pannon kérdés
Szlovák: elcsehesedett szlovén?
Szeretjük nevükön nevezni a dolgokat – bár sokszor éppen ezáltal tévesztjük meg magunkat. Jobb, ha nem próbáljuk meg a mai állapotokat ezer évvel ezelőttre visszavetíteni – különösen, ha már a mai elnevezések is torzítják a valóság tényeit.
Az ősszláv nyelvet az 5. században valahol a mai Belorusszia, Kelet-Lengyelország és Észak-Ukrajna területén beszélték. Ezután a nyelv meglepő gyorsasággal terjedni kezdett. Nem világos, mi ennek az oka: a szlávok nem szerveztek nagy hadjáratokat, nem építettek nagy birodalmat. Egyes vélemények szerint a szláv egyfajta közvetítő nyelvvé (lingua francává) válhatott, mások szerint egy bizonyos földművelő kultúra terjedéséhez kapcsolódott, azzal együtt hódított meg újabb és újabb területeket. Mindenesetre tény, hogy néhány évszázad múlva a szláv nyelvterület északion a Ladoga-tóig, délen Kisázsiáig (a mai Törökország nyugati partjaiig), keleten kb. Moszkva vonaláig terjedt, nyugaton pedig az egykori NDK területét és a mai Ausztria keleti felét is magába foglalta.
Szláv törzsek a 7.–9. században
(Forrás: Wikimedia Commons / Jirka.h23 / CC BY-SA 4.0)
Ez természetesen nem jelentette, hogy ezen a területen csak szlávok éltek, ráadásul a szlávok lakta területeken belül az Alföld és Erdély lyukként tátongott: itt avarok laktak, illetve a terület egy része lakatlan volt. A szláv nyelv expanziójával folyamatosan nyelvjárási különbségek alakultak ki, de a még egységes szláv nyelvről beszélhetünk: amikor a 9. században Cirill és Metód a mai Csehország és Szlovákia határvidékén térített, a Thesszaloniki környékén beszélt nyelvjárást használták. Ezt a nyelvváltozatot a következő századokban még használták a különböző szláv ortodox egyházak, de néhány évszázadnak még el kellett telnie, míg a szlávok nem anyanyelvük egy változatának, hanem külön nyelvnek érezték. Eközben fokozatosan elkülönültek egymástól a mai szláv nyelvek. Először a délszláv nyelvek kezdtek távolodni az északiaktól, majd ezek szakadtak nyugati és keleti csoportra. A délszláv nyelvek közé tartozik a mai szlovén, szerb-horvát-bosnyák-crnagorác, macedón és bolgár; a nyugatiak közé a lengyel, a cseh, a szlovák, a szorb és a kasub; a keletiek közé az orosz, az ukrán, a belorusz és a ruszin.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Ez azonban nem jelenti, hogy mindenben az egy csoportba sorolt nyelvek hasonlítanak egymásra a legjobban. Lehetnek olyan tulajdonságok, melyek más-más csoportba sorolt nyelveket kötnek össze. Például a [g] > [h] változás a csehre, a szlovákra, az ukránra és az orosz déli nyelvjárásaira jellemző. A nyelvi változások terjedésének számtalan oka lehet, nem mindig arról van szó, hogy egy erős, tekintélyes, magas presztízsű központból terjed a változás. A változások több központból is indulhatnak, és különböző irányokban különböző távolságokra juthatnak el. Az ilyen változásokat modellező hullámelmélet a vízbe dobott kőhöz hasonlítja a változások elindulását: a középpontból elinduló hullámok metszhetik, de befolyásolhatják is egymást. A nyelvterületet pedig úgy szabdalják fel, hogy a nekik köszönhetően létrejövő nyelvjárások nem csoportosíthatóak egyértelműen hierarchikus rendszerben.
