Amikor valakivel beszélgetünk, önkéntelenül is átveszünk elemeket beszélgetőpartnerünk viselkedéséből. Például imitáljuk a testtartását, gesztusait vagy hanglejtését – sőt, esetleg tipikus beszédhibáit is utánozzuk, holott más körülmények között ezeket nem produkáljuk. A természetes nyelvtanulás módszere szerint például érdemes azzal kezdeni egy nyelv elsajátítását, hogy az anyanyelvi beszélők testtartását, arcjátékát, mozdulatait utánozzuk. Ám nem csak a másik testbeszédét utánozzuk, hanem hajlamosak vagyunk nyelvi elemeket is átvenni: kifejezéseket, egyes toldalékolási mintákat vagy mondatszerkesztési sémákat. Ez a fajta utánzás fontos szerepet játszik az emberi kapcsolatok fenntartásában, ám néha kifejezetten káros ránk nézve, ha másoljuk partnerünk viselkedését. Amerikai kutatók most arra mutattak rá, hogy az ember annál inkább hajlamos utánozni a partnere által használt mondatszerkezeteket, minél jobban egyetért társa mondanivalójával, írja a Science Daily hírportál.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A Mechanical Turk (A Mechanikus Török) egy olyan felület, amely kapcsolatot teremt a crowdsourcing módszerét igénybe vevő cégek és a számukra munkát végző jelentkezők között. Az oldal a nevét Kempelen Farkas híres sakkozógépéről kapta.

A Rochesteri Egyetem kutatói kísérletükhöz 340, 18 és 64 év közötti önkéntest toboroztak az interneten keresztül, az Amazon Mechanical Turk nevű platformján keresztül. A kísérletben való részvételért mindenkinek két dollárt fizettek. A vizsgálat online zajlott, mindenki saját otthonából vehetett részt rajta.

A kísérlet három lépésből állt. Először a résztvevőknek egy szöveget kellett meghallgatniuk, amelyhez azt az utasítást kapták, hogy próbáljanak meg véleményt kialakítani a beszélőről. Ezek után tíz egyszerű vonalas rajzról kellett elmondaniuk, hogy mit ábrázol. A képleírásokról hangfelvétel készült. Végül a résztvevőknek egy kérdőívet kellett kitölteniük, amiben az általuk hallott beszélőkről, és saját politikai nézeteikről és konfliktusmegoldó stratégiáikról kérdezték őket. Hogy derült ki mindebből az utánzás mértéke?

Vajon kivel ért egyet ez a majom?
(Forrás: Wikimedia Commons / Christine Zenino / CC 2.0)

A trükk

Az első lépésben lejátszott hangfelvétel nem volt mindenkinél azonos. A felvételek különböztek aszerint, hogy milyen akcentussal olvasták fel őket (fehér amerikai, fekete amerikai, kínai amerikai). Emellett a szövegek erős politikai véleményeket tükröztek. Az egyik szöveg szélsőségesen konzervatív, a másik szélsőségesen liberális volt. Mindkét szövegnek két változatát készítették el: az egyikben az ige – tárgy – részeshatározó szerkezetet használták (ad valamit valakinek), a másikban az ige – részeshatározó – tárgy sorrendet (ad valakinek valamit). Így 12 különböző szöveggel rendelkeztek a kutatók (12 = 3*2*2, azaz 3 beszélő, 2 politikai nézet, 2 szerkezet).

A felolvasott mondatok különbözőségét az alábbi mondatpárok illusztrálják. A magyar mondatok az eredeti mondatszerkezetét tükrözik, ám a jelentést magyar viszonyokra „konvertáltuk”, hogy a politikai töltet jobban érzékelhető legyen.

Each year, Congress hands Medicare and Medicaid our tax dollars.

Minden évben a parlament az egészségbiztosítónak adja adóforintjainkat.

Each year, Congress hands our tax dollars Medicare and Medicaid.

Minden évben a parlament az adóforintjainkat az egészségbiztosítónak adja.

Each year, Congress hands Exxon and Haliburtonour tax dollars.

Minden évben a parlament a Molnak adja adóforintjainkat.

Each year, Congress hands our tax dollars Exxon and Haliburton.

Minden évben a parlament az adóforintjainkat a Molnak adja.

A kutatók valójában azt vizsgálták, hogy a képleírások során a kísérleti alanyok melyik mondatszerkezetet használják inkább: az ige – tárgy – részeshatározó vagy ige – részeshatározó – tárgy változatot. A leírandó tíz kép között négy olyan volt, amiben valaki adott valakinek valamit: például egy pincérnő banánt adott egy szerzetesnek. Egy ilyen rajz szinte kikényszerítette, hogy a fenti két szerkezet valamelyikét használják. A másik hat kép csak „töltelék” volt. Ezeken tipikusan egy szereplő volt, és a leíráshoz nem volt szükség olyan igékre, amik a fenti szerkezet használatát követelték volna meg: például egy festő ivott valamit.

Egy önkéntes banánt ad a futóknak – egy önkéntes ad a futóknak banánt
(Forrás: Wikimedia Commons / Dirk Ingo Franke / CC BY-SA 3.0)

A kutatók a válaszadók képleírásait mondattanilag elemezték. A számukra érdekes mondatszerkezetek megszámolása után pedig megnézték, hogy milyen összefüggés van a hasonló mondatszerkezetek száma és a kísérleti alany politikai nézetei, valamint a beszélőről alkotott véleménye között.

Az eredmények azt mutatták, hogy amennyiben a válaszadók nem értettek egyet az állítás tartalmával, akkor alig vagy semennyire nem másolták a beszélő mondatszerkezeteit. Ha azonban azonosultak a tartalommal, hajlamosabbak voltak ugyanazt a szerkezetet használni. Az is számított, ki mennyire hajlik a kompromisszumra vitás esetekben. A nagyobb kompromisszumkészségről beszámoló beszélők jobban másolták a mintát, mint kevésbé konform társaik. Emellett a kísérlet arra is rámutatott, hogy nem csak sok időt együtt eltöltő párok másolják egymás beszédét, hanem akkor is utánozzuk partnerünk mondatszerkezeteit, ha korábban még sosem beszéltük vele, de egyetértünk véleményével.

Források

People with similar views closely mirror each other’s speech patterns

Kodi Weatherholtz – Kathryn Campbell-Kibler – T. Florian Jaeger: Socially-mediated syntactic alignment