Arhangelszk közelében, a Fehér-tenger menti Gyenyiszovkában parasztcsaládban született. Írni-olvasni egy szomszédtól tanult, könyveket a helyi lelkésztől kapott. Tizenhét éves korában (részben mostohaanyja elől) Moszkvába szökött, ahol származását elhazudva bejutott a kulturális elitet képző állami akadémiára. Napi három kopejkából élt, de igen kiválóan tanult, a tizenkét éves kurzust öt év alatt, osztályelsőként végezte el. 1736-ban állami ösztöndíjjal Németországba, a Marburgi Egyetemre küldték, ahol Christian Wolff, a német felvilágosodás nagy alakja személyes tanítványául fogadta.

Lomonoszov a bányászat, a kohászat és természettudományok mellett filozófiával is foglalkozott és verseket írt. Marburgban megnősült. Egyszer leitatták és elvitték katonának, de sikerült megszöknie. 1741-ben hazatért, de az akadémián csak egyhangú, uanlmas feladatokat kapott. Mérgében végül feletteseire támadt, amiért házi őrizetbe helyezték, ekkor írta 276 fizikai észrevételét, főbb tudományos gondolatait. Végül minden jóra fordult: Németországban hagyott felesége rátalált, és Erzsébet cárnő kiszabadította.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

1742-től fizikát tanított a szentpétervári akadémián, 1745-ben a kémia professzora lett. Előadásait elsőként tartotta oroszul, írásai megjelentek az Orosz Akadémia folyóiratában. Színesüveg-üzemet alapított, termékeiből mozaikokat készített, a poltavai csatáról készített hatalmas mozaikképe révén a Művészeti Akadémia tagja lett.

1755-ben ő kezdeményezte a Moszkvai Egyetem alapítását, és elérte, hogy az intézmény (amely az ő nevét viseli 1940 óta) felülemelkedjen a rendi különbségeken. Írt a tengeri hajózásról, a jéghegyekről és a kőzetekről, rendelésre (jól megfizetett) ódákat alkotott, továbbá ő rendezte a cári ünnepélyek tűzijátékait is.

Lomonoszov a természettudomány majd' minden ágát művelte: fizikai, asztronómiai, kémiai, geológiai, geofizikai vizsgálatai úttörő jelentőségűek. Ő volt az első, aki a színeket az anyaggal kapcsolatba hozta, azokat különböző „éterrészecskékkel” magyarázva. Lerakta a kinetikai hő- és gázelmélet alapjait, és értekezett a hideg alsó határáról (az abszolút nulla fokról), ahol minden mozgás megszűnik. Ő készítette el Oroszország első pontos térképét, hirdette a földtani változások folyamatosságát. 1761-ben a Vénusz körül fényjelenséget figyelt meg, amelyet a Vénusz-légkör hatásával magyarázott – ezt ma Lomonoszov-gyűrűnek hívják.

A sokoldalú tudós alkotta meg az első tudományos megalapozottságú orosz nyelvtant és egységes helyesírást. Bevezette a rokonnyelvek fogalmát, a szláv népeket északnyugati és délkeleti csoportra osztotta. A finnugor nyelveket is kutatta, ami nem okozott számára nehézséget, hiszen 26 nyelvet ismert, köztük a magyart. Írt egyházi és világi énekeket, tankölteményeket, episztolákat, tragédiákat, egy eposzt Nagy Péterről, és ő vezette be az oroszban az antik verselést.

Nagy Katalin trónra lépése után mellőzték, és amikor a cárnő egy német tudóst bízott meg az orosz történelem megírásával, Lomonoszovot 1765. április 15-én megütötte a guta.