Az ukránra és a beloruszra a lengyel erősen hatott, számos vonásuk megegyezik. Sok esetben nem is arról célszerű beszélni, hogy egyik nyelv hatott a másikra, hanem arról, hogy a nyelvjárások között van egymásra hatás – akár nyelven kívül, akár nyelven belül. Ezek a változások gyakran azelőtt mentek végbe, hogy a mai értelemben külön nyelveknek tartották volna őket: gondoljunk arra, hogy az, hogy a cseh és a szlovák vagy a bolgár és a macedón külön nyelvnek számít, csak viszonylag későn dőlt el. Ilyenkor inkább csak visszavetítjük a mai állapotot, amikor e nyelvek közötti kölcsönhatásról beszélünk. A szerb, horvát, bosnyák stb. esetében pedig a szétválás annyira kései, hogy aligha találunk olyan tanulmányt, mely ezen nyelvek egymásra hatásáról beszél (holott kétségtelen, hogy például a belgrádi változat Jugoszlávia idejében hatott a boszniai, ma bosnyáknak nevezett változatokra).
Hasonló vonások nem csupán a szomszédos nyelvekre lehetnek jellemzőek. Előfordulhat, hogy egymástól távolabbi nyelveket kötnek össze rokon vonások, akár azért, mert bizonyos régies vonások egymástól távol maradtak fenn, akár azért, mert a véletlennek köszönhetően egymástól távolabb is hasonló változás következett be. Így például az ősi duális (kettes szám) kategóriája a szlovénben és a szorbban maradt fenn.
Abban, hogy a délszláv nyelvváltozatok szakadtak el először az északiaktól, jelentős szerepet játszott az az alföld-erdélyi terület, melyen nem élt szláv lakosság. Ugyanakkor a szláv nyelvterület nem szakadt szét teljesen: egyfelől a mai szlovén és horvát, illetve cseh és szlovák területek között a szláv nyelvű Kelet-Ausztria és Dunántúl terült el, másfelől a Fekete-tenger partján érintkeztek az a keleti és déli szláv területek. Az az állapot annak köszönhetően szűnt meg, hogy nyugaton a német nyelvterület kelet felé, a magyar nyelvterület nyugat felé terjeszkedésével; keleten pedig egyfelől a kelet felől érkező, főleg török nyelvű sztyeppei népek (besenyők, kunok, tatárok stb.), másfelől a Balkánról északra vándorló romanizált népesség, a románok ékelődtek a szlávok közé. Így aztán ma Európa térképén a szláv nyelvterület kettészakadt: míg a keleti és nyugati szláv nyelvek érintkeznek, addig a délszláv területeket elválasztja tőlük a román, a magyar és a német nyelvterület (a török nyelvű népek részben kihaltak, részben erősen visszaszorultak).
Szláv nyelvű államok – és egy wannabe állam – ma
(Forrás: Wikimedia Commons / Happenstance, Tat1642, Olahus, Artemis Dread / GNU-FDL 1.2)
Ehhez kapcsolódik olvasónk, Tamás kérdése.
A szlovák nyelvvel kapcsolatban olvastam, hogy a közép-szlovák nyelvjárás -mely a mai irodalmi nyelv alapja- nagyon sok közös vonást mutat a szlovén és a horvát (kaj) egyes nyelvjárásaival. Azt is írták, hogy a csehvel való nagyfokú hasonlóság nagyon nagy mértékben a földrajzi közelségnek, a történelmi kapcsolatoknak, a középkori és újkori cseh bevándorlásnak köszönhető. Említették még a Dunántúlon a Honfoglalást megelőzően beszélt pannon-szláv nyelvet is. Elképzelhető tehát, hogy a szlovák (vagy legalábbis a középső nyelvjárás) eredetét tekintve közelebb áll a szlovén-horvát nyelvekhez, mint a csehhez? Köze lehet a dologhoz a pannon-szláv nyelvnek? Esetleg ezek a pannon-szláv leszármazottai?
Mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy a horvát kaj nyelvjárásai (ezeket Zágráb környékén beszélik-beszélték) számos vonásukban közelebb állnak az irodalmi szlovénhez, mint az irodalmi horváthoz. Ha csak nyelvi alapon néznénk, ezeket akár a szlovénhez is sorolhatnánk.
Az is igaz, hogy a szlovák számos vonása a csehvel a földrajzi közelségnek és az ebből adódó kapcsolatoknak köszönhető. Ezt a folyamatot azonban nem úgy kell elképzelni, hogy a mai Szlovákia területén beszélt szláv nyelv eredetileg tulajdonképpen szlovén volt, de a kapcsolatoknak köszönhetően elcsehesedett. Egyszerűen arról van szó, hogy volt néhány nyelvjárási jelenség, amely az akkori előszlovák nyelvjárásokat inkább a mai szlovén és horvát elődnyelvjárásokkal kötötték össze, mások inkább a cseh nyelvjárások elődeivel. Ezek a vonások nyelvészeti eszközökkel ma kimutathatóak, de a kölcsönös megértésben nem játszanak jelentős szerepet.
