Borbála érdeklődik a Facebookon:

szeretnem hallani az 'urhatnam' szo eredetet

Nos, ezúttal a magunk feje után kell mennünk, mert A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára nem foglalkozik ezzel a szóval. Szerencsére a megfejtése nem annyira bonyolult, így csupán az olyan szótörténeti adatokat kell nélkülöznünk, mint hogy mikor bukkant fel a szó először (a Magyar Történeti Szövegtár szerint 1872-ben, de ez önmagában nem mérvadó), vagy éppen kinek a szóalkotása (ha egyáltalán kideríthető).

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A szó szerkezete minden furcsasága ellenére átlátszó: a töve az úr főnév. Ennek eredete bizonytalan, de talán finnugor: a finnben és a lappban ’hím’ vagy ehhez kapcsolódó jelentésű szavak tartozhatnak vele össze (a finnben ’hős’ jelentésű is). A magyarban a legkorábbi megjelenésétől kezdve a társadalmi ranglétra magasabb fokán álló férfit jelölt, később egyre alacsonyabb rangú emberekre is használták. (Az ’uralkodó’ jelentéséből származhat az ország, mely korábban ’uralkodás’ jelentésben is használatos volt, és amely felépítését tekintve történetileg az uraságnak felel meg.)

Ami inkább meglepetés, hogy ehhez a főnévként használt tőhöz az úrhatnám estében igei toldalékok kapcsolódnak. A helyzet kissé emlékeztet az alhatnékom van és hasonló szerkezetek esetére, ott ugyanis egy igealakhoz kapcsolódik egy névszói toldalék. Persze vannak különbségek is: a -hatnékom, -hetnékem toldalék(sor?) igék sorához kapcsolható, míg az úrhatnám meglehetősen egyedi alak (nincs *asszonyhatnám, *paraszthatnám, *mérnökhetném, *császárhatnám stb.).

Csodálkozhatunk azon is, hogy az elképzelt úr ige miért tárgyasan ragozódik (nem úrhatnék), és vajon milyen tárgya lehetne, ha lenne. Nos, a megoldás feltehetően az, hogy a nem létező úr ige ikes, azaz úrik. Az ikes igék ugyanis akkor is -m toldalékot kapnak (kaphatnak) egyes szám első személyben, ha nincs tárgyunk, vagy ha határozatlan tárgyuk van: mászom, eszem valamit. Korábban ez így volt az úgynevezett ható (azaz -hat/-het toldalékkal ellátott) igékkel is, ma viszont már nem így van: ehetnék valamit, és legfeljebb régiesen vagy nyelvjárásiasan ehetném valamit.

Színpadi jelenet Az úrhatnám polgárból
(Forrás: Wikimedia Commons)

A furcsaságok ezzel még nem értek véget. Ez az igei toldalékokkal ellátott főnév ugyanis leginkább melléknévként viselkedik: főnévekhez kapcsolódik, és tulajdonságot fejez ki, mint például Molière Az úrhatnám polgár című darabjának címében. (Ez a főnévként használt igealak, a félsz esetére emlékeztet.) Ez a viselkedés még a -hatnám, -hetném toldalékos igékre sem jellemző – kivéve az úrhatnám mintájára szójátékkal létrehozott vulgarizmust (mely a Google szerint kétszer olyan gyakran fordul elő a weben – igaz, igei szerepeivel együtt –, mint az úrhatnám: aki nem hiszi, keressen utána). Érdekes módon azonban a másik tipikus melléknévi szerepben, állítmányként nem igazán találkozunk vele: ^?Péter nagyon úrhatnám (volt).

Végül pedig tisztázzuk a szó jelentését: úrhatnám az, aki az urakhoz hasonlóan viselkedik, magát úrnak akarja mutatni, úrnak szeretne tűnni – ám nem úr, és nem is igazán sikerül akként viselkednie.