Azért, hogy megértsük egymást elég lesz ez a köztes nyelv, amit irodalminak nevezünk. Nem kell mindenben egyeduralomra jutnia egy nyelvnek, mint ahogy nem szeretik az emberek egyetlen ember kizárólagos abszolút uralmát, ami még mások élete felett is képes rendelkezni. A nyelvjárások gyakran szebbek mint az irodalmi nyelv, SŐT a mai nyelvek egy jó részének irodalmi normája egy nagy rakás ... nem mondom ki mi. Ismerem jópárnak a történetét, hogy miként alakították, hogy valamilyen össznemzeti, vagy internacionális képbe ringatva magukat próbáltak fuzionálni egy, vagy pedig mindenféle nyelvhez, aztán utóbb kiderült, hogy ezek az eszmék a világ legnagyobb hülyeségeit. Floszkulák meg mindenféle hülyeségek tömkelege született, holott a saját nyelvjárásából lehetett volna egyszerűbb és sokkal értelmesebb, szebb szót találni. Kínában meg e téren ne beszéljünk praktikusságról, itt nyilvánvaló mi diktálja ezt

Nekem inkább praktikusnak tűnik mint sovinisztának, hogy mindenki megérti egymást egy országban.

Miért kellene bevezetni akár itt, akár máshol. Ez csak ilyen megszokott kommunista húzás, ami az internacionalizmusra hivatkozva próbálja elnyomni a dialektusokat, területi nyelveket, kisebbségeket. A nyelvjárás nem alacsonyabb rendű, azonkívül a kínai nyelvnek ilyen nyelvjárásnak nevezett változatai inkább már külön nyelvek, nemcsak a kölcsönös érthetőség hiánya miatt, hanem szép és régi kultúrális hagyományaik vannak. Nem a tájszólás, nyelvjárás a barbarizmus, az effajta intézkedések ocsmány barbár, soviniszta magatartás formák amit nacionalizmus, kommunizmus, fasizmus és más egyéb szélsőség táplál, máshol meg inkább irigység, féltékenység, nagyképűség

Ezt a németeknél is be kéne vezetni