A földrajzi közelségnek köszönhetően a csehvel azonos vonások száma inkább hajlamos volt megőrződni a szlovákban, mint a szlovénnel és a horváttal azonos vonások száma. Ráadásul a csehvel közös vonások száma idővel szaporodott is: ilyen a már említett a [g] > [h] változás. Természetesen az ilyen jelenségeket sem lehet annyival elintézni, hogy a cseh hatott a szlovákra: nyilván nem hathatott a déloroszra is.
A probléma összetettségét mutatja, hogy a morva nyelvjárások is számos vonásukban közelebb állnak a szlovák, mint a cseh irodalmi nyelvhez.
A szlovák esetében jellemző, hogy a nyugati nyelvjárások inkább a csehhez, a keletiek a lengyelhez állnak közelebb, miközben a középső nyelvjárások mutatják a legtöbb „echte szlovák” vonást – ezek között vannak azok, amelyek a délszlávval kötik össze.
Olyasmit azonban, hogy a szlovák „eredetét tekintve” a délszláv nyelvekhez állna közel, több okból sem mondhatunk:
- A szlovák eredetéhez hozzá tartozik a szomszédos északi szláv (morva és lengyel) nyelvjárások hatása is;
- az „eredeti” (9.-10. századi) (elő)szlovák nyelvjárások is több északias, mint délies vonást mutattak;
- a szláv nyelvek csoportokra osztása ebben a korszakban még nem indokolt: ez a későbbi fejlődés visszavetítése – ebben a korszakban egyszerűen egy nyelvjáráskontinuumról beszélhetünk, azaz a szomszédos nyelvjárások kevéssé különböztek, a földrajzi távolság növekedésével az eltérő nyelvjárási vonások száma is nőtt.
Ami a pannon-szlávot illeti, ennek legfeljebb annyi szerepe van, hogy földrajzilag ez volt a mai szlovák nyelvjárások elődeinek déli szomszédja, ezeken keresztül kapcsolódott a déli szláv nyelvekhez. A kutatások szerint a Dunántúlon beszélt pannon-szláv nyelv leginkább a mai szlovén elődeihez állt közel: a magyar azon korai szláv jövevényszavai, melyek közelebbről valamelyik szláv nyelvhez köthetőek, általában szlovén eredetűek.
Persze az, hogy a pannon-szlávot ilyen értelemben szlovénnek tekintjük, nem jelenti, hogy ha a mai napig folyamatosan beszélnék ezeket a nyelvjárásokat a Dunántúlon, akkor szlovénnek neveznénk őket. Azt sem állíthatjuk, hogy a mai szlovén ennek a pannon-szláv nyelvjárásnak a folytatója, hiszen a pannon-szláv kihalt. Azt pedig végképp nem állíthatjuk, hogy a szlovák ennek a folytatója lenne – bár az tény, hogy kihalásáig az előszlovák nyelvjárások közel álltak hozzá.
Végezetül megjegyeznénk, hogy a szlovákot szokták „a szláv eszperantónak” is nevezni. Természetesen ez nem arra utal, hogy a szlovák mesterséges nyelv lenne, hanem arra, hogy a szláv nyelvek közül a szlovák az, amelyik az összes többihez a legközelebb áll. (Nyilván egyesekhez közelebb, másoktól távolabb, de ha meg kell keresnünk azt a nyelvet, amely egyiktől sem áll nagyon távol, akkor a szlovák az: mondhatni, ez egyiktől sem áll a legtávolabb.) Éppen ezért ha valaki csak egy szláv nyelvet akar megtanulni, akkor a szlovákot ajánlhatjuk neki. (Legalábbis ha a tanulás célja az, hogy megismerje a szláv nyelveket általában, és hogy a többi szláv nyelvből is minél többet értsen.) Ez a helyzet természetesen nem független attól, hogy a szlovák földrajzilag is nagyjából középen helyezkedik el a szláv nyelvek között.
