„Most megszólaljak, vagy inkább maradjak csöndben?” – Kiderült, hogy az emberi faj nincs egyedül ezzel a dilemmával, ugyanis a hangok segítségével kommunikáló állatok ugyanígy döntési helyzetben vannak – számol be az új eredményekről a Science Daily. A tübingeni egyetem neurobiológusai, Dr. Steffen Hage és Prof. Andreas Nieder megmutatták, hogy mely agysejtek felelősek a „mondanivaló” hangokra fordításáért. Ez a folyamat az alapja annak, hogy szabályozni tudjuk, mikor szólalunk meg, és mikor maradunk csöndben.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Amikor beszélünk, céllal képzünk hangokat: vagy szándékosan kihangosítjuk, amit gondolunk, vagy épp ellenkezőleg, eltitkoljuk gondolatainkat. Az állatoknál azonban gyakori, hogy a hangadás az éppen átélt eseményekre adott alkalmi érzelmi reakció. Még a legközelebbi főemlős rokonaink esetében is a hangadás legtöbbször egy automatikus reakció a külvilág eseményeire. A tübingeni egyetem kutatói azonban most megmutatták, hogy a rhesusmajmok képesek megszólalni, illetve csöndben maradni parancsra. Ezek a majmok eszközként tudják használni a hangjukat valamilyen cél elérése érdekében, azaz szándékosan tudják irányítani a hangadásukat.

A kísérletben a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy az agysejtek hogyan valósítják meg a kontrollált hangadást. Ezért megtanították a majmokat arra, hogy akkor szólaljanak meg, amikor egy pontot látnak a számítógép képernyőjén. Aztán, amíg a majmok feladatokat oldottak meg, a kutatók mérték a prefrontális lebenyük sejtjeinek aktivitását, és érdekes reakciókat figyeltek meg. Az agysejtek mindannyiszor aktivizálódtak, amikor a pont megjelent a képernyőn – ez volt a kiváltója annak, hogy megszólaljanak. De ha a majom csak úgy, teljesen spontán hangot adott ki, akkor ezek a sejtek nem váltak aktívvá. Ezeknek az agysejteknek az aktivitása tehát nem pusztán a hangadáshoz kötődött, hanem a szándékos hangadáshoz.

Rhesus makákó
(Forrás: Wikimedia Commons / Thomas Schoch / CC BY-SA 3.0)

„Vizsgálatunkban azokat az agyi mechanizmusokat akartuk megérteni, amelyek a szándékos hangadás hátterében állnak” – mondta el Hage. „Ennek megértése pedig azért nagyon fontos, mert ez a képesség kulcsszerepet játszhatott az evolúcióban és az emberi nyelvhasználat kialakulásában.” Ezt az is jól bizonyítja, hogy a prefrontális lebeny az emberben a beszédtevékenység egyik központja; ennek a területnek a sérülése súlyos nyelvi zavarokhoz, legrosszabb esetben a nyelvi képesség megszűnéséhez vezet.

Forrás

Neuroscientists Show That Monkeys Can Decide to Call out or Keep Silent