Míg Magyarországon egyre gyakrabban tegeződünk, úgy látszik, Kínában éppen az ellenkező folyamat megy végbe. Erről számol be Viktor Mair a Language Logon.

Az 'Ön, maga' jelentésű nin használata a 12. századtól dokumentált, ám a huszadik században a Kínai Népköztársaságban egyre inkább visszaszorult, majdhogynem tiltottá vált. A nyolcvanas évek elején még szinte senki nem használta, a kilencvenes évekre azonban teljesen általánossá vált.

Nem magázódik azonban mindenki. A formát kizárólag csak idősebbek és elöljárók, főnökök megszólítására használják. A magázás általában olyanokra jellemző, akik szeretnének felkapaszkodni a társadalmi vagy hivatali ranglétrán.

Bár Tajvan sosem volt a Kínai Népköztársaság része, jelenleg ott a magázás még ritkább, mint az újrakapitalizálódó Kínában.

A nin szót egyébként igeként is használják a kínaiak, ilyenkor azt jelenti: 'magáz'. Bár az angolban is gyakran lesz főnévből ige, az az angol anyanyelvűek számára is szokatlan, hogy egy személyes névmásból legyen ige. Ennek azonban az is lehet az oka, hogy az angolban nincsenek hasonló jelentésű, de különböző stílusértékű névmások. Azokban a nyelvekben azonban, ahol vannak, gyakran képeznek ezekből az ezek használatát jelentő igéket: ilyen a magyarban a tegez és a magáz.

Érdekes fejlődési tendencia, hogy Kínában a szinte kihalt magázás újra hódít, addig Európában mindenhol kezd kiszorulni (Skandináviában szinte már el is tűnt). Ugyanakkor a legerősebb pozícióban levő angolban történetileg úgy tekinthetjük, hogy a magázás teljesen kiszorította a tegezést – ezzel meg is szűntetve a tegezés és magázás közötti különbségtételt.

Forrás

Verbalized honorific second person pronoun