Hozzászólások (40):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Az összes hozzászólás megjelenítése
40
Krizsa
2015. január 19. 07:35
Nincs olyan rövid szláv szó, aminek a mássalhangzó váza nem köszön vissza Eurázsia nyelveinek 8O%-ában. Hasonló értelem CSOMAGOKKAL. (Tehát egy szó, az nem EGY bizonyíték, hanem 2-3 tucat.) Ebbe beleértve a LATINT és az angolt is (most vizsgálom őket együtt - pukkadok a nevetéstől. Az angol nem is természetes nyelv, hanem a fele mesterséges!!! Úgy, ahogy volt, odahurcolt latin. Igen, persze, hogy szándékosan - "nyugati egyházbirodalom". Ezt még én se álmodtam volna.
Nincs olyan magyar szó, amelyik nem köszön vissza 95%-ban:-) Eurázsia nyelveiben. Igaz, finnben az arány csak 5O% körüli, de miért? Mert a mássalhangzók 1/3-ad részét pár évvel ezelőtt még angol mesekönyvekben sem látták.
A héber szak = zsák, zo'ek = segítségért kiált (zokog), szote = eltér, letér (kedve szottyan), la-SZÉT = hord-ani (szütyő), sokel = méricskél (sok-ol, sekel). A dvor-udvart és még kb. 28O szláv úgynevezett jövevényszót már szételemeztük magyarból-héberből, hát urambocsá, mind megvan. A dvor és egy tucat hasonló szó (a szóbokor) a méhecskék zümmögő-gyülekezőhelyéről kapta a nevét (dvóra = méh).
39
huntaadum
2015. január 18. 22:04
és hogy ne jöjjön vele valamelyik okoska h szláv jövevény szó:
zacs-kó szaty-or zsák (zok-og zok-szó szotty-an szütyő)
sáč-ik sáč-ok (sokel)
sack (sock-et socle)
gót. sakkus
.
meg a
száll szállás
gót. saljan > saal saloon
.
az udvar dvor
sa dvere door
is le van valahol írva a szanszkrittól a görögig
38
huntaadum
2015. január 17. 20:06
37
huntaadum
2015. január 17. 20:03
hja, szarvason meg kecskeméten élnek még szlávok, akik ó-szlávosan mondják, g-vel meg hasonlók.
a szlávok a Maros alsó folyásán és a Morava felső folyásán éltek a 7.században.
a 9.században, egy 50évre, átjáró jött létre a karantanian át, Szirmium Szopiane Szabaria vonalon, a Mosaburgi Kocel ha nem tévedek.
ami 900-ban Magyarország lett a bécsi hegyekig?
.
de az nem magyarázza a lyukat, sajtos. se legjobban se sehogyan
36
Mackósajt
2015. január 17. 12:50
@blogen: de akkor is korai egy kicsit eltüntetni az északi foltot i.sz. 1000-re. Persze az is igaz, hogy egy olyan korban és területen, ahol nem voltak szigorú határokat tartó nemzetállamok, eleve egyszerűsítés minden olyan térkép, ahol elválasztott szektorok vannak, és mindegyikhez csak egy nyelv(család) tartozik. A valóság nyilván sokkal kuszább volt ennél.
Egyébként nekem is gyanús, hogy a cikkben lévő térképet olyasvalaki ihlette, aki a dáko-román elmélet híve. Legalábbis a szláv nyelvek közötti lyuk alakját ez magyarázza a legjobban.
35
lleho
2015. január 17. 08:37
Hogy lehet egy magyar oldalra egy ilyen nyilvánvalóan történelemhamisító térképet feltenni?
34
blogen
2015. január 16. 23:08
@Mackósajt: Igen, a török nyelvcsalád magyarázata hiányzik az egyikről, de mivel a másikon rajta van, így nem zavaró. A jászok ősei pedig valószínűleg nem a kaukázusi/kubáni, hanem az onnan északabbra költözött alán népelemből kerülhettek ki. Ezek az alánok nem keverendők össze azokkal az alánokkal, akiket még a hunok szorítottak az erdőssztyeppe zónájába és ott uráli nyelvet beszélőkkel elkeveredve valószínűleg be is olvadtak a helyi finnugorok közé, hiszen ők a hunok által a kubáni síkra szorított alánok közül váltak ki és költöztek vissza őseik egykori földjének egy darabkájára és alkották az egykor szaltovo-majaki-nak nevezett, de ma már inkább kétségbe vont kulturális komplexitás egy részét.
