-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
amiről nem tudunk semmit?
Azt gondolnánk, a nyelvtörténeti korszakok elsősorban a nyelvtörténeti változásokon alapulnak. Tény, hogy szólhatnak mellettük ilyen érvek is, de sokkal fontosabb az, hogy miként kutathatjuk őket.
Olvasóink időnként olyan kérdéseket tesznek fel, melyre akár igennel vagy nemmel is válaszolhatnánk (elfogadható-e, ha...? van-e olyan, szó, hogy...? stb.). Roland nevű olvasónk nem kispályázik, olyan kérdést tesz fel, melyre válaszul akár vaskos doktori értekezést lehetne írni.
Az ugor alapnyelv felbomlásától ( kb. Kr.e. I. évezred ) a honfoglalásig tartó időszakot a nyelvészek ősmagyar kornak nevezik ( persze a korszakhatárok végei és kezdetei között nem lehet éles határokat húzni ). Az ómagyar kor tulajdonságait könnyebb tanulmányozni, mivel rendelkezünk írott forrásokkal, míg az ezt megelőző korszakokat már nyilván nehezebb. Mégis érdekelne , hogy az ősmagyar korra milyen jellemzőket következtetnek, rekonstruálnak ? Pl. milyen volt az ősmagyar hangrendszere, milyen újítások történtek az ugor alapnyelv korához képest , milyen lehetett a szintaxisa , megjelentek-e már a kötőszavak, igekötők,stb. ?
Sietünk mindenkit megnyugtatni: nem fogunk részletes választ adni a kérdésre. Ha Rolandot vagy más olvasóinkat az a kérdés érdekli, hogy mit gondolnak a nyelvészek az ősmagyar nyelvről, akkor javasoljuk, hogy vegyenek elő olyan ismeretterjesztő könyveket, melyek foglalkoznak ezzel a kérdéssel is. Ilyen például a Kiefer Ferenc és Siptár Péter szerkesztette A magyar nyelv kézikönyve, vagy a Magyar nyelv című kötet az Akadémiai Kézikönyvek című sorozatból, szintén Kiefer Ferenc főszerkesztésével (az utóbbi az előbbi átdolgozása). A bátrabbak belelapozhatnak az egyetemi nyelvtörténeti tankönyvekbe is: ilyen a Kiss Jenő és Pusztai Ferenc által szerkesztett Magyar nyelvtörténet, vagy a korábbi, Bárczi Géza, Benkő Loránd és Berrár Jolán által írt A magyar nyelv története.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Most csak arra térünk ki, hogy mi jellemzi az ősmagyar kor kutatását. Ezelőtt azonban pontosítanunk kell az olvasónk által leírtakat. Ő ugyanis azt írja, hogy „persze a korszakhatárok végei és kezdetei között nem lehet éles határokat húzni”, ami így, ebben a formájában megtévesztő. Az igazság ugyanis az, hogy a nyelv történetében egyáltalán nem lehet korszakhatárokat húzni.
A nyelv ugyanis folyamatosan változik. Azt ugyan megtehetjük, hogy bizonyos változásokat korszakhatárnak jelölünk ki, de mindig inkább a mi szemléletünket tükrözi, hogy mit jelölünk ki korszakhatárnak, mint a nyelv változásait. Kicsit hasonló a helyzet a történelemben is: kijelölhetünk korszakhatárnak egy forradalmat, de ez nem választható el attól a korszaktól, ami hozzá vezetett. Összpontosíthatunk a hatalom változásaira, de ezek nem mindig kapcsolódnak össze a gazdasági változásokkal – a gazdaság viszont teljesen átalakulhat anélkül, hogy a hatalom más csoportok kezébe menne át, vagy hogy az államhatárok jelentősen változnának. Bármilyen korszakokat jelölünk ki, a korszakok eleje és vége sokkal jobban fog különbözni egymástól, mint egy korszak vége a következő korszak elejétől. Így van ez a nyelvben is.
A magyar nyelvet a következő korszakokra szokás osztani:
- előmagyar kor: az a korszak, amikor a magyar nyelv még nem vált önállóvá – az ugor közösségből valamikor az időszámításunk előtti első évezred elején válhatott ki;
- ősmagyar kor: az önállóvá válástól a honfoglalásig (896);
- ómagyar kor: a honfoglalástól a mohácsi vészig (1526);
- középmagyar kor: a mohácsi vésztől a felvilágosodás koráig (1772);
- újmagyar kor: a felvilágosodástól napjainkig, újabban egyesek szerint a trianoni békeszerződésig (1920);
- újabb magyar kor: a trianoni békeszerződéstől napjainkig.
