Az angol és a német nyelvűek különböző dolgokat hangsúlyoznak egy-egy esemény nyelvi megfogalmazásakor, így más és más következtetéseket vonnak le a világra vonatkozóan – derült ki egy új kutatásból. Az is kiderült, hogy az angol-német kétnyelvűek minkét szemléletmódot magukévá teszik, így a gondolkodásuk rugalmasabb, mint az egynyelvűeké – olvasható a Science magazin hírei között.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A tudósok és a filozófusok régen vitatkoznak a nyelv és a gondolkodás, a kognitív működések viszonyáról. Sok vizsgálat mutatta, hogy a különböző nyelvek beszélői között valóban vannak kognitív különbségek. Az orosz beszélők gyorsabban képesek megkülönböztetni a kék különböző árnyalatait, mint az angol beszélők. A japán anyanyelvűek inkább hajlamosak a dolgokat az anyaguk, mint a formájuk szerint csoportosítani, míg a koreai beszélők inkább arra fókuszálnak, hogy a tárgyak mennyire illeszthetőek össze. A szkeptikusok azonban azt mondják, hogy az ezeket bizonyító kísérletek mind művi, laboratóriumi eredményeket adnak. Szerintük a kognitív képességek teljesen függetlenek a nyelvtől.

Panos Athanasopoulos, a Lancaster University pszicholingvistája munkatársaival most a klasszikus szembenállást kétnyelvűek vizsgálatával közelítette meg. A fő kérdésük tehát nem az volt, hogy a különböző anyanyelvűeknek mennyire különbözik a gondolkodásuk, hanem az, hogy lehetséges-e, hogy egyetlen ember többféle elmével gondolkodjon. Hogy ehhez a kérdéshez közelebb jussanak, a kutatók angol és német nyelvű beszélőkkel, illetve angol-német kétnyelvűekkel dolgoztak. Az angol és a német beszélők ugyanis nagyon különbözőképpen viszonyulnak az események leírásához. Az angolban ugyanis grammatikai eszköz áll rendelkezésre ahhoz, hogy az időben el tudjunk helyezni egy eseményt:

I was sailing to Bermuda and I saw Elvis.
(’Éppen Bermudára vitorláztam, amikor (közben) láttam Elvist’)

I sailed to Bermuda and I saw Elvis.

(’Bermudára vitorláztam, és (utána) láttam Elvist’.)

Forrás: Wikimedia Commons / Paul T Morrison (MBCF) / CC BY-SA 3 0

A németben azonban, akárcsak a magyarban, nincs ilyen nyelvtani megkülönböztetés. Ennek következtében a német beszélők igyekeznek tisztázni az események kezdő-, közép- és végpontját, míg az angol beszélők gyakran kihagyják a végpontot, és kizárólag az eseményre fókuszálnak a megfogalmazáskor.

A kutatók szerint ez a nyelvtani különbség hatással van arra is, hogy az egyes nyelvek beszélői általánosságban hogyan tekintenek az eseményekre. Athanasopoulosék kísérletükben 15 angol és 15 német anyanyelvű beszélővel nézettek meg rövidfilmeket, amelyeken a szereplő gyalogolt, biciklizett vagy vezetett. Minden harmadik kisfilm megnézése után a kutatók megkérdezték a résztvevőket az egyes jeleneteket illetően, hogy melyikben volt az esemény végpontja kétes (pl.: egy nő lefelé sétál egy utcán egy parkoló autó felé); melyikben volt egyértelmű, hogy mi a cselekvés célja (pl. egy nő bemegy egy épületbe); illetve melyiknél nem volt cél (pl. egy az ösvényen gyalogol).

A kísérlet eredményei szerint a nem egyértelműen célorientált cselekvést mutató filmeket a német beszélők az esetek 40 százalékában ítélték célorientáltnak, míg az angol beszélők csupán az esetek 25 százalékában. Az eredményből a kutatók szerint levonható az a következtetés, hogy a német nyelvű beszélők inkább fókuszálnak a célra egy esemény kapcsán, míg az angol beszélők inkább magára az eseményre koncentrálnak.

Amikor pedig a kutatók összevetették ezeket az eredményeket kétszer 15 angol-német kétnyelvű beszélő ugyanezen feladatban nyújtott eredményeivel, kiderült, hogy a kétnyelvűek váltogatni tudják a két nyelv által meghatározott szemléletmódjukat – attól függően hogy éppen melyik nyelv az aktívabb a fejükben. Az angolul is folyékonyan beszélő német beszélők, akiket németül kérdeztek ki szülővárosukban, éppen annyira célorientáltak voltak, mint a német beszélők. Azok az angol-német kétnyelvűek viszont, akiket angolul kérdeztek ki Nagy-Britanniában, éppolyan eredményeket hoztak, mint az angol egynyelvű beszélők, éppen annyira az eseményekre fókuszáltak, nem a végpontra.

Egy másik 30 fős, német-angol kétnyelvű csoporttal pedig úgy csináltatták meg a fenti feladatot, hogy a csoport egyik felének angolul kellett számokat kiolvasniuk a teszt kitöltése közben, másik felének pedig németül. Ebben a csoportban azt találták, hogy az a nyelv, ami aktívvá lett téve a számok kiolvasása által, előnyben részesült. Tehát azok a résztvevők, akik angolul olvasták fel a számokat, úgy válaszoltak, mint az angol beszélők, akik azonban németül, azok úgy, mint a német beszélők.

Az eredmények összességében arra mutatnak, hogy a beszélt nyelvek öntudatlanul is hatással vannak arra, ahogyan a világot észleljük. Annak, aki több nyelvet is beszél, rugalmasabb a világlátása, mert több lehetőség közül választhat. Az pedig, hogy a dolgokat különféleképpen tudjuk látni, előnyt jelent számunkra.

Forrás

Speaking a second language may change how you see the world