33
LvT
2015. január 16. 21:23
@deakt: A neve <Škrtel>. Azonban nem tudtam ilyen ’gólya’ jelentésű horvát közszót adatolni, sőt:. A ’gólya’ a horvát sztenderdben <roda>, de olyan forrást sem találtam, amelyben ez a két közszó együtt előfordulna. Pedig, ha lenne olyan ’gólya’ értelmű horvát nyelvjárási szó, hogy <*škrtel>, akkor csak kellene lennie olyan találatnak, amely mellett ott áll a köznyelvi horvát megfelelője. — Végezetül horvát vezetéknévként sem sikerült rábukkannom a névtárakban.
Azonban az sem lenne példa nélküli, ha ez a szlovák családnév horvát eredetű lenne. Amikor a gradistyei horvátok északra költöztek a XVI. sz.-ban, akkor a mai Szlovákia területére is eljutottak, és a szlovákok közé is asszimilálódtak. Később is volt alkalmi kommunikáció mindkét irányban. Pl. az előző szlovák köztársasági elnök felmenője a XX. sz.-ban települt délről északra.
A szlovák <škrteľ>, nyugat-szlovák <škrtel> egyébként a szán azon részének a régi népi neve, amely a rudat és a keresztrudat köti össze (magyarul talán ’csatló’).
32
Mackósajt
2015. január 16. 16:51
@huntaadum: Nem. Az arab megkülönböztethetően más színárnyalat. Egyszerűen a török nyelveket jelölő szín magyarázata hiányzik az első képről, de a térképen rajta vannak, és ugyanaz a szín jelöli őket, mint a második térképen, ahol már a nevük is szerepel.
31
Mackósajt
2015. január 16. 16:47
@bloggerman77: Arról beszéltem, hogy az i.sz. 1000 nyelveit ábrázoló térkép hová teszi őket. Nem vitattam a rokonságot.
30
Krizsa
2015. január 16. 15:50
@pind: A rekonstruált gége kísérlet 2008-ban volt, s akkor tele volt vele az internet. De én semmit nem „hiszek”. Még a tudományosnak tartott eredményeket is csak akkor veszem figyelembe, ha a tapasztalatok is abba az irányba mutatnak. Az állatok hangoskodása azért nem állítható párhuzamba az emberi beszéddel, mert a hangképzést nem emberi beszédszervekkel oldják meg. A töcsök pl. valami dörzsölgetéssel. A papagájok egyes fajtái valóban jól utánoznak kutyaugatást, rádiószerű hangzavart, ajtó becsapást, légiriadót! és jól érthető módon az emberi beszédet is.
Az ember a hangképző szerveinek fejlődése szerint jutott el a mai beszédképességéhez. Mióta beszél? Amióta közösen csinál igen bonyolult eszközöket (mint az ismételten felhevített, lehűtött, bizonyos irányokban óvatosan kopogtatott, pattintott pengeélek, ami már iparművészet volt). És ez még az előemberi kor. De hogyan beszélt? hangokkal, úgy, mint a ma? Nem, hanem „sokkal kevésbé”.
A mai beszédhez az információt hordozó mássalhangzók, és az azok értelmét differenciáló magánhangzók kellettek. Ehhez a mélyreszállt afrikai „jó gége” (attól tudjuk a légzést akarattal irányítani), a lapos(abb) szájberendezés, az agyban a Broca beszédközpont kifejlődése kellett. Ez utóbbi tanulta meg hiperfínoman irányítani a gége, száj, arc izmait – de mindez különböző időpontokban fejlődött ki. Ezt a folyamatot a régészet már képes feltérképezni a leleteken. Még a Broca központot is meg lehet találni a koponyacsontok lenyomataiban.
A mai ember (Sapiens) minimum 200.000 éves – s az már biztosan beszélt. Úgy, mint ma? Nem, hanem zöngétlen hangokkal – s ez (mivel a magánhangzók mind zöngések) azt jelenti, hogy inkább csak mássalhangzókkal, és csak a zöngétlenekkel. Matisz papáról nem hallottam, de a sztori hiteles lesz. Mert az ősi T helyett mondhat D-t, vagy sziszegő hangokat. A K, H helyett mondhat G-t, esetleg DZs-t is. Az ősi P helyett B-t, F-et, V-t. Az L helyett az újabb R-et, de a nagyon ősi J-t is, mint a kisbabák. Vagy mindezt fordítva is megteheti.