(Forrás: Pannonhalmi Főapátság)
A korszakhatárok meghúzása mellett elég vegyes érveket szoktak hozni, de legkoherensebben nem is a nyelvtörténeti változások vagy a magyar nyelvet beszélő közösség sorsának fordulópontjai alapján célszerű éppen ezeket a korszakhatárokat meghúzni, hanem éppen a kutathatóság szempontjai alapján. Az előmagyar korszakot csak úgy tudjuk vizsgálni, ha a magyar nyelvről rendelkezésünkre álló adatokat a rokon nyelvek adataival vetjük össze: így rajzolódik ki előttünk ennek a távoli nyelvállapotnak a képe. Az ómagyar kor már a nyelvemlékek alapján kutatható. A középmagyar korban a nyelvemlékek száma – főként a könyvnyomtatásnak köszönhetően – megugrik: míg a 15. század nyelvemlékeinek átfogó feldolgozása elképzelhető, addig a 16. század nyelvemlékeinek teljes feldolgozása gyakorlatilag lehetetlenség. Az újmagyar korban a források száma tovább tágul: megjelenik a nyelvvel tudatosan foglalkozó (nyelvészeti szak)irodalom, megindul a különböző nyelvváltozatokban (elsősorban a nyelvjárásokban) előforduló szavak és formák gyűjtése – azaz megjelennek azok a nyelvemlékek, melyeket nem csak utólag használunk a nyelv dokumentálására, hanem eleve a nyelvi tények rögzítésére készültek. Ráadásul ez az a korszak, amelytől kezdve tudatosan beavatkoznak a nyelvbe (ami persze elválaszthatatlan a nyelv vizsgálatától). A huszadik század elejétől pedig újabb forrás válik általánosan elérhetővé: a hangos nyelvemlék.
Nyilvánvaló, hogy így sem lehet éles határokat húzni: az ómagyar korban folyamatosan nő a nyelvemlékek száma, míg a korszak elején csak néhány szórványemlékünk van (idegen nyelvű szövegben néhány magyar szó), addig a korszak végén teljes magyar nyelvű könyveket vizsgálhatunk; már a középmagyar korban is találunk szótárakat, szójegyzékeket; hangfelvételeink vannak már a 19. század végéről is. Meghúzhatnánk tehát más határvonalakat is – azt azonban elmondhatjuk, hogy sokkal jobbakat nem, más határvonalak ugyanilyen vitathatóak lennének.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Az ősmagyar kor abban különleges, hogy ez az a korszak, ahol a rokon nyelvekkel való összehasonlítás módszerével már nem élhetünk, nyelvemlékeink viszont nincsenek. Amit ismerünk, az a korszak eleje: az obi-ugor nyelvekkel való összevetés segítségével képet nyerhetünk arról, hogy milyen lehetett a magyar nyelv, amikor kivált az ugor közösségből. Hasonlóképpen ismerjük a korszak végét: van képünk arról, hogy milyen volt a magyar nyelv, amikor megjelent a nyelvemlékekben. Ami közötte van, az a homály. Ebbe a homályba csak közvetve világíthatunk be.
Az egyik módszer a relatív kronológia. Ennek lényege a különböző változások sorrendjének tisztázása. Például a rokon nyelvekkel való összevetésből tudjuk, hogy a szóbelseji *-t- -z-vé vált, de azt is, hogy a szóbelseji hosszú *-tt- megrövidült. Ebből viszont le kell vonnunk azt a következtetést is, hogy a *-tt- rövidülése csak a *-t- -z-vé válása után következhetett be, hiszen ha a *-tt-ből előbb lett volna *-t-, akkor az eredeti *-tt-kből ugyanúgy -z- vált volna. Hasonlóképpen azt is láthatjuk, hogy mivel egy török jövevényszóban sem ment végbe a -t- > -z- változás, ez már azelőtt lezárult, hogy a török nyelvű népekkel kapcsolatba kerültünk volna. Számos nyelvtörténeti esemény viszonylagos sorrendje tisztázható így.
A másik fontos forrás az általános nyelvészet. Más nyelvek kutatásából értesülhetünk arról, hogy miként változnak a nyelvek, milyen változások gyakoriak, valószínűek, milyenek nem. Ezek segítenek felvázolni azt, hogy milyen változások hogyan mehettek végbe a magyarban.
Mindezek fényében egészen természetes, hogy az ősmagyar korszak a magyar nyelv történetének leghomályosabb szakasza. Elképzeléseink lehetnek róla, de nincsenek adatok, amelyekkel ezeket összevethetnénk, ellenőrizhetnénk.