Mint a párizsi Le Figaro írja, a 44 rajzot is tartalmazó kézirat az 1818 júliusa és 1819 augusztusa között született, és a hadjáratokban épített alkalmi erődítésekről szóló esszé előkészítésére szolgált. Az árverésre december 2-án kerül sor, a dokumentum eddig Bertrand tábornok örököseinek birtokában volt. Ez a család Marchand tábornok és Montholon márki örököseivel együtt évek óta a Napóleon-emlékek fő forrásának számít ez a speciális piacon.

A fontainebleau-i Osenat aukciós ház 50-60 ezer euróra becsülte az aukció bevételét. Ez igen óvatos megközelítés, mivel egy júniusban ugyanott megrendezett előző licitáláson a levelek és kéziratok múzeuma 260 ezer euróért szerzett meg egy egyoldalas kéziratot, amelyet a császár a száműzetését vele megosztó hű társának, Emmanuel de Las Cases-nak írt – angol nyelven. Az új anyag 180, mindkét oldalon teleírt lapból áll, a szöveget Bertrand marsallnak és Louis Marchand-nak, inasának és titkárának diktálta a fogoly.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A kalapács alá kerülő történelmi dokumentum hat iratcsomóból áll, amelyek közül négyet rózsaszínű selyemszalag fog össze és a Bertrand család címerét viselő vörös viaszpecsét zár le. Egyes oldalakat maga a császár javított ki és látott el jegyzetekkel. Hogy elűzze a fogság unalmát, Bonaparte Napóleon órákon át fejtegette gondolatait környezetének, felvázolva megírandó emlékiratait, megjegyzéseket fűzve uralkodásának eseményeihez, a történelem nagy hadvezéreinek tetteihez és előkészítve a hadművészetről tervezett esszéit.

Az árverési anyag részét képező, alkalmi erődítéseket ábrázoló ábrák közül egyesek szokatlan méretűek. Az egyik egy 16x165 centiméteres papírcsíkra ceruzával felvitt rajz, a másik ceruzával és tintával készült egy 20x94 centiméteres papírdarabon, Bonaparte Napóleon kézírásos magyarázataival.

A nyomtatásban megjelent végső szövegnél terjedelmesebb előkészítő anyag értékes forrást jelent a hadtörténészeknek. „Hadjáratai során, mint arról levelezése is tanúskodik, a császár nagy fontosságot tulajdonított az alkalmi erődítési munkálatoknak, amelyek a harcoló csapatok védelmét szolgálták és amelyeken néha az éppen zajló csata alatt is folyt a munka” – mondta el a Le Figarónak Alain Nicolas hadtörténész.

A szöveg legizgalmasabb része az oroszországi hadjáratról szól. „Nem szabad visszavonulásnak nevezni, mivel a hadsereg győzelmes volt” – fogalmazta meg Napóleon az örök igazolást. Részletesen beszámol a császár az utánpótlás megszervezéséről, az orosz lakosság hangulatáról, Szmolenszk bevételéről, Moszkva megközelítéséről is. Napóleon szerint a nagy hadsereget csakis az orosz tél győzte le, a hadjárat más véget ért volna, ha három hónappal korábban kerül rá sor.

A szöveg számos pontos részlettel szolgál. „A Szmolenszktől Mainzig tartó úton egyetlen beteget, egyetlen elszigetelt embert, egyetlen futárt, egyetlen küldeményt, egyetlen konvojt nem raboltak el. Nem volt nap, hogy ne kaptunk volna hírt Franciaországból. A szmolenszki csatában több mint 60 ezer ágyúlövést adtunk le. (…) Olyan lőszerfölöslegünk volt, hogy 500 muníciós ládát égettünk el a Kremlben, több százezer csomag puskaport és több mint 60 ezer puskát semmisítettünk meg (a Moszkvából való kivonulás előtt). Lőszerben tehát sohasem szenvedtünk hiányt.” Ez a szöveg válasz volt Joseph Rogniat bárónak a szörnyű véget ért oroszországi hadjáratra vonatkozó bírálatára, amelyet az egy 1816-ban megjelent könyvében fogalmazott meg.