Tamás nevű olvasónk komoly szakmai kérdéssel fordult hozzánk:

Valószínűleg az alábbi oldal tartalma már ismert Önök előtt, nekem azonban elég meghökkentő élmény volt rájuk akadni.
A lap:
http://en.wikipedia.org/wiki/Ugric_languages
A bevezető végén megrökönyödve olvastam:
"However, recent reconstructions of Uralic have not generally found support for Ugric. Of the three languages, Khanty and Mansi have traditionally set apart from Hungarian as Ob-Ugric, but Mansi now appears to be closer to Hungarian, so Ugric may be composed of only these two languages. (Azonban a legújabb uráli (alapnyelv?)-rekonstrukciók általában nem támasztják alá az ugor (ág?) létezését. A három nyelvből hagyományosan a hantit és a manysit obi-ugorként különítik el a magyartól, azonban most úgy tűnik, a manysi közelebb áll a magyarhoz, így lehet, hogy az ugor ág csak e két nyelvből (???) áll.)"
Ezt én nem értem, Tisztelt Szerkesztőség. Lemaradtam valamiről? :)

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Kedves Tamás, különösebben nem maradt le semmiről, ha nem érdeklődik a finnugor nyelvek kutatásának minden apró mozzanata iránt. Az alábbiakban igyekszünk röviden összefoglalni, mi az, amit érdeklődő laikusnak is érdemes tudnia a kérdésről.

A hagyományos családfa-ábrázolás szerint az ugor ág először magyarra és obi-ugorra vált szét, majd az obi-ugor ág hantivá és manysivá. Ez azt jelenti, hogy a magyar egyforma távolságra van a hantitól és a manysitól. Az azonban korán feltűnt, hogy a manysi mintha mégis közelebb állna a magyarhoz: ezt azzal magyarázták, hogy feltehetően a magyar az ugor alapnyelv olyan nyelvjárásaiból vált ki, melyekből később a manysi fejlődött ki, ill. esetleg a magyarok még egy ideig érintkeztek azokkal a nyelvjárásokkal, melyekből a manysi fejlődött, a hanti alapjául szolgáló nyelvjárásokkal azonban már nem. Ezek olyan viszonyok, amelyeket a családfamodellen nem lehet ábrázolni (mert az a modell nem erre való), de tévedés lenne azt hinni, hogy az ilyen kapcsolatokat korábban lehetetlennek tartották.

Az is igaz, hogy könnyű úgy vélni, hogy a hanti és a manysi viszonylag közeli rokonok – különösen, ha mindkettőből az északi nyelvjárásokat ismerjük. Ezek ugyanis tényleg nagyon sok hasonlóságot mutatnak, mivel erősen hatottak egymásra. A két nyelv azonban régebben sokkal jobban különbözött egymástól, amit az egymástól távolabb eső nyelvjárások is mutatnak.

Dől a családfa? (Az Ob Nyizsnyije Narikarinál, a hanti–manysi érintkezés területén.)
(Forrás: Fejes László)

Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ha esetleg a további kutatások azt igazolnák, hogy a manysi közelebb áll a magyarhoz, mint a hantihoz (tegyük hozzá: ez nem valószínű), ez továbbra sem jelentené feltétlenül, hogy a hanti nem ugor nyelv. Inkább terminológiai kérdés lenne, hogy a manysi és a magyar közös alapnyelvét nevezzük-e ugornak, vagy a manysi-magyar és a hanti közös alapnyelvét. A lényegen azonban nem változtatna: a hanti, a manysi és a magyar ekkor is a finnugor nyelvcsalád egy külön, a többitől elkülönülő ágba tartozna. Vajon így van-e ez?

Az ugor alapnyelv kérdése

Megjegyezzük, vannak olyanok is, akik a „lapos családfa” hívei: szerintük az uráli alapnyelv egyszerre bomlott fel lényegében a mai nyelvekre – ilyen pl. Kaisa Häkkinen családbokra 1983-ból: szerinte az uráli alapnyelv hét ágra bomlott, ezek: finnségi, lapp, mordvin, mari, permi, ugor és szamojéd: az ugorból előbb vált ki a hanti, mint hogy a másik kettő kivált volna. Tapani Salminen 1999-es ábrája szerint viszont az uráli alapnyelvből a másik hat ággal egyszerre vált önállóvá a magyar, a manysi és a hanti is (l. lejjebb).

