-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Nem érdemes azon keseregni, hogy elvesztettünk valamit, ami sosem volt a miénk. Pláne, ha eközben elfelejtjük siratni azt, aminek a lehetőségét eljátszottuk.
„Szabad elvenni sávokat a nagyvárosokban az autósoktól a biciklisek javára?” – kérdezte Sváby András a Heti Naplóban. Sajnos már a kérdésfeltevés is rossz: azt sugallja ugyanis, hogy azok a sávok, amelyekből kerékpársávok lettek, az autósokéi voltak. Ez csöppet sem igaz. Azok a sávok nemcsak az autósokéi voltak, hanem velük együtt a motorosokéi, a kerékpárosokéi is voltak, sőt, elektromos rollerrel is azokon kellett (volna) közlekedni. Azt azonban, hogy azok a sávok az autósokéi, nemcsak Sváby gondolta, hanem az autósok jelentős része is – éppen azért kellett őket onnan kizárni, mert velük együtt lehetetlen volt a biztonságos közlekedés. A Sváby-féle kérdésfeltevés mögötti gondolkodás ijesztően emlékeztet egy másik gondolkodásmódra, amelynek következményeivel száz évvel ezelőtt kellett szembesülnünk, de amin a mai napig nem tudtunk túllépni.
A trianoni béke centenáriuma kapcsán sok mindenről hallhatunk-olvashatunk mostanában. Lesznek azonban olyan gondolatok, amelyeket senkitől nem fogunk hallani. Nem lesz olyan magyar politikus, aki azt mondaná: „Kedves szlovák, horvát, erdélyi román stb. barátaink, nagyon sajnáljuk, hogy nem sikerült veletek közös államot építenünk. Szerettünk volna veletek együtt alakítani a sorsunk, de nem sikerült – ezen a kudarcon száz év után sem sikerült túllépünk, és a mai napig fáj, hogy ti a magatok külön útjait választottátok”. Ilyesmit akkor sem mondhat, ha személyesen így érzi, hiszen a magyar közvéleménytől ez a fajta gondolkodás távol áll.
A magyar nemzetépítés gondolatrendszerében a nemzetiségek egyszerűen nem szerepeltek, legfeljebb zavaró tényezőként vagy elmagyarosítandó tömegekként. A nagymagyar álmokban az egykori nemzetiségeknek, mai szomszédainknak nincsen helyük.
A nemzetiségek eredetileg nem akartak elszakadni Magyarországtól, már csak azért sem, mert erre nem látszott esély. Szerettek volna azonban bizonyos jogokat szerezni: a saját nyelvüket használni az élet minden (de legalábbis minél több) területén. Azonban a magyarok már a 19. században is úgy gondolták: az, hogy az érintettek hogy látják, teljesen közömbös. Így hát az érintettek úgy látták, hogy Magyarországon kívül is van számukra hely.
Nyilván nem kell félteni a szomszédokat sem, de a helyzet kulcsa a magyarok kezében volt. Ma vajon hány magyar érzi úgy, hogy kár lett volna, ha sikerül a terv, ha eltűnt volna a szlovák nyelv, ha eltűntek volna az erdélyi románok? Hány magyar érzi őszintén úgy, hogy hiányoznak neki a kitelepített svábok? Ki találja kínosnak legalább ma, hogy egyik legnagyobb költőink egyike a német szót a porral, bűzzel és piszokkal emlegeti egy sorban?
Trianon persze számos okból fájhat, különösen azoknak, akiknek személy szerint is veszteséget okozott (például mert kisebbségi sorba kerültek, és emiatt kellett megaláztatásokat elszenvedniük). De ugyanakkor azt is látni kell, hogy a mai helyzet már rég nem Trianon következménye, hanem mindazé is, ami azóta történt. A határokon kívül rekedt magyarokat pedig attól függetlenül is megilletik bizonyos nyelvi jogok, hogy Trianon előtt Magyarországhoz tartoztak-e vagy sem. A jelenlegi helyzethez Trianonnak már semmi köze (és nem csak azért, mert már nem a trianoni, hanem a párizsi békeszerződés van érvényben).
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Sokat hallhatunk majd a nemzeti összetartozásról, pedig a más magyarokkal való összetartozásunkat különösebben nem kell hangsúlyozni: nyelven beszélünk, és ez külön hangsúlyozás nélkül is összeköt bennünket. Hangsúlyozni az azokkal való összetartozásunkat lenne érdemes, akikkel ez nem annyira egyértelmű – szomszédainkkal. De amíg olyan dolog elvesztésén kesergünk, mely sosem volt a miénk, és nem sajnáljuk azt, amit valóban elvesztettünk, addig aligha gyógyulhatnak be a sebek.