlyról születésének 100. évfordulóján, azaz 1934-ben elnevezett utcát Balzacra keresztelték – még 1951-ben. Mi maradt hát? A hamvasztásos temetkezés és a spárgatermesztés – ezeket szintén Légrády Károly honosította meg hazánkban. Ez is valami.

Források

Ráday Mihály (szerk.): Budapesti utcanevek A–Z

dr. Horváth Péterné: A legendás Légrády testvérek

Magyar zsidó lexikon

Kollarits Krisztina: Tormay Cécile elfeledett regénye – A régi ház

Tüköry Lajos – Múlt-kor történelmi portál

Budapest lexikon

Holló Szilvia Andrea: Budapest régi térképeken 1686–1896.