Amit a magyar nyelv utolsó párszáz éveiről mondasz (de amit a nyelvészek az emberi beszédképesség utolsó 6000 évéről mondanak, az is – érdektelen már. Már sok tízezer éve annak, hogy az ember, a beszédszervei alapján, minden hangot képes volna kiejteni. A beszéde már csak attól függ, hogy milyen hangokra szokik rá az agya az élete első éveiben (anyanyelv). Mert a „hangtanuló program” 6-8 éves kor után már lezár. Más nyelvek extra hangjait ezután csak akarattal utánozhatja, ami legtöbbször nem is sikerül.
Csak még a MONOÁ szóra térek ki. Ez mindmáig FINN (asua = lakik, loppua = elfogy és HÉBER (soméa = hallja) típusú, élő, de archaikus igeképzés. Stimmel, mert a finn, a magyar és a héber – mindhárom ősi gyöknyelv.
29
pind
2015. január 16. 13:03
> csak egy elkapott É-szerű hangot tudott kipréselni
Egy rekonstruált gége alapján nehezen tudom elhinni, hogy a torokhangokon kívül más mással-, illetve magánhangzók artikulációjára is biztonsággal lehetne következtetne. Ha a kutyák gégéjét modellezték volna, vajon kitalálták volna-e, hogy csak ú hangon tudnak vonyítani? A szamár "i-á"-ja valóban übereli a neandervölgyi ember magánhagzó kiejtési képességét?
Milyen magán és mássalhangzókat tudnak kiejteni a főemlősök?
És a beszélő papagájok? Na, erről szívesen olvasnék egy Nyest cikket!
Eszperente:
Lehetne oszporonto is, azt is megértenénk.
És más nyelvek is megértenék a maguk uszpuruntu szövegeit.
A mássalhagzók nagyobb készlete miatt az mássalhangzók kevésbé
felcserélhetők. A kákkakkakkók kakokk kékkeke kiakk ak... Ezt nem fogjuk megérteni.
Matisz-papa a legendás Youtube videón a mássalhangzók kb felét elhagyja, elharapja, de egy kis odafigyeléssel még meg lehet érteni.
>A mássalhangzó torlasztó nyelvek élesen elkülönültek a nem torlaszóktól. Ennek oka van. Mi az oka?
Szerintem nem szervi oka van ennek. Mi, magyarok simán ki tudjuk ejteni a mássalhangzó torlódásokat, kivéve talán a prmcsk jellegűeket. Ugyanakkor a magyar nyelv utolsó századaiban
megfigyelhető volt a magánhangzók betoldása a mássalhangzók közé (brát > barát, schrampbaum > sorompó). Illetve az sem volt ritka jelenség, hogy magánhangzó esett ki, és alakult ki a helyén
mássalhangzó torlódás: malina > málna.
Az ómagyar nyelvben is voltak érdekes mássalhangzó torlasztások: "álnokb", sőt "álnokbtól". Vagy: "kegyelmben".
És voltak magánhagzó torlódások (diftongusok) is (pl. "mondoá"), melyek visszaszorultak. Gondolom, ez egy évezredes szinten ingadozó jelensége a nyelvnek (lásd portugál nyelv).
28
Krizsa
2015. január 16. 12:01
@rdos: Az előzményekhez még annyit, hogy ha senkinek nem válaszolok, akkor elutaztam (ált. csak 2-től 6 napra).
1. a finnes nyelvek kifejezetten nyílt szótagúak. Ez arra utal, hogy ők is JÁRTAK a délvidéken. A finnes populációk (a gen. vizsgálatok 6-8 ezer évét tekintve!!) nem részesei az európai génhordozóknak. Pedig a déli keveredés az afrikaiakkal Közel-Kelet--Afrika körzetében és később a Gibraltárnál volt.
2. A "finnesek" (a legészakibb nyelvek) 1/3-ad mássalhangzó készlete a mai napig hiányzik és azok kivétel nélkül a hangváltozások újabb párjai.
