@Krizsa: a hozzászólását olvasva az jutott az eszembe, hogy ez a hosszú cikk valóban fekete-fehér választ ad egy nagyon bonyolult kérdésre. Vannak, akik kikérik maguknak, hogy szexszel kapcsolatos gondolatok merüljenek fel velül kapcsolatban, és vannak, akiket az se zavar, sőt, örömmel tölt el, hogy ennek a másik fél kifejezett hangot ad. Mind a két álláspont jogos, és annak a távolságtartását, aki az elsőt vallja, természetesen tiszteletben kell tartani. Ennyiben egyetértek a cikkel. De a cikk végén levő moralizálás tökéletesen célt téveszt. Azt mondani, hogy az a nő (de akár egy férfi is) aki "nem teszi szóvá", hogy őrá most szexuális konnotációval gondoltak, az a feudalizmus gondolatvilágában él... ez az emberi kapcsolatok sokszínűségének teljes meg nem értése. Amikor két ember ilyen értelemben civódik, játszik egymással, akkor nem "két egymásra egyenlő félként tekintő polgártárs" cserél eszmét, hanem a személyiség gyermeki oldalai kapcsolódnak össze. Ajánlom a szerző figyelmébe Eric Berne Emberi játszmák című könyvét, abból sokat megérthet a dolog dinamizmusából. És még egyszer: akit ez zavar és bánt, azt az ilyen játékkal békén kell hagyni, mert ehhez megkérdőjelezhetetlen joga van. De a többieknek hadd szabadjon...

Miért is tűrhetetlen a "szexizmus"? A szex egy fantasztikusan jó dolog. Elmesélek egy velem megtörtént esetet. Fiatal tanárnéni voltam, cipeltem haza a rengeteg dolgozatot, hogy otthon kijavítsam őket. Fáradt voltam, nem figyeltem. Fékcsikorgás: "Énalám feküdj, hülye csirke, ne az autó alá!" Boldogan rámosolyogtam a sofőrre: kösz, hogy vigyáztál rám, és igazad is van.

Aki engem "akar", akár én is akarnék aláfeküdni (nem soknak, óvatos maca vagyok) - akár nem, azt én mindig megtiszteltetésnek tartottam. Miért? Mert a szex nagyon jó. mind megtisztel engem, aki (ha nem erőszakosan) akar. Az egyenjogúnak felnevelt nőstény (nőci) részére ez ilyen egyszerű:-).

Jámbor Esztert gondolom a leereszkedő, atyáskodó stílus zavarta és teljes joggal. Meg a lenézés, ami mögötte van. Jó lenne, ha ez eltűnne az életünkből, de hogy a poltikai korrektség lenne a megoldás, hát az nem valószínű. Hiába nevezzük át a dolgokat, ha az OKOKAT nem kezeljük, csak rosszabb lesz a helyzet, ahogy ennek láthattuk példáit is. Pl. ilyen az "etnikum" , ami eredetileg egy teljesen semleges szó volt, a polkorrekt szerencsétlenkedések miatt viszont ma már egyértelműen negatív jelentést vett fel. Az embereket meg kell győzni és akkor a beszédük is megváltozik. A fordítottja pedig csak ellenálláshoz, és rendszerszerű hazugságokhoz vezet.

@Pesta: Én a tapasztalataim alapján azt figyeltem meg, h. az utóbbi időben egyre jobban kezd terjedni a tegeződés: pl. korábbi munkahelyemen ( egy ismert áruházláncnál ) mindenki tegezett mindenkit, sőt kifejezetten kértek erre, a huszonéves az ötvenest, a takarító az igazgatót, és fordítva. Ahogy állásinterjúkra jártam, a legtöbb helyen az interjúztató kérte a tegeződést, vagy hol tegező, hol magázó forma között váltakozott a megszólítása. Az internetes fórumokon is inkább tegeződnek, vagy pl. különböző betelefonálós tv-s műsoroknál ( nem mindegyiknél ). Én gyanítom, h. angol hatásra kezd terjedni ez a dolog. Sztem ez egyfelől nem rossz, mert a magázódás távolságtartást fejez ki, a magázódó formák több esetben nyakatekertebbek a tegezőeknél, meg egyébként tegeződésnél is meg lehet adni a tiszteletet a másiknak. Ami viszont nekem sem állt a számra, hogy a kb. hatvanvalahány éves vezetőoktatómat letegezzem - pedig megengedte - , 25 éves fejjel furcsának tartottam, h. tegezzek egy kb. 40 évvel idősebb embert.

