Másokon a sztenderd (irodalmi) nyelv használatát azért sem érdemes számon kérni, mert azt a maga teljességében – már ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről – senki nem ismeri. Bármennyire olvasott vagy művelt valaki, akkor sem fogja az összes szót ismerni, még azokat sem, melyek a legközkeletűbb szótárakban szerepelnek. Erről feledkezett meg olvasónk, amikor a következő kommentet írta:

A szárogatni feltételezett magyar jelentése szárítgatni, ugye nyest.hu?

Ha a kommentelő szerint a szárogat szó jelentését feltételezni kell, akkor bizonyára arra gondol, hogy ez a jelentés nem magától értetődő. Hogy ki által feltételezett, az nem világos. Mi ezt a jelentést nem feltételezzük, hanem ismerjük. Az lehet, hogy az olvasó nem ismeri a szót, csak feltételezi (szövegkörnyezetből vagy akár a nélkül is), hogy ez a jelentése. De akkor miért tőlünk kérdezi, hogy ő mit feltételez?

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Mi leginkább azt feltételezzük, hogy olvasónk arra szeretett volna ironikusan utalni, hogy a szárogat szóval valami baj van, és helyette a szárítgatot kellett volna használnunk. Sajnos nem tudjuk, hogy miért: a szárogat még a Magyar értelmező kéziszótárban is szerepel, méghozzá éppen ’szárítgat’ jelentéssel. A szótár még csak népies vagy régies stílusminősítéssel sem látja el, tehát minden szempontból sztenderd alaknak tekinthető. Persze azzal semmi baj, ha valaki nyelvérzéke alapján vitatja a szótár meghatározásait vagy minősítéseit, de másokat azért megszólni, mert annak megfelelően használják a szót, mégsem igazán illő. (Nem mintha az attól eltérő használatért való beszólás illedelmes lenne.)

A száraz ~ szárad ~ szárogat ~ szárítgat stb. szócsaládja meglehetősen szabálytalan, hiszen közös alapjuk a szár(a)- fiktív, passzív vagy fantomtő. Ez finnugor eredetű, eredeti jelentése ’szárít, szárad’ lehetett. Ezt a jelentést éppen a szárogat őrzi meg legjobban, hiszen itt közvetlenül a szár- tőhöz kapcsolódik az gyakoriságot, csökkentett intenzitást jelölő képző (vö. írogat, tologat). A szárít(gat) ehhez képest új, hiszen az -ít képző melléknevekhez járul (vö. melegít, lazít, jó: javít). A száraz melléknév viszont eredetileg névszóképzővel született.

Megszárogatva...
(Forrás: Wikimedia Commons / Danielclauzier / GNU-FDL 1.2)

A magyar nyelv történeti etimológiai szótára szerint a szárogat és a szárítgat szinte egyszerre bukkant fel a nyelvemlékekben: az előbbi 1584-ben, az utóbbi 1586-ban. A szótár szerint a szárít új fejlemény,  a szárad mellett szabályosabb száraszt alakot szorította ki. Ez utóbbi 1456-ben adatolt először, de a szárít fokozatosan kiszorítja. A szabályosságával kapcsolatban a szalad : szalaszt, fakad : fakaszt, akad : akaszt stb. párokra érdemes gondolnunk.