A waterlooi csata után elfogott, majd a távoli atlanti-óceáni szigeten haláláig őrzött francia császár angoltanulásra használta fogsága éveit Szent Ilona szigetén, erről tanúskodnak azok a jegyzetfüzetből fennmaradt, megszürkült, tintapacás lapok, amelyek vasárnap kerülnek kalapács alá.

A Napóleon szarkalábas betűivel írt maradványokból az is kitűnik, tanulás közben hogyan rajzolgatott unalmában a keményfejű vezető, és hogyan küszködött az angol nyelvtan útvesztőivel.

„Még angoltanulás közben sem tudott megszabadulni a benne élő katonától: krikszkrakszai falakat és katonai erődítményeket ábrázolnak” – mondta el Jean-Pierre Osenat, az árverést szervező aukciósház elnöke.

Az árverési ház várakozásai szerint a három bekeretezett táblára applikált papírdarab akár 9500 eurós (2,5 millió forintos) áron is elkelhet.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Szent Ilonára történt szállítása közben vallotta be Napóleon szégyenkezve, hogy soha nem tanult angolul, és Las Cases gróf, aki társa volt a száműzetésben, boldogan vállalta, hogy órákat ad neki. „Hihetetlen, hogy Napóleon, aki egész életében az angolok ellen harcolt, csak a végén határozta el, hogy angolul tanul. Előbb is gondolhatott volna erre” – mondta Osenat.

A rettenthetetlen vezető és katonai stratéga, aki sikerrel rohanta le Egyiptomot ás Olaszországot, és zseniálisan megszökött Elba szigetéről, láthatólag küszködött az angol rendhagyó igékkel.

Run, runned, running” (a fut jelentésű ige három alakja) – írta Napóleon egy darab papírra. Egy másikon a  What was it arrived?” szavakkal fordította angolra a  Qu’est-ce qui arrive?” (Mi történik?) kérdést.

Kalapács alá kerül vasárnap egy a francia forradalom korából származó ritka dokumentum is: XVI. Lajos király 1793-ban hozott halálos ítéletének kézzel írott jegyzőkönyve, amely tartalmazza az ítéletet kimondó konvent tagjainak névsorát, illetve azt, támogatták vagy ellenezték az uralkodó elleni verdiktet. Néhányan a börtönbüntetés mellett, mások a száműzetés mellett szavaztak, míg Maximilien Robespierre és Jean-Paul Marat ragaszkodtak a guillotine-hoz. Bertrand Barere, a konvent egy másik tagja így foglalt állást:  Csak a holtak nem térnek vissza, én arra szavazok, hogy meghaljon”.