Vannak a finnugor nyelveknek olyan kutatói, akik szerint az ugor nyelvek nem alkotnak külön ágat, nem tartoznak össze szorosabban. Lényegében csak két olyan kutató van, ki ezt a véleményét hangoztatta. Az egyik Gulya János, aki az ugor egységet nem tagadja, de szerinte a hantinak és a manysinak kevés a közös vonása, és azok is inkább a szomszédságukból, egymásra hatásukból erednek, nem egy közös (de már a magyar kiválását követő) alapnyelvből. A másik Tapani Salminen, aki szintén az obi-ugor egység meglétének bizonyítékait hiányolta, de pl. alábbi családfáján a magyart is – Salminen egyébként soha nem foglalkozott részletesebben az ugor nyelvekkel, ill. egyik ugor nyelvvel sem. Ezeket a nézeteket azonban sosem fogadták el a szakmában széles körben.

Tapani Salminen „családfá”-ja
(Forrás: Wikipedia (finn változat) / Tapani Salminen, Jaakko Häkkinen)

A problémával többször is foglalkozott Honti László, több cikke és előadása foglalkozik a kérdéssel, és ezzel a témával kapcsolatos önálló kötete is megjelent 1997-ben Az ugor alapnyelv kérdéséhez címen:  ebben három, korábban idegen nyelveken megjelenő tanulmányát olvashatjuk. Sajnos ez nem érhető el a neten, de van egy cikk, amely erre a problémára is kitér, és összefoglalja a legfőbb felmerülő érveket – ez nagyfokú hasonlóságot mutat a kötet harmadik tanulmányával (Uráli alapnyelv: téves vagy reális hipotézis?). Honti azokat a jelenségeket gyűjti össze, amelyek arra utalnak, hogy az ugor, ill. obi-ugor nyelvek egy ideig egységet alkottak.

Természetes dolog, hogy az uráli/finnugor alapnyelv szavai idővel egyes nyelvekből kikopnak. Azonban a különböző nyelvekből különböző szavak vesznek el. Minél később vált külön két nyelv, annál valószínűbb, hogy több közös szót őrzött meg.

Az első érv az, hogy a magyar nyelvben található ősi tövek közül a legtöbbnek az ugor nyelvekben van megfelelője: több, mint a felének van megfelelője a manysiban és a hantiban, de csak alig több, mint 40%-ának a komiban – a többi esetben még kisebb az arány. Ha hasonló vizsgálatot végzünk el a hanti és a manysi esetében, akkor azt látjuk, hogy a tövek 70-75%-ában van megfelelő a másik obi-ugor nyelvben, 48-55%-ában a magyarban, de csak 43%-ban a következőben (ami történetesen a finn).

De álljunk meg csak egy pillanatra! Ha jobban megnézzük az adatokat, azt látjuk, hogy a finnben vagy a komiban jóval magasabb számokat látunk, mint például a mariban vagy a mordvinban! Ezek a nyelvek elvileg történetileg egyforma távolságra vannak az ugor nyelvektől, a számok mégis nagyon különböznek! Hogy lehet ez? Nos, sajnos az értékeket más is befolyásolja. Az egyes nyelveket ugyanis különböző mélységekben kutatták: míg a magyarnak vagy a finnek a nyelvjárási és kihalt szókincséből is sokat összegyűjtöttek (és ezek szerepelnek a számításokban), addig sok „kisebb” nyelv esetében csak kisebb szótárak állnak a rendelkezésünkre. Az tehát, hogy hány megfelelő van fetűntetve, nem igazán azt jelenti, hogy hány megfelelő van a nyelvben, hanem azt, hogy hányat ismerünk. Ilyen szemmel nézve az, hogy jóval több közös eredetű szót találunk a manysiban és a hantiban, mint a sokkal jobban kutatott finnben, még inkább megerősíti azt a feltételezést, hogy az ugor nyelvek valaha szorosabban összetartoztak, és közülük a hanti és a manysi még tovább, mint velük a magyar.

Ezen kívül Honti felsorol olyan hangtörténeti változásokat, melyek mindegyik ugor nyelvben végbementek: mivel azonban ezeket újabb, az egyes nyelvekben már különböző módon végbement változások követték, a mai alakokat összevetve laikus szemmel már nem látni hasonlóságot. Hasonló mondható el bizonyos nyelvtani vonásokról is. Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a felmerült kételyek ellenére ma is határozottan állíthatjuk, hogy márpedig ugor alapnyelv volt.

Források

Szíj Enikő: Finnugor hol-mi. Tankönyvkiadó, Budapest, 1990