3. A finnes nyelvekben feltűnően sok a kettős magánhangzó. A kettőshangzók használata a kelta eredetű (a latin is az) és ezek leszármazott nyelveire szintén jellemző. Kérdés: mi ennek az oka? Válasz: a délen felszedett magánhangzók eleinte csak torokmagánhangzók voltak, azok lágyultak le a közvetítő kettős hangzatok által. A sémi nyelvekben azonban a torokmagánhangzók ma is mind megvannak, párhuzamosan működnek a lágy magánhangzókkal. Máshol (tudtommal) nem. S kettős magánhangzók - nincsenek.
4. A mássalhangzó torlódások (főleg a szó legelején, mert beljebb már, mint újkori jelenségek, nincs jelentőségük) tudomásom szerint csak a szláv nyelvekben tömegesek. (S ezért a Horger törvénynek, amely NEM szóeleji torlódásokra vonatkozik, szintén nincs semmi jelentősége.)
Most időrendi sorrendet kell megállapítani.
A finnesek sokkal korábban voltak a délvidéken. Akkor, amikor még odalent sem voltak LÁGY magánhangzók - de még a B/V és az F mássalhangzó sem jött fel Afrikából. S a még újabb G, Z sem volt - az sehol nem volt még. A délre kényszerülést mindig jégkorszak váltotta ki. De ez, a finneseknél (akik nem európaiak) nem lehetett a legutolsó jégkorszak. Mikor voltak a finnesek "odalent"? Nem a legutolsó jégkorszakban, hanem az elő(ek)-ben. Merrefelé mentek vissza északra? NEM Európa és a KM irányába, hanem délről hátra (kelet)felé és onnan északra.
A torlasztó szláv nyelvek őse soha nem jutott le a Földközi vidékére. Mivel a jéghatár a KM volt, és annak a környezetében is voltak legkorábban megtalálhatók a szlávok, ősmenedékük a KM volt. Később már, a felmelegedés kezdetén, az "ukrán menedék".
A magyar (nyelvűek) ősei fel és le vándoroltak, utóbb már akár évente is, a Dunán letutajozva. Talán csak sz Ibériai félszigeten kívül (az se biztos) közel-távol mindenhova eljutottak - s vagy ott maradtak, vagy visszatértek..
Mindent: a nyílt szótagú beszédet, az összes mássalhangzót, és még sok délies nyelvtani jellegzetességet szedtek fel odalent. De nem a héberből, vagyis a héberek is csak az afrikai sémi (a félfehér berber) nyelvek ráhatásából.
27
Krizsa
2015. január 16. 09:39
@szigetva: "Hát ez vicces: itt több topikban függnek „Krizsa már 6 hete nem válaszolt” jellegű kommentek."
Mivel ez a hozzászólásod egyértelműen képmutatás, vagyis csalás,
MERT ÉN kizárólag a mocskos hangvételű és a teljesen hablaty hozzászólásokra nem válaszolok (azokra viszont akármennyire sem),
most következett el az, hogy neked sem fogok válaszolni.
Addig nem válaszolok neked, amíg meg nem jelenik az első, az általam felvetett témára érdemben reagáló írásod.
26
szigetva
2015. január 16. 09:14
@Krizsa: Hihetetlen, hogy 20 perc alatt végigböngésztél többszáz művet. (Nem is hiszem.)
„A mássalhangzó torlasztó nyelvek élesen elkülönültek a nem torlaszóktól. Ennek oka van. Mi az oka?” A portugál egy viszonylag kevés kódás nyelvből erősen msh „torlasztó” nyelvvé vált. Az ősszláv is CVCV volt, ma nem az. A Horger-törvénynek nevezett folyamat is CC-ket hozott létre a magyarban ott, ahol korábban nyílt szótagok voltak. De visszafelé is megy a dolog: holland, ír CC# → CVC#. Szóval nem különülnek el élesen.
„Vagy az általam felhozott kérdésekre válaszolj” Hát ez vicces: itt több topikban függnek „Krizsa már 6 hete nem válaszolt” jellegű kommentek.
A magánhangzókat egyébként a száj és garat alakja, a nyelv állása és az ajkak formája modulálja, nem a gége.
Az összes hozzászólás megjelenítése
