Kétféle nemről beszélhetünk: biológiai és társadalmi nemről. Az előbbit anatómiai és kognitív eltérések határozzák meg, az utóbbi pedig összetettebb kategória: férfi és nő a társadalmi különbségek, valamint a társadalmi szerepek, elvárások szerint csoportosítva.

A nő nem férfi, a férfi nem nő

„Áldott vagy Te, Örök Istenünk, a Világ Ura, aki nem nőnek teremtettél engem.”

Felmerül a kérdés, hogy a nyelvi szexizmus tudományos probléma-e. Hiszen a nyelv tükrözi a diszkriminációt, viszont ennek megoldása nem a nyelvészet feladata. A jelenség szociolingvisztikai elemzése azonban létező tudományos kérdés.

Olyan szópárokban, mint színész/színésznő, költő/költőnő, orvos/orvosnő, szerző/szerzőnő, a „nőneműsített” változat a jelölt. Tehát a kiinduló, jelöletlen hímnemű alakból képeztük a nőnemű formát, mely csak ehhez képest létezik. Használata esetenként kisebb szakértelmet, teljesítményt és értéket sugallhat.

A magyar nyelvjárásokban a gyerek, illetve a köznyelvben használatos ember kifejezés nem kifejezetten vonatkozik nőnemű személyre. Erre példa a következő: „Vót nekik két gyerëkik: ëgy gyerëk mëg ëgy lyány” (Új Magyar Tájszótár).

Az angol nyelvben is számos példa alkalmas a fenti problémakör szemléltetésére: Marie Curie was the first Polish man to receive the Nobel Prize in physics ('Marie Curie volt az első lengyel [ember], aki fizikai Nobel-díjat kapott').

Az angolban hímnemű birtokos névmás szerepelhet akkor is, ha férfiakra és nőkre egyaránt vonatkozik: Every student must pay his tuition fee” ('minden diáknak be kell fizetnie a tandíját'). Ugyanez a jelenség pl. a franciában és a szláv nyelvekben is megfigyelhető. Ugyanakkor megemlítendő, hogy az angolban az ún. egyes számú they, ami visszautaló határozatlan névmásként is használatos, újabban nemsemleges, sima személyes névmásként is bevethető: „Who did you choose as your new flatmate? What do they do for a living?”

A névmások háborúja azonban valójában nem a névmásokért folyik. Az igazi cél a nyelvi diszkrimináció létezésének megállapítása, a probléma vizsgálata.

Működj együtt, vagy mondj ellent!

A társadalmi beilleszkedés során a gyerekek a nemüknek megfelelő nyelvhasználatot sajátítják el, amely a későbbiekben még formálódik. Itt határozható meg a két fő irányvonal: a nők és a férfiak nyelvhasználata.

Már a gyerekek beszélgetéseiből le lehet szűrni olyan következtetéseket, amelyek szerint a nemekre jellemző eltérő nyelvhasználat és egyéniség már nagyon korán kialakul: ezek a lány- és fiúbarátságok. Az előbbire a közös beszélgetés jellemző, míg a másiknál a közös tevékenység erőteljesebb. Amerikai vizsgálatok pedig azt állapították meg, hogy a lányok társalgása együttműködés-orientált, szemben a fiúk versengésorientált beszédével.

Ki hallgat meg kit?

Több tudományos vizsgálat is igazolta az erő felnőttkori egyenlőtlen eloszlását. A férfiakra jellemző, hogy aktívan akarják irányítani a beszélgetést. A nők esetében inkább kooperatív társalgásról beszélhetünk. A női beszédben az érzelmi (affektív) és a másikkal való szolidaritást jelző elemek száma nagyobb.

A megszólalás és félbeszakítás jogát az erő elve alakítja: az azonos neműek közötti beszélgetésekben a félbeszakítások száma alacsony, de különneműek közötti társalgásban a férfiak jóval többször szakítják félbe a nőket, mint fordítva (West és Zimmerman 1975).

Ez közhely

A női társalgási stílusról szóló sztereotípiákat a tapasztalati vizsgálatok nem erősítették meg. Ilyen közszájon forgó sztereotípia például az, hogy a nők többet beszélnének, mint a férfiak. De azok a feltevések sem bizonyultak igaznak, miszerint a női beszédben gyakoribbak a többértelmű és homályos kifejezések, vagy a folyamatos megerősítés igényének jelzései.

Közhelyszerű, de jobbára igaz megállapítás a női nyelv általában vett udvarias voltáról (Holmes 1995) és helyességéről szóló sztereotípia. Ugyanakkor a nem sztenderd nyelvi elemek használata is a nőkre jellemző. Az empirikus kutatások igazolták, hogy a nők kevesebb „helytelen” formát használnak, mint a férfiak.

„Dolgok” kontra érzelmek

A nők és férfiak kommunikációja közötti további különbség, hogy a nők például több minimális visszajelzést adnak, folytatják egymás gondolatmenetét, bevonják a másikat a beszélgetésbe. A férfiak inkább „dolgokról”, a nők inkább érzelmekről beszélgetnek (Coates 1996).

Azokban a közösségekben, ahol a nők mozgástere túlterjed például a lakóhelyen, a nők inkább megismerik a nyelv választékosabb, társadalmi értékelés szerint „jobb” változatait (Milroy 1980). Sok nyelvi változás esetében a nők nyelvhasználata bizonyíthatóan előbb jár, mint a férfiaké, de nem igaz, hogy mindig és mindenütt a nők lennének a nyelvi változás „mozgatói” (Holmes 1996).

A nők szerepe a nyelvi változásban, a nyelvcserében, a közösség eredeti nyelvének megőrzésében attól a társadalmi viszonyrendszertől függ, amelyben élnek.

A nemek nyelvhasználatára vonatkozó kutatások következtetéseiből többnyire hiányoznak a kizárólagosságok. Leginkább tendenciákat állapítottak meg a kutatók. Az európai kultúrkörben inkább kerülendő a kivétel nélküli, a két nem nyelvhasználatára vonatkozó szabályok felállítása, az elszigetelt, sok esetben alacsony számú beszélővel rendelkező nyelvekkel és azok kultúrájával szemben.

Forrás:

Kiss Jenő: Társadalom és nyelvhasználat, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2002.

Cseresnyési László: Nyelvek és stratégiák (avagy a nyelv antropológiája). Bp., Tinta Könyvkiadó, 2004.

Dr. Bodnár Gabriella: A kommunikáció szociálpszichológiája, http://www.erg.bme.hu/oktatas/tleir/gt529960/kom_pszich.pdf.

A zsidó férfiak reggeli imája. Oberlander B. Sámson fohásza. Budapest: Chábád Lubavics, 1998.

HOLMES, Janet, 1995, Women, Men and Politeness, London, Longman.

HOLMES, Janet, 1996, Women's role in language change: A place for quantification.

MILROY, Lesley, 1980, Language and Social Networks, Oxford, Blackwell.

ZIMMERMAN, D. & C. WEST, 1975, Sex roles, interruptions, and silences in conversation, in: B. Thorne & al. szerk. Language, Gender and Society. Rowley, MA: Newbury House.

COATES, Jennifer, Women Talk. Conversation Between Women Friends. Blackwell,1996.

Új Magyar Tájszótár (2: 743).