Modern korunkban is születnek közmondások. Bár sokan, függetlenül attól, hogy szakmai szemmel nézik vagy sem, inkább közhelyeknek titulálják őket. Nem véletlenül van ez így, a közmondások és a közhelyek sokban hasonlítanak, nem is lehet éles határt húzni közéjük. Ugyanúgy szerzőségnélküliek, azaz nem rendelkeznek olyan jegyekkel, amelyek az egyéni nyelvi leleményre utalnak; bárki közreadhatja őket; illetve valamilyen életigazságot, bölcsességet, tapasztalatot fogalmaznak meg, amit a társadalom egyedeinek gondolkodásbeli közössége tesz érvényessé.

Hogy is van azzal a túros hátú lóval?...
(Forrás: sxc.hu/ilker)

Sok modern mondásunk tett szert olyan közismertségre, hogy méltán megérdemelhetnék a „modern közmondás” megnevezést. Terjedésüket nagyban elősegíti, hogy ma már nem csak szájról szájra, hanem internetes fórumról fórumra, blogról blogra szállnak, tehát nem csak a személyes, közvetlen kommunikációban fordulnak elő.

Az anyag nem vész el, csak átalakul

Olyan közmondásokról lesz szó a következőkben, amiknek fele szó szerint más. Úgy tűnik, manapság kisebb szerepe van a közmondásoknak a világban való tájékozódásban, hiszen ezen kívül sok más információforrás a rendelkezésünkre áll, amikből szinte feldolgozhatatlan mennyiségű adathoz és információhoz juthatunk, méghozzá gyorsabban, mint amennyi idő alatt megfejtenénk a közmondások, szólások jelentését.

A proverbium folklórműfaj. Összefoglaló néven proverbiumoknak hívjuk a közmondásokat, szólásokat, szóláshasonlatokat és még néhány rokonítható kifejezésmódot. A folklór szerepe egyre kisebb, inkább a hagyományőrzésre korlátozódik. Közmondásaink, szólásaink nagy része is már antik darab, néha leporoljuk, kutatjuk és elemezzük őket, de a mindennapi életben, kommunikációban egyre ritkábban találkozunk velük. Ez a folklórtudás azonban még nem veszett ki teljesen, s ragad belőle valami még a fiatalokra is: a régi közmondásainkat újrahasznosítjuk, beleépítjük viccekbe, játékos formát adunk nekik, vagy éppen a szituációhoz igazítva modernizáljuk.

Nem úgy ferdül, mint a pisai torony

A közmondáskutatás mellett jelentős a ferdítések kutatása is. Közmondásferdítések mindig voltak, ebből is ered az, hogy egyes közmondásoknak több változatuk is ismeretes.

A közmondások önmagukban is értelmezhetők, ehhez nem kell alkalmaznunk őket semmilyen szituációban. De igazán attól élnek, ha szituációra alkalmazzuk. Ez történhet úgy, hogy a szituációhoz illő közmondást változtatás nélkül illesztjük beszédünkbe vagy a szövegbe, amit írunk. Azonban az is előfordul, hogy változtatunk rajta, szituációhoz igazítjuk, mondatba ágyazzuk, s tovább fejtegetjük. Az eredmény pedig egy újabb igazság: „Azt mondják, a jó munkához idő kell. De az idő pénz, a pénz pedig nem boldogít. Tehát a jó munka nem boldogít.”

A közmondás is mondat, grammatikai szempontból jól formált. Állandósult alakkal rendelkezik (vannak szórendi változatok, de ettől még felismerjük őket), így tanuljuk meg, így használjuk őket. Olykor viszont úgy fűzzük közmondásainkat a mondanivalónkba, hogy átfogalmazzuk, formai szempontból átalakítjuk azokat.

A módosításkor különféle módszereket választhatunk. Élhetünk megfordítással: Nem a részvétel, hanem a győzelem a fontos < Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos. (Létezik ennek a közmondásnak egy egészen értelmetlenné tett, de mulatságos kicsavarása: Nem a győzelem, nem a részvétel, hanem a fontos.) Vagy nézőpontot váltunk: A moha déli oldalán mindig fa van < A moha a fa északi oldalán nő. Játszhatunk a hangzási hasonlósággal is: Itt van a kutya elesve < Itt van a kutya elásva. Vagy fogalmazhatunk választékosabban: Itt van a kutya elhantolva. Modernizáló kiegészítésekkel is élhetünk: A pénz nem boldogít, de csak ha van. Kihasználhatjuk a kétértelműség adta lehetőségeket is: Nem a győzelem a fontos, hanem az őszinte részvétem.

