Többször mondtam már, hogy nekem ez a fajta félrefordítás a kedvencem, amikor egy köznevet fordítás nélkül tulajdonnévnek néznek — saját nevemet is innen kaptam, ugyebár (már az ittenit, persze). Rengeteg ilyenről írtunk eddig is, de úgy tűnik, mindig lesz egy fordító, aki a Dentistry-i egyetemről vagy a Saliva-tesztről ír, vagy előkerül Even Jolene Sampson, a furin két keresztnevű lány (az aktuális magyar névadási szabályok szerint nálunk csak Ívn alakban lenne anyakönyvezhető), vagy megismerkedtünk egy Bishop nevű lengyel pappal is, még korábban pedig Patrician Menenius-szal.

De talán a legnagyobb kedvencem mégis a Bulge-i csata, ami már hét éve is volt egyszer, a Nyest már ideköltözésünk előtt is megírta, mégis kiirthatatlan, a Múlt-kor többször is így hivatkozik rá, a javítást szorgalmazó üzenetekre nem reagálnak.

Egy ilyen szépség szerepel Kalóz Pepi második beküldésében is (blogunk korábbi helyén többet is küldött, de akkor még másik nicken):

Ez most egy könnyű feladvány, hogy ilyen is legyen néha.

Meg Cabot Heather Wells-sorozatában (A menyasszony egy bombázó) fogtam egy helyes nemlefordítást. Többször írtatok arról, hogy ha a fordító nem tudja, miről van szó, fordítás nélkül hagyja a szövegben az eredetit. Itt is ez történhetett.

A nyomozót a társa rendszeresen Sarge-nak szólítja, feltételezem, hogy a fordító azt hitte, ez egy név. (Talán a Serge villant be neki.) Pedig ez eredetileg a sergeant-ból alakult át a rendőrségi kisfőnökök laza megszólítására. De láttam már egyszerűen mondjuk "cimbi" értelemben is használni, mindenféle rendfenntartási reláción kívül.

De a rendőrségen ez nagyjából az "őrmi" lenne, ahogy ezt sokan használják is fordításaikban.

A fordítás egyébként végig szellemes és pontos, ezért nem értem azt sem, hogy akkor miért kell a "see you later"-t "később találkozunk"-nak olvasnom. Azt még a Sztaki is viszlátnak írja...

A "see you later" a napi brit angolban amúgy már lassan és biztosan "laters"-re rövidül, nagyjából olyan értelemben, hogy "csövi". És ott dolgozó honfitársaink hatására (legalábbis állítólag) terjed a seeya is, szabályosan sziának ejtve. Hová fajul a brit dicsőség... 

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Beküldőnk meglehetősen pontosan elemzi nekünk a helyzetet, igen, ez ismét egy klasszikus „nem fordította" eset, mint amiket a bevezetőben felsoroltunk, de hozhatjuk még azért Szkauszer Lujza példáját is az első Nyesten megjelent posztjaink egyikéből. A Sarge valóban az őrmester afféle becézése. Az őrmit én kicsit erőltetettnek érezném, úgy sejtem, egyszerűen főnöknek fordítottam volna valószínűleg a szót – de ilyet a könyv ismerete nélkül nem szívesen mondanék biztosra.

És igen, ezt is elég könnyű benézni, ha az ember nem ismeri a kifejezést. Azon el lehet rágódni, vajon mennyire illene ismerni – szerintem azért igen –, viszont ha valóban igaz, hogy a fordítás végig szellemes és pontos, akkor én hajlanék ezt megbocsátani (de hát nem vagyok szőrös szívű amúgy sem).

A see you later helyett a később találkozunk természetesen nem félrefordítás, csak hát nem túl elegáns talán. Őszintén szólva én meg vagyok békélve vele, biztos, hogy minden fordítás nélkül is mondok ilyet elköszönésként néha. Az persze meglehetős stilisztikai baklövés lenne, ha minden egyes see you laterből később találkozunk lenne, a viszlát, a szia és egyéb közkeletű társaik hosszútávon lényegesen jobb megoldások, de egyszer-egyszer nálam belefér így is.

Az utolsó mondattal viszont vitatkoznék, bár lehet, hogy csak poénnak szánta Kalóz Pepi. A seeya (vagy see ya) ugyanis már azelőtt is vígan élt és virult, mielőtt honfitársaink nagyobb számban költöztek volna Angliába. És persze, nyilván [szia] az ejtése (jó közelítéssel), azért is seeya-ként írják, hogy ezt visszaadják. A Wiktionary ugyanezt írja róla, mert hát itt tényleg csak arról van szó, hogy a you-nak van egy ilyen ejtése is, lásd (vagy inkább halld) a lenti videót:

A Nyesten korábban Kálmán László írt a szia eredetéről.

​