Gyakorlott álláskeresők tudják, az interjúztató különböző álarcokba bújva tesztelheti alanyát. Hol bizalmas légkört teremt, hogy úgy érezzük, szinte ezer éve ismerjük, hol minden szavunkba beleköt, hol pedig humorosra veszi a figurát, s lépten-nyomon ugrat minket. Különböző interjúztatási módok, de egy közös bennük: hogy alkalmazkodnunk kell hozzájuk. Ez jóval könnyebb, ha tisztában vagyunk vele, mire megy ki a játék, ha tudjuk; valójában mi a célja az interjúztatónak. Lássuk a különböző típusokat, és a helyes reagálási módot – a HVG útmutatása szerint.

A puszipajtás

Kedves, mosolyog, figyelmes, érdeklődést tanúsít – effajta oldott interjús légkörben mi is hajlamosak vagyunk elengedni magunkat, és felszabadultan, szintén mosolyogva eldiskurálni a személyzetissel. Csakhogy ilyenkor olyan bizalmas információkat is elárulhatunk magunkról, amivel nem biztos, hogy a legjobb fényben tüntetjük fel magunkat. Hiszen ha az interjún egy teljesen idegennel, ha mégoly bizalomgerjesztő is, megosztunk rá nem tartozó dolgokat, akkor a cég logikája szerint jó eséllyel tehetjük ezt később is a bizalmas vállalati információkkal. Így érdemes a hobbira, magánéletre vonatkozó információkat inkább megtartani magunknak.

Az őrmester

Az ilyen személyzetisnek nem az a célja, hogy kellemesen teljen a beszélgetés, sokkal inkább az, hogy fényt derítsen rá, mennyire tud alkalmazkodni a jelölt egy stresszes helyzethez. Az ilyen interjúztató szoros tempót diktál, pattogó, őrmesteri hangnemben szegezi kérdéseit az interjúalanyhoz, akitől tömör, lényegre törő válaszokat vár. Ilyen helyzetben mutassunk nyugalmat, higgadtságot – így a kérdező leszűrheti rólunk, hogy tudunk alkalmazkodni a diktált tempóhoz, és nem ijedünk meg, ha egy felettessel kell beszélnünk.

A kekeckedő

Ez az egyik legkellemetlenebb interjútípus. A kérdező ilyenkor még a kákán is csomót keres, és megtesz mindent, hogy zavarba hozzon, elbizonytalanítson minket. Mi a kulcs? Hogy ezt természetesen nem hagyjuk neki. Ha ebben a helyzetben sem rettenünk meg, hanem udvarias, higgadt, lehetőleg kedves hangon tudunk reagálni, a HR-es jó eséllyel azt szűri le rólunk, hogy alkalmasak vagyunk például a problémás ügyfelek kezelésére is.

A vicces

Ügyfélszolgálat esetén, vagy más állástípusban, ahol emberekkel kell együtt dolgozni, mindig jól jön, ha a pályázónak van humorérzéke. Ha a kérdező laza és viccelődő, nyugodtan reagáljunk mi is ugyanebben a hangnemben – de persze a poénkodásnak nem szabad átcsapnia gúnyolódásba, élcelődésbe. Ha hibázunk, vagy esetlenek vagyunk, nevessünk magunkon is, mert ez azt sugározza, nem pánikolunk be a problémától, hanem felül tudunk kerekedni rajta.

A megfigyelő, elemző

Van olyan HR-es is, aki minden válaszunkat gondosan megfontolja, és lassú mederben tereli a beszélgetést, hogy közben legyen ideje mérlegelni. Ha ilyenkor beáll a csend, a legfontosabb, hogy ne jöjjünk zavarba. Ne kezdjünk el csak azért beszélni, hogy elkerüljük a kínos hallgatást. Ha semmiképpen nem szeretnénk hallgatni, akkor például kihasználhatjuk az alkalmat arra, hogy kérdezzünk.

A legfontosabb: a nyugodt, kedves, magabiztos fellépés.