Róna-Tas András az indoklás szerint a magyar nép korai története, a magyar nyelv török jövevényszavainak kutatása, a turkológia, a mongolisztika és a tibetisztika terén végzett csaknem négy évtizedes hazai és nemzetközi iskolateremtő tudományos munkássága, eredményes oktatási és tudományszervező tevékenysége, életpályája elismeréseként részesült a Széchenyi-díjban.

Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának portréja

Róna-Tas András 1931. december 30-án született Budapesten. 1955-ben diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetem néprajz-orientalisztika szakán. Az Akadémiai Kiadó munkatársaként, 1956-tól az ELTE Belső-Ázsiai Intézetében az MTA segédmunkatársaként dolgozott. 1957-58-ban mongóliai expedíción vett részt.

1960-ban hamis politikai vádakkal elbocsátották akadémiai állásából. 1960 és 1968 között az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott, hét évig ő vezette a központi katalógus osztályt. 1964-ben védte meg tibeti és mongol nyelvészeti tárgyú kandidátusi disszertációját, a következő évben kutatóúton járt a csuvasoknál és a Volga vidékén, ahová néhány évvel később ismét visszatért. 1971-ben a nyelvtudományok doktora lett, disszertációja az altaji nyelvrokonság kérdéseit vizsgálta a csuvas-mongol nyelvviszony szempontjából.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

1968 és 1972 között a József Attila Tudományegyetem tudományos munkatársa volt. 1974-ben egyetemi tanár, 1984-ben az általa alapított altajisztikai tanszék, 1990-ben a Magyar Őstörténeti Kutatócsoport vezetője lett. 1990-1992-ben a szegedi József Attila Tudományegyetem rektora volt. 2002-től professor emeritus.

1990-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-től rendes tagja. Több külföld egyetemen volt vendégprofesszor. Fontos szerepet vállalt a felsőoktatási akkreditációban, elnöke volt az Országos Akkreditációs Bizottságnak és a Magyar Akkreditációs Bizottságnak.
Számos külföldi és magyar társaság tagja, 1982-89 között a tibeti tudományok nemzetközi társaságának elnöke volt.

Róna-Tas András
(Forrás: mek.niif.hu)

Róna-Tas András kutatási területe a tibeti, a mongol és a csuvas nyelv, valamint a magyar őstörténet és magyar nyelv török vonatkozásai. Több mint 350 magyar, 100 idegen nyelvű tanulmány szerzője.

A neves kutatót 1985-ben Kőrösi Csoma-díjjal, 1992-ben Szent-Györgyi Albert-díjjal tüntették ki. 1996-ban az altajisztikában és a turkológiában szerzett érdemei, valamint a magyar nép korai történelmének kutatásában kifejtett teljesítménye elismeréseként Humboldt-díjat kapott.

2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki nemzetközileg is elismert tudományos és kutatói munkássága, a felsőoktatás fejlesztése érdekében végzett tevékenysége, egész életműve elismeréseként.

A nyest gratulál a kitüntetettnek!