Sok magyar, ha a szorbokról hall vagy olvas, először azt hiszi, rosszul hallotta vagy sajtóhibával van dolga. Hiszen érthető, vannak szerbek, de ki hallott már szorbokról?

A szorbok egy szláv nép, Németország délkeleti csücskében, a Szászországhoz tartozó Felső-Lausitz, illetve a Brandenburghoz tartozó Alsó-Lausitz tartományokban élnek. A szorb nyelvnek két fő nyelvjárását, az alsó- és a felsőszorbot különböztetjük meg: ezeknek önálló irodalmi normáik vannak, az előbbinek 10–20 000, az utóbbinak 40 000 beszélője lehet. A két változat közötti megértés annak függvénye, hogy melyik alnyelvjárásukról van szó.

Az alsószorb Cottbus városa.
(Forrás: wikimedia commons / Th.cb)

A szorb nyelvi szempontból valahol a cseh és a lengyel között áll: a lengyelhez hasonlít abból a szempontból, hogy kiterjedt a „lágy” mássalhangzók rendszere, és nem különböztet meg rövid és hosszú magánhangzókat; de nazális („orrhangú”) magánhangzók sincsenek benne, és a hangsúly viszont az első szótagra esik, mint a csehben. Az alsószorb inkább a lengyelhez, míg a felsőszorb inkább a csehhez áll közel. Ugyanakkor a szorbnak vannak olyan jellegzetességei, amelyek mind a két szomszédos nyelvtől megkülönböztetik: így például az egyes és a többes mellett megőrizte a kettős számot: a szláv nyelvek közül ez egyedül a szlovénre jellemző.

A szorb helyesírás is olyan, mintha a cseh és a lengyel keveréke lenne: találhatunk benne olyan betűket, amelyek a lengyelre jellemzők (ć, ł, ń, ś, ź), és olyanok is, amelyek a csehre (č, ě, š, ž). Csak a felsőszorbok használják a csehez hasonló ř-t, ám ennek hangértéke a magyar s-ének felel meg, akárcsak az š-sé. (A lengyelben a történetileg megfelelő hangot rz-vel írják, de a magyar zs-hez hasonlóan ejtik, akárcsak a ż-t.) A szorb ábécében egyedül az ŕ betű olyan, mely nincsen meg a szomszédos szláv nyelvek ábécéiben: ezt csak az alsószorbban használják és a lágy [r]-t jelölik vele (a szlovákok viszont a hosszú [r]-t).

A hatodik században a szorbok még jóval nagyobb vidéket, lényegében a teljes egykori NDK területét lakták. A németek folyamatosan szorították ki a helyi szlávokat. Maga Lausitz hol Lengyelországhoz, hol valamelyik német fejedelemséghez tartozott. 1815-ben a bécsi békében Lausitzot felosztották Szászország és Poroszország között. A kialakult államhatárok megnehezítették az érintkezést a szorb csoportok között, ekkor vált el határozottabban a két változat. A 19. század végétől az egyesített Németországhoz tartozott, az iparosodás következtében egyre több német költözött a területre. A második világháború után az elcsatolt német terülekről települtek át Lausitz-ba.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A szorb nyelv használatát Németországban többször korlátozták. Fura módon azonban a náci hatalom pozitívan viszonyult a szorbokhoz: ideológiájuk szerint a szorbok szláv nyelvű németek, nem alsóbbrendű szlávok voltak. Az NDK mintaszerű kisebbségi politikáját kívánta demonstrálni a szorbokon, ezért a szorb kulturális intézmények jelentős támogatást kaptak. Ugyanakkor ideológiai szempontból meggyűlt a bajuk az erősen vallásos szorbokkal. A német egységesítés idején a szorbok megpróbálták elérni, hogy Lausitzot egyesítsék, és így legyen az NSZK önálló szövetségi állama. E törekvésük nem ért célt, de a küzdelmet még nem adták fel.

Végül térjünk vissza arra a kérdésre, hogy szerbek-e a szorbok. A két népnév hasonló csengése nem a véletlen folyománya: mindkettő ugyananabból a szláv törzsnévnek a nevéből alakult ki. A szorbok saját magukat Serbsce, Serbski stb. néven nevezik. (Hogy a kép még bonyolultabb legyen, a szerbek viszont magánhangzó nélkül: srpski.) Ugyanakkor a német Sorb elnevezést sértőnek érzik. Németül inkább Wendnek hívják őket: ezt az elnevezést egy másik szláv népcsoportra, a magyarországi szlovénekre is szokták használni, de ebből származik Velence neve is.

Források

Sorbian languages

Upper Sorbian language

Lower Sorbian language

Sorbs

Sorbian alphabet