"Az aszimmetriát bizonyítja, hogy tőle, illetve a nőktől általában nem fogadnák el, ha mondjuk a kisapám, kisöreg, édesem, kicsikém kifejezéseket használná hasonló helyzetben (ismeretlen férfiakkal vagy kollégákkal)." Sztem ez függ a hölgy beosztásától is: egy vele egyenrangú férfi kollégának inkább vissza mer szólni, mint a főnökének. De pl. egy vezető beosztású nő is elengedhet degradáló - nem gunyoros, becézgető, hanem durva - megjegyzéseket a nála alacsonyabb beosztású férfiaknak, őt ért előzmények nélkül.

A - célzottan elvárt - politikai korrektség egy bizonyos határt átlépve az igazság elhallgatásához, csúsztatásokhoz vezethet bizonyos csoportok javára, ez pedig inkább káros, mint hasznos - lásd. Nyugat-Európában a bevándorlókkal kapcsolatban. A nőkkel való bánásmódot szerintem ettől külön kell választani, hiszen a nőkkel való diszkrimináció vagy erőszak általánosan és jogosan megvetett, régimódi, szűk látókörű viselkedés, bizonyos etnikai csoportok helyzete viszont ennél komplexebb vitákat és problémákat szül, amiket egyesek (pl politikusok ) a saját javukra használhatnak ki.

@Pesta: erdekes amit irsz Lengyelorszaggal kapcsolatban, nekem pont ellenkezo tapasztalataim voltak Spanyolorszagban.

Mikor eloszor volt szerencsem kijutni es hosszabb idot (tobb honapot) maradni, hiaba beszeltem a nyelvet, nagyon sokszor tuntem kivulallonak. En ugyanis magyarul is inkabb magazodok (ismeretlen kozegben), es ezt a szokasomat automatikusan ultettem at a spanyol nyelvre is. Epp ezert mikor hivatalos helyekre kerultem, rendkivul furanak talaltam, hogy mindenki tegezodik; mikor dolgozni voltam se halottam soha magazo kontextust meg magasabb beosztasu emberek kozott sem. (Persze ez csak szemelyes tapasztalat, nyilvan van olyan helyzet amikor hasznaljak.) Monjuk rovid ido alatt megszoktam, es nyilvan megertettem a kulturalis kulonbsegeket.

Itthon viszont nagyon szokott zavarni, amikor en magazva, tisztelettel szolitok meg valakit es visszategeznek (kulonosen ferfiaktol esik ez rosszul). Ugyanez a helyzet a becezgetesekkel is. En azt gondolom, hogy amig nem ismerjuk egymast annyira, hogy legalabb egy minimalis bizalmi viszony kialakuljon koztunk, tulzott bizalmaskodas, sot kellemetlen amikor valaki a nevem utan a "-cska" kisebbito kepzot rakja automatikusan.

De termeszetesen ez abszolut szubjektiv nezopont, en alapvetoen tavolsagtartobb vagyok, de el tudom fogadni, hogy masnak ez a kozvetlen viselkedese inkabb csak kedveskedes.

A vicces az, hogy a „feudális viszonyok" kifejezés sokak használatában épp valamiféle alá-fölérendeltségi viszonyt próbál teremteni! (Nem kötekedni akarok, pl. ha bizonyos nyelvhasználatra meg azt mondjuk, hogy „proli", szintén megteremti ezt a viszonyt.)

Amit megemlítenék, hogy ezek a becézgetések gyakorta az ún. „letegezéssel" járnak együtt, ami minél inkább öregszem, annál bosszantóbb. A „feudális viszonyok" számomra nem azt jelentik, hogy „maradiság", hanem hogy az ember először is nem „jópofi" meg „laza" akar lenni minden ismeretlennel szemben, hanem megadja a kellő tiszteletet, és nem tegez le bárkit, aki az ajtón belép, csak mert az fiatalabbnak vagy fiatalnak néz ki, avagy fordítva, nem tegez le bárkit, csak mert magát fiatalabbnak, „egy korosztálynak" akarja feltüntetni. Ilyen szempontból teljesen megértem a cikkíró/nő/t, ha ő lekezelőnek érzi a becézgetést. De sajnos a tiszteletet saját maga irányában is kezdi elveszteni sok „polgártárs", mert normális nő biztos nem nevezi a jelzett testrészét „seggnek". (Na, ez szerintem pl. „proli" dolog. Hasonló nívón a cikkért reflexből őt magát is lehetne minek nevezni, még női részről is, de hagyjuk a vulgaritásokat.)

Egy ellenpélda magamra: érdekes volt, amikor huszonévesen Lengyelországban én is egyből sziával köszöntem a szintén huszonéves eladónak (főleg, hogy nyelvileg közel se vagyok perfekt), de ott - nekünk roppant furcsamód - ilyen helyzetben bizony a fiatalok is magázódnak egymás között. Még a pultos se fog azonnal letegezni a kocsmában. Hogy ez most „feudális viszony"-e vagy sem... :) Szerintem egyszerűen csak máshol húzódnak a tegezés-magázás határai.