Amikor az iskolában nyelvtant tanulunk, megtanuljuk, hogy a szavakat bizonyos rendszer szerint illesztjük egymáshoz. Ezt a rendszert fejtjük vissza, amikor a mondatelemzés során megállapítjuk, hogy mi az állítmány, az alany, ezekhez milyen határozók, jelzők kapcsolódnak stb. Persze számtalan, a magyar nyelv működésével kapcsolatos kérdésre akkor sem tudunk válaszolni, ha ötösre érettségiztünk nyelvtanból. Bizonyára kevesen tudnák megmondani, mi is a különbség az alábbi mondatpárok között.

Elolvasta a könyvet.

A könyvet olvasta el.

Ha érezzük is a különbséget, az iskolában tanultak alapján aligha tudjuk megfogalmazni, mi is az, pláne azt, hogy az

Olvasta el a könyvet és magában dúdolt.

mondat miért furcsa, míg a

Jött le a lépcsőn és magában dúdolt.

nem az. De ez a kisebbik baj: nyilván a matematika, kémia vagy fizika minden problémájáról sem tudunk beszélni. Az igazi probléma az, hogy az sem igaz, amit megtanulunk.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Itt van például egy gyakran hallott kifejezés, a válogatott mérkőzés. Ha ezt kell mondattanilag elemezni, akkor ez általában még a gyengébb nyelvtanosok számára sem okoz gondot: a válogatott a mérkőzés minőségjelzője. Ez a szerkezet tehát olyasmi, mint a piros alma, a téglagyári megálló vagy a jelzős szerkezet.

Bizonyára azok sincsenek kevesen, akik meg tudják mondani, hogy a válogatott itt a válogat ige befejezett melléknévi igenévi alakja. A szerkezet tehát az olyanokhoz áll közel, mint a reszelt alma, felújított megálló vagy elemzett szerkezet.

Valamiben azonban a válogatott mérkőzés különbözik ezektől: a piros alma piros, a téglagyári megálló a téglagyárnál van, a jelzős szerkezetben pedig jelző van – ezzel szemben egy válogatott mérkőzés nem válogatott. A reszelt alma le van reszelve, a felújított megálló fel van újítva, az elemzett szerkezet pedig elemezve van – de egy válogatott mérkőzés nincs válogatva.

Ezen még nem csodálkozunk, hiszen ilyenekről azért hallottunk, tudjuk például, hogy a maratoni futást csak ritkán rendezik Marat(h)onban, és hogy nem kell francia partner után kajtatnunk, ha francia csókra vágyunk. Ezekben az esetekben azonban tudjuk, hogy az elnevezés eredetileg azt jelentette, amit szó szerint is jelent: a maratoni futásokat egy bizonyos futás emlékére tartják, mely valóban Marathonból indult; a francia csók neve pedig arra utal, hogy az elnevezők számára a franciáknak köszönhetően vált ismertté. A válogatott mérkőzés azonban nem ilyen: szó sincs arról, hogy eredetileg a mérkőzést válogatták, de mára megváltozott a kifejezés jelentése.

Válogatott csapat
(Forrás: Fortepan / Tibor Erky-Nagy / CC BY-SA 3.0)

A válogatott mérkőzés egyértelműen onnan származik, hogy válogatott csapatok játsszák. A válogatott csapat egyébként teljesen szabályos, hiszen a csapatot tényleg válogatják: a legjobb játékosok kerülnek bele. (Persze némi jelentéseltolódás ebben is érezhető, hiszen nem akármilyen szempont alapján válogatott csapatokat nevezünk válogatott csapatoknak.) A válogatott mérkőzés szempontjából az sem elhanyagolható, hogy a válogatott csapatból a válogatott jelentéstapadással önálló főnévvé vált, és ma már így használjuk.

