-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Bocs, de általánosságban beszélek a nyilvánosság kérdéséről, amit az említett e...2025. 03. 14, 09:37 A kutyára vagy csimpánzra hasonlítunk...
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Ugyan nem tudom miről beszélsz, de ha nem vagy képes összerakni, hogy ...2025. 03. 12, 17:14 A kutyára vagy csimpánzra hasonlítunk...
-
Sándorné Szatmári: Most én is kijelentem, hogy ezután csak az engedélyemmel idézhetik forrásként amit ide az ...2025. 03. 12, 16:37 A kutyára vagy csimpánzra hasonlítunk...
-
Sándorné Szatmári: @cikk "Aki bővebben kíváncsi a kísérletekre, és további hasonlóságokra és különbségekre vá...2025. 03. 12, 16:20 A kutyára vagy csimpánzra hasonlítunk...
-
Sándorné Szatmári: @bm: Az említett Koko majom bírta nyilvánvalóan azokat a képességeket, amelyekről a majom ...2025. 03. 12, 16:01 Áttörés: beszélő majmok
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
Olvasónk a ch betűkapcsolatról és az azzal jelölt hangról érdeklődik. A problémakör azonban jóval összetettebb, mint az első pillanatban gondolnánk.
Feribá nevű olvasónk kérdései elsősorban helyesírási jellegűek, és ilyen szempontból alig van köze a magyar nyelv rendszeréhez. De mivel éppen olyan hangok lejegyzését érinti, amelyek sajátos helyeket foglalnak el a magyar hangrendszerben, kapcsolódik érdekes kérdésekhez.
A ch betűkapcsolat része-e a magyar ABC-nek? Ha igen, melyik két betű közé sorolandó be? Egyáltalán szükség van-e rá, vagy csak germanizmus, az olyan német és jiddis szavak betűhív leírására, mint a krach, a pech, a technika?
Mi van előbb az ABC-rendben: a zöld malachit féldrágakő vagy a malachit mint a növendék röfi hite?
Az akadémiai helyesírás (AkH.) szerint a magyar ábécében nincs ch kettősbetű. Ezért eszerint a szabvány szerint az ábécérendbe szedés és az elválasztás szempontjából is két betű egymásutánjáról van szó. Ezért ha a malachit két értelmezésben lenne benne egy szótárban (mondjuk a ’féldrágakő’ értelme mellett egy ’sajátos totemkultusz’ értelemben is), akkor ezek sorrendje tetszőleges lenne a betűrend szerint.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Hogy szükség van-e a ch írásmódra? Ennek megítéléséhez először a ch kiejtésének kérdéséről kell röviden szólni. Ezt a betűkapcsolatot általában zöngétlen veláris réshangnak ejtjük, vagyis ugyanazon a helyen képezzük, mint a k hangot, de nem zárat, hanem rést képezve. Ez a hang a Föld rengeteg nyelvében használatos, a közelebbiek közül például a németben, az oroszban és a hollandban. Ez alól sokak, különösen az idősebbek beszédében kivétel az, amikor elölképzett magánhangzó után következik a ch, mert ilyenkor olyan zöngétlen réshangot ejtenek, amelyik sokkal előrébb, körülbelül a ty hang képzéshelyén van képezve (például a pech, Lerch szavakban). A németben elterjedt nevekkel a hátrébb képzett, veláris hangot, amelyet [x]-vel szoktunk átírni, Ach-Laut-nak, az előrébb képzett, palatális hangot pedig, amelynek a szokásos átírása [ç], Ich-Laut-nak. Ennek az az oka, hogy a német kiejtésben szintén a megelőző magánhangzó elöl- illetve hátulképzettsége határozza meg, hogy melyik mássalhangzót ejtik a kettő közül.
A ch írásmódra tehát azért van szükség (bár nyilván meglennénk nélküle is), mert a magyar helyesírásra általában jellemző a kiejtés szerinti írásmód (ettől csak a hagyományos írásmódban térünk el, például családnevekben, illetve az ún. szóelemzés esetében, amikor az írásmód inkább az alaktani szerkezetet tükrözi, mint a kiejtést). Ha nem ch-val írnánk például a krachot szóalakot, akkor a magyarul tanuló külföldieknek külön meg kellene tanulniuk, hogy ebben a szóban azt a bizonyos [x]-t ejtik a magyar beszélők, illetve fordítva, az írni tanuló gyerekeknek meg kellene tanulniuk, hogy a [x] hangot ilyen esetben hogyan kell írásban jelölni.
(Forrás: Wikimedia Commons / Gigillo83 / CC BY-SA 3.0)
Igaz, hogy bizonyos esetekben a [x] (és, ha valaki használja, a [ç]) hangot nem ch betűkapcsolat, hanem h jelöli. Ehhez kapcsolódnak Feribá további kérdései:
Az Allah, potroh, düh, sah szavak végén álló hangok azonosak-e a technika, a pech, a parachor, az izochor, az arkhón, és a khitón szavakban álló hangokkal? Egyáltalán, miért van ekkora káosz a -h- helyesírása körül?
Valóban, következetlenség, hogy például a doh szót a kiejtéstől eltérően nem doch-nak írjuk, pedig (ezt is kérdezi Feribá) tapasztalatom szerint ugyanúgy ejtjük a végén a mássalhangzót, mint például a krach szó végén. Ebben a helyesírásunk egy régi hagyományt követ, kivételes esetekről van szó. Annyiban viszont igazolható a doh-féle írásmód, hogy ennek a szónak azokban a toldalékos alakjaiban, amelyben magánhangzó követi a tövet, valóban h hangot, nem pedig [x] hangot ejtünk, például dohot, dohos. Ezért indokolt, hogy nem ch szerepel az írásképében, hiszen például a krach szónak minden alakjában [x] hangot ejtünk (krachot, krachom).
Miért van ekkora káosz a h-féle hangok helyesírásában? Azért, mert a [x] (illetve [ç]) előfordulása igen korlátozott: alig több szóban fordul elő, mint ahányat Feribá és én itt közösen felsoroltunk. Egy részük h hanggal váltakozik különböző alakokban, ezeket h betűvel jelöljük, más részük nem váltakozik h-val, ilyenkor írunk ch-t. Azt szerintem semmi sem indokolja, hogy az akadémiai helyesírás (a betűrendnél és az elválasztásnál) ne kettősbetűként kezelje a ch-t, hiszen az önálló hangértéke alapján pont ugyanolyan, mint a gy vagy az sz. Azt sem látom indokoltnak, hogy a -ch végű tövek -val/-vel toldalékos alakját így kell írni az AkH. szerint: pechhel, almanachhal. És különösen nem tartom indokoltnak, hogy az AkH. több paragrafusában is a ch, illetve a h kiejtéséről értekezik, például a 75.-ben kijelenti, hogy a méh tőnek csak azokban az alakjaiban ejtjük a h-t, „ahol a toldalék magánhangzóval kezdődik”. Mivel ez nem helyesírási kérdés, semmi keresnivalója az AkH.-ban. Ráadásul nagyon sokak beszédére az ilyen megállapítások nem is igazak, például ma már a legtöbben a méh tő minden alakjában kiejtik a h-t, éppen úgy, mintha ch-val lenne írva.