-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A tapasztalat azt mutatja, hogy az egyik fő mondatrész, az állítmány megtalálása nem mindig a legegyszerűbb feladat a diákok számára. Az alábbiakban igyekszünk csoportosítani az állítmányokat; számba vesszük a kacifántosabb eseteket is.
A hagyományos iskolai nyelvtan mondattani fejezetében, azt hinnénk, hogy az egyszerű mondatokban a két fő mondatrész, az alany és az állítmány elkülönítése még a könnyebb feladatok közé tartozik. Tapasztalataink szerint azonban ez nem mindig igaz. Vannak bizonyos „trükkös” esetek, amelyek sok fejfájást okoznak a diákoknak (és persze a tanároknak is).
Az állítmánynak több fajtáját különbözteti meg a nyelvtan: van igei, névszói és névszói-igei (utóbbit összetettnek is szokták hívni újabban). Induljunk ki a legegyszerűbb esetekből!
Az oldal az ajánló után folytatódik...
(1) Megtanulom a nyelvtant.
(2) A nyelvtan érdekes.
(3) A nyelvtan érdekes volt.
(4) A nyelvtan (egy) tantárgy.
Az (1) esetben igei az állítmány (Mit állítunk? – Megtanulom.); a (2) esetben névszói az állítmány (Mit állítunk? – Érdekes.); a (3) esetben, ami (2) mondat múlt idejű formája, névszói-igei az állítmány (Mit állítunk? – Érdekes volt.); a (4) eset pedig elég hasonló a (2)-eshez, az állítmány névszói (Mit állítunk? – (Egy) tantárgy.). Idáig tiszta sor. Vagy mégse?
Mi van abban az esetben, ha az (1) mondatot a következőképpen változtatjuk meg:
(1a) A nyelvtant tanulom meg.
A Mit állítunk? kérdésre nagyon sok diák ebben az esetben hajlamos azt válaszolni, hogy A nyelvtant. És a válasz végül is érthető, hiszen a mondatban a fő állítás, az új, leghangsúlyosabb információ valóban az, hogy a nyelvtant (és nem mást). Ez egy úgynevezett fókuszos mondat, amelyben a nyelvtant szerkezet a fókusz, tehát valóban valahogy az állítás részét képezi. Ebben az esetben érdemes azt tudatosítani, hogy hagyományos nyelvtani értelemben az állítmány nem mindig az a legfontosabb információ, amit állítunk. Illetve érdemes arra is reflektálni, hogy a „rákérdezéses tesztnek” vannak bizonyos buktatói. Például ez.
Lépjünk tovább: mi a helyzet akkor, ha a (4) típusú szerkezetben valóban azonosítást fejezünk ki: Például így:
(4a) János bá a nyelvtantanár.
(4b) A nyelvtantanár János bá.
A Mit állítunk? kérdésre itt is nehéz válaszolni. Ezekkel a mondatokkal ugyanis azt állítjuk, hogy a nyelvtantanár és a János bá nevű személy az adott szituációban azonosak egymással (János bá = nyelvtantanár). Vigyázat, ez nem ugyanaz a mondat, amelyben János báról állítjuk azt, hogy ő nyelvtantanár; az így hangzik:
(4c) János bá nyelvtantanár.
A (4c) olyan típusú, mint a fenti (2)-es mondat. A (4a-b) azonban más: ezekben az esetekben a hagyományos nyelvtan csapdába kerül: ugyanaz a szerkezete a két mondatnak? A (4a) esetében hajlamosak vagyunk így elemezni a (4c) mintájára: Mit állítunk? – A nyelvtantanár. (állítmány); Ki a nyelvtantanár? – János bá (alany). A (4b) esetben azonban a szórend miatt fordítva is elemezhetnénk, hiszen általában az szokott elöl állni, amiről állítunk valamit, és utána maga az állítás… A dolog trükkje persze az, hogy az állítás maga az azonosítás, ami a mondatban szóval nincsen kifejezve. Ebben az esetben érdemes erre a problémára kitérni, és világossá tenni a (4c) és a (4a-b) mondatok közti szerkezeti és jelentésbeli különbséget.
Nemcsak a névszói (vagy összetett) állítmányok tudnak fejfájást okozni, hanem az igei állítmányok is; azok például, amelyekben valamilyen „segédigeszerűség” szerepel és amellett egy főnévi igenévi (infinitívuszi) bővítmény áll. A segédige szót nem véletlenül tettük idézőjelbe, a hagyományos iskolai nyelvtan ugyanis nem tárgyalja külön ezeket az igéket.
(5) El akarok / szeretnék / tudok menni.
(6) El kell / lehet / szabad menni.
Ezek a mondatok az infintívuszi bővítmény miatt nagyon hasonlónak tűnnek, mégsem elemezzük őket egyformán – a hagyományos nyelvtan szerint. Ráadásul mindegyik olyan, amibe belebicsaklik a rákérdezéses próba. Az (5) mondat esetében természetesen a ragozott ige (akarok, szeretnék, tudok) az állítmány, és egyes szám első személyű az alany (én), az infintívuszi bővítmény pedig a tárgy (Mit szeretnék? – Elmenni.). Nagyon furcsa ez a tárgy: mivel infinitívusz, tárgyragot természetesen nem kaphat. Az akar, szeret, tud stb. persze tárgyas igék, így kell, hogy legyen a mondatban tárgy… De a Mit állítunk? kérdésre továbbra is ingerünk van úgy felelni, hogy: El szeretnék menni.
A (6) mondat első látásra nagyon hasonló az (5)-ös típushoz, ám a mondattani elemzése egészen más. Ebben az esetben a segédige az állítmány (Mit állítunk? – Kell / lehet / szabad.). Ezek a segédigék azonban személytelenek, így „nincs alanyuk”. Hát a hagyományos nyelvtan kiköszörüli a csorbát, megteszi alanynak az infinitívuszt: Mi kell / lehet / szabad? – Elmenni. Itt végképp felmondja a szolgálatot az elvileg a nyelvérzékünkre alapozó rákérdezéses teszt. Ezeknél az eseteknél is az lehet a legcélravezetőbb, ha szisztematikusan végignézzük a kétféle szerkezet közti hasonlóságokat és különbségeket. Az elemzések miértjét kutatni felesleges, egyszerűen itt meg kell jegyezni az elemzéseket, mert a logika és a nyelvérzék nem segít.