Milyen lehet egy „rossz” szó? Talán úgy tudnánk értelmet adni ennek a minősítésnek, ha úgy értelmeznénk, hogy ’nem illik bele a magyar nyelv rendszerébe’. De rengeteg teljesen bevett, senki által sem „rossznak” tekintett magyar szó van (legtöbbjük nyelvújítási alkotás), amelyik kilóg a magyar nyelv rendszeréből. Például az -ály/-ély képző, ami rendszeresen igei tőhöz járul (pl. akadály, osztály), kivételesen más tő után is megjelenik (pl. viszály, ünnepély). És milyenek a „ronda” szavak? Ezt a minősítést az ’udvariatlan, obszcén’ értelemben szokták használni. Ha valaki a rossz és a ronda jelzőket ezektől eltérő értelemben vonatkoztatja szavakra, azt én csak úgy tudom elképzelni, hogy teljesen szubjektív, ezért tudományosan megfoghatatlan ismérveket használ.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Ezért nem is nagyon tudok mit kezdeni annak az olvasónknak a kérdésével, aki a „tarnagy” becenevet használja:

Sportközvetítésekben hallom egyre gyakrabban ezt a szót: „véleményes”. Például: „Ez a bírói döntés véleményes ugyan, de... A hazai csapat nyert egy erősen véleményes tizenegyessel...” Rendszerint azt helyettesítik: „vitatható, eltérő véleményeket kiváltó stb.”. Az én véleményem erről: nemcsak szokatlan, hanem kifejezetten rossz és ronda szó! Kíváncsi vagyok, Ön mit szól hozzá.

Ami a véleményes szó „szokatlanságát” illeti, ez is nagyon szubjektív: az, hogy kinek mi szokatlan, attól függ, hogy olyan körökben forog-e, ahol ezt a szót gyakran használják. Olvasónk nyilván nem szokott ilyen körökben megfordulni. Valójában a véleményes szó már Baróti Szabó Dávid 1784-es Kisded szótárában is benne van (az 1792-es változatban a a 268. oldalon).

Erősen véleményes!
(Forrás: Wikimedia Commons / Christopher Johnson / CC BY-SA 2.0)

A régi szótár nem szól arról, hogy a 18. században a társadalom melyik csoportjaiban használták gyakran ezt a szót. Ma mindenesetre nem szokatlan, én gimnazista koromban hallottam először, sakkedzéseken és -versenyeken, később pedig bridzselő körökben is. Azt hiszem, korábban inkább a szellemi sportokkal kapcsolatban használták, mára pedig minden sportágban elterjedté vált. Azt jelenti, hogy ’vitatható’, és azt gyanítom, hogy azért kezdték el használni, hogy a vita szóval kapcsolatos ’ellentét, konfliktus’ képzettársítást elkerüljék. Különösen, amikor nem játékos vagy csapat, hanem zsűri vagy bíró döntésére vonatkoztatják, mert köztudott, hogy ezeknek a döntéseit nem szabad vitatni, legfeljebb véleményt lehet róla mondani. A véleményes tehát, ha úgy tetszik, udvariasabb, mint a vitatható: egy-egy vitatható lépésből, döntésből nem kell vitát, veszekedést csinálni, de mindenkinek joga van elmondani róla a véleményét. Szóval ez a szó nemhogy nem „ronda”, hanem kifejezetten finomnak van szánva. Nyelvtanilag pedig semmi baj nincs vele, tökéletesen beleillik a magyar nyelv rendszerébe.