Mondott már olyat állásinterjún, hogy „már régóta próbálkozom, de nem sikerül”? Netán olyasmit, hogy „fárasztó dolog az álláskeresés”? Talán meglepően hangzik, de számtalan példa van rá, hogy az álláskeresők pesszimistán, fásultan fogalmaznak írásban és szóban – ez pedig egészen biztosan nem jár jó eredménnyel, írja a hvg.hu.

Persze a legtöbben nem tudatosan sugároznak nemtörődömséget, unottságot vagy éppen elkeseredettséget egy állásinterjún, inkább csak észre sem veszik. Az őket felvételiztető HR-esek viszont annál inkább. Az pedig egészen biztosan nem lendít az álláskereső ügyén, főleg, ha lehetséges munkáltatói még egy halom önéletrajzból és jelentkezőből válogathatnak az adott munkahelyre.

Ugyanakkor az sem ritka, hogy valaki kifejezetten hangot ad az elkeseredésének. A régóta keresgélőkkel megeshet, hogy kijelentik: mostanra már ráuntak az interjúk sorára, és nem bánnák, ha hamar döntenének a sorsukról. Ez, bár vagányul hangzik, nem túl jó taktika: a sértődöttség és a lemondás ugyanis, amit az ilyen megfogalmazás sugall, nem a legkeresettebb dolgozói tulajdonságok.

A nyelv azonban remek eszköz lehet abban, hogy jó benyomást keltsünk az állásinterjún. Ha még előnytelenebb tulajdonságaink leírására is pozitív csengésű jelzőket, előnyösebb töltetű szinonimákat keresünk (például a túl aprólékos helyett a rendkívül körültekintő kifejezést használjuk), egészen biztosan jobb fényben sikerül majd feltűnnünk – akár – leendő munkáltatónk előtt.