A modernizálás, azaz az agyonhasznált, régi közmondások korszerűsítése úgy is történhet, hogy a közmondás „vázát” más, modern korunkat, gondolkodásunkat jobban tükröző szavakkal, kifejezésekkel egészítjük ki. Ma életünk talán „legmodernebb” eleme az informatika. Akár informatikus szlengnek is nevezhetnénk az ehhez igazított magvas mondásokat: Ép hardverben ép szoftver < Ép testben ép lélek; A szomszéd gépe mindig gyorsabb < A szomszéd fűje mindig zöldebb; Szövegszerkesztőből nem lesz vírusirtó < Kutyából nem lesz szalonna. De ha elrugaszkodunk az informatikától (egészen a kocsmáig), akkor is találunk újító közmondásokat. Ha éppen kevés a hely a szórakozni vágyó társaság számára, akkor ezt mondják: Sok jó ember kis helyen is be tud rúgni (eredetije: Sok jó ember kis helyen is elfér).

Az értelmezés szintjei

Játszhatunk az értelmezés szintjeivel is: Vannak olyan közmondások, amelyeket szó szerint értelmezünk csak: Tévedni emberi dolog; és vannak olyanok, amiknek kétféle értelmezési lehetősége is van: a szó szerinti és az áttételes. Pl. Az alma nem esik messze a fájától értelmezhető szó szerint: 'az alma, miután lepottyan a fáról, alatta marad (persze abban az ideális esetben, ha a fa nem egy lejtőn nőtt), azaz közel a fához, amin növekedett. Mindez áttételes értelemben: 'amilyenek a szülők, olyanok a gyermekek is'.

Az értelmezési szintekkel játszunk, ha például ezt mondjuk egy síró gyereknek: „Hagyd abba a sírást, mert úgy bedagad a szemed, hogy nem fogod látni a fától az erdőt”. A Nem látja a fától az erdőt szó szerinti értelmezését használjuk fel az előbbi mondatban, áttételes értelmezése: 'elvész a részletekben, s ettől nem látja meg a lényeget'.

A kombináció gyönyörködtet

Az előbbiekben azokról a ferdítésekről beszéltünk, amelyek értelmesek maradtak a módosítás után is. A következőkben olyan átalakításról lesz szó, amelyek eredményei inkább közmondás-paródiáknak nevezhetők. Valós szituációkban nem alkalmazzuk őket, mert nincs igazán szituációhoz igazítható értelmük. A kombináció érdekessége és a képzavar a lényeg.

Ha ismerjük a közmondást, elég elkezdeni, és már tudjuk is, melyikről van szó, s hogyan folytatódik. Ha azonban ez az elvárás nem teljesül, amikor halljuk a folytatást, meglepődünk. Ez a megdöbbenés folytatódik aztán nevetésben, s a vicc el is érte a célját. A meglepetés, a váratlan fordulat maga a poén, a megelőző rész pedig a poén előkészítése. Néma gyereknek anyja se látja a fától az erdőt. Az előkészítő részt az ismert közmondás, Néma gyereknek anyja se érti a szavát eleje képezi, s egy másik hasonlóan ismert közmondással fejeződik be. Hogy mi az értelme a kombinált formának? Fejtegethetnénk, de belefájdulna a fejünk.

A közmondások ilyenfajta összeházasítását kontaminációnak is nevezhetjük, ami a nyelvészetben a különböző elemek keveredését, kereszteződését jelenti. A közmondás-kontaminációban kettőnél több elem, azaz közmondásrészlet is részt vehet: Ajándék ló nem látja a fától azt a lovat, aminek túros a háta.

Az elemek összekeverési lehetőségének a száma végtelen, főleg mert nem kell megfelelnie az értelmesség kritériumának. Aki meg szeretné lepni barátait egy még soha nem hallott változattal, csak nyisson ki egy közmondástárat, és ollózzon!

Források:

Forgács Erzsébet: Nyelvi játékok. Kreativitás a viccekben, a reklámnyelvben, a sajtónyelvben és irodalmi szövegekben. SZEK Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, Szeged, 2005.

O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások. Talentum, Budapest, 1998.

A közmondásferdítések az említett szakirodalomból, illetve saját gyűjtésből származnak.