Miért érdekes ez? Az AkH 128. c) pontja kimondja:

A jelöletlen, azaz személyrag (-jel) nélküli birtokos jelzős összetételek tagjait mindig egybeírjuk: ablaküveg, disznóhús, földrengés, gerelyhajítás, iskolaorvos, rigófészek; bankjegyforgalom, helységnévtár, csapágyfémgyártás, gépkocsifényszóró; stb., legföljebb a túl hosszúakat a fő tagok határán kötőjellel tagoljuk: alkatrész-nyilvántartás, fényképezőgép-objektív, tengeralattjáró-támaszpont stb. [...]

Sajnos az AkH. elmulasztja megmondani, mi az a „birtokos jelzős összetétel”, de a példákból eléggé világos, hogy olyan szerkezeteket sorol ide, amelyek átalakíthatók jelölt birtokos szerkezetté: ablaküveg – egy/az ablak üvege, disznóhús – egy/a disznó húsa, földrengés – a föld rengése, gerelyhajítás – egy/a gerely hajítása, iskolaorvos – egy/az iskola orvosa, bankjegyforgalom – (a) bankjegyek forgalma, helységnévtár – (a) helységnevek tára stb. Akinek van kedve, végigbogarászhatja, mennyire különböző jelentéstani viszonyban vannak a felsorolt összetételek elő- és utótagjai: az egyetlen közös dolog bennük az, hogy ezt a jelentésviszonyt nem csak összetétel, hanem jelölt bitokos szerkezet is kifejezheti. Nem nehéz észrevenni, hogy a válogatott mérkőzés is átalakítható jelölt birtokos szerkezetté: a válogatott mérkőzése. Úgy tűnik, itt a megoldás: összetételről van szó, ez magyarázza azt is, hogy jelzős szerkezetként miért volt furcsa a jelentésszerkezete: ebből azonban az is következne, hogy egybe kell írnunk: válogatottmérkőzés.

Csakhogy így nem írja senki. Érdekes módon az általunk elérhető helyesírási szótárak egyike sem tartalmazza ezt a szerkezetet, csak az olyanokat, mint a válogatott csapat, válogatott játékos, válogatott tornász stb. – tehát az olyanokat, amelyek problémátlanok. Ez nem csoda, hiszen ha a szótárba a válogatott mérkőzés kerülne, az élesen szemben állna az idézett szabállyal; ha viszont a válogatottmérkőzés, az teljes mértékben szembemenne a szokással.

Feltételezhetően a helyesírás szabályozói nem is igazán lelkesednének azért, hogy a szerkezetet összetett szónak tekintsük, hiszen nem akként hangsúlyozzuk, mindkét tagjára külön hangsúly esik. Igaz, hogy a helyesírási szabályzat egyszer sem hivatkozik a hangsúlyviszonyokra, ám számtalan esetben tetten érhető, hogy mindenféle csűrés-csavarás ellenére a lényeg az, hogy hány hangsúly van a szerkezetben. Természetesen ebben a tekintetben a szabályzat nem következetes, de az esetek többségében sikerül szerkezeti vagy jelentéstani szabályokkal körbelőnie, hogy mit ejtünk egy hangsúllyal (ha meg nem, akkor érnek minket a meglepetések).

Válogatott mez
(Forrás: Wikimedia Commons / Kanchelskis / GNU-FDL 1.2)

Ami a válogatott mérkőzés szokatlan jelentésszerkezetét illeti, annak viszonylag egyszerű a magyarázata: a számos válogatott jelzővel ellátott szerkezetből a nyelvhasználók elvontak egy olyasmi jelentést, hogy ’a nemzeti csapathoz tartozó’, és bizonyos esetekben akkor is ezt használták, ha a jelzett szóhoz semmiféle válogatáshoz nem volt köze. Nem egyedül a válogatott mérkőzés (vagy meccs, sőt edzés, edző) ilyen: ide tartozik például a  válogatott mez (melegítő stb.), válogatott foci stb. Persze aligha véletlen, hogy ezek egyike sem szerepel a helyesírási szótárakban.