Bob Marley reggae számait milliónyian hallgatják a világban, és nyugodtan állíthatjuk, hogy a rajongók többségének nem az angol az anyanyelve. Így bizony nem meglepő, hogy Marley dalainak szövegét nem könnyű megérteni, viszont annál könnyebb félreérteni az angolul nem nagyon jól tudók számára. Ezért is lehet, hogy a No Woman, No Cry című dalából sokan azt hallják ki, hogy 'nincs nő, nincs sírás'. A cím pedig nem ezt jelenti, és a dal sem erről szól.

Forrás: wikimedia commons / Eddie

A szöveg félreérthetőségéről már mások is írtak, de a 'nincs nő, nincs sírás' értelmezés még mindig általánosan elterjedt Magyarországon, így érdemes még egyszer tisztázni a dal valódi jelentését. A titok nyitja, hogy a refrénben is visszatérő dalcím – és kisebb mértékben az egész dal – nyelve nem egészen az angol nyelv, hanem a jamaicai kreol. Ez egy angol alapú kreol nyelv – saját neve patois (patwa) – mely nemcsak kiejtésében, de szókincsében, sőt, nyelvtanában is lényegesen eltér az angoltól. Az angol nyelvben kevésbé jártasak is gyorsan rátalálhatnak a neten, hogy a no woman, no cry valódi jelentése nagyjából az, hogy 'nem, ne sírj asszony!', mert a második no – pontosabb talán a nuh – az angol „don’t”-nak felel meg a jamaicai kreolban. A nyelv ugyan nem hivatalos Jamaicán – az a standard angol – de szinte minden jamaicainak ez az anyanyelve, és nemcsak a reggae-számokban használják, de az utcán is ezt beszélik.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A dal maga – nagyon röviden – arról szól, hogy milyen volt annak idején az élet a kingstoni gettóban, de bizalommal néz a jövő felé, ezen belül pedig egy megnevezetlen nőt vigasztal, hogy ne sirassa a múltat, mert minden jóra fordul még: Everythings gonna be all right! A neten elérhető egy megbízható magyar fordítás, ahol egyébként további részleteket is megtudhatunk a dal állítólagos keletkezéséről.

No, woman, no cry; No, woman, no cry; No, woman, no cry; No, woman, no cry. Said - said - said: I remember when we used to sit In the government yard in trenchtown, Oba - obaserving the ypocrites As they would mingle with the good people we meet. Good friends we have, oh, good friends weve lost Along the way. In this great future, you cant forget your past; So dry your tears, I seh. No, woman, no cry; No, woman, no cry. ere, little darlin, dont shed no tears: No, woman, no cry. Said - said - said: I remember when-a we used to sit In the government yard in trenchtown. And then georgie would make the fire lights, As it was logwood burnin through the nights. Then we would cook cornmeal porridge, Of which Ill share with you; My feet is my only carriage, So Ive got to push on through. But while Im gone, I mean: Everythings gonna be all right!

Ne, ne sírj asszony! Ne, ne sírj asszony! Ne, ne sírj asszony! Ne, ne sírj asszony! Mondd-mondd-mondd: emlékszem, mikor régen leültünk A Tanácsház udvarán, Trenchtown-ban. Képmutatókat figyeltünk, Ahogy elvegyültek a jó emberekkel, akikkel találkozunk. Jó barátaink vannak, oh, jó barátokat hagytunk el a hosszú úton. Ebben a nagyszerű jövőben nem tudod elfelejteni a múltad; Tehát szárítsd fel a könnyeid, azt mondom. Ne, ne sírj asszony! Ne, ne sírj asszony, Húgom, ne hullasd a könnyeidet! Ne, ne sírj asszony! Mondd-mondd-mondd: Emlékszem, mikor régen leültünk A Tanácsház udvarán, Trenchtown-ban. Aztán Georgie meggyújtotta tüzet, Ahogy a tuskó éjszakán keresztül égett, Megfőztük a zabkásánkat, Amit megosztottam veled. Az egyetlen járművem a lábam, Folytatnom kell tovább, De addig is azt gondolom: Minden rendbe jön!

A magyar Marley rajongók nehezen múló félreértését a dalnak az is elősegítheti, hogy a neten találhatók példák a helytelen fordításra is, nem is említve a Z’Zi Labor régi videoklippes változatát, ami asszony nélkül élek, gondom semmi nincs sorral indít.

Az eredeti Marley-dalról annyit érdemes még megemlíteni, hogy az album a dal szerzőjének valójában nem is Bob Marleyt, hanem egy barátját, Vincent Fordot tünteti fel. Ford egy ingyenkonyhát üzemeltetett a kingstoni gettóban, amit a szerző jogdíjból fenn is tudott tartani. Marley halála után azonban – idén éppen 30 éve, hogy elhunyt – a jólelkű zenész nálánál kicsinyesebb örökösei bíróságon pert nyertek, hogy a dal mégiscsak Marley szerzeménye, ezzel megfosztva Vincent Fordot attól a jövedelemtől, melyet Marley pedig mindenféleképpen neki szánt…