-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Rejtélyesnek tűnhet, hogy túláradó pozitív érzelmeink miért váltanak ki belőlünk negatív reakciókat. De van rá magyarázat!
Ha rég nem látott szeretteinkkel találkozunk, és megölelhetjük őket: sírunk. Ha jó híreket kapunk, sokszor kiabálunk. Ha egy nagyon aranyos babával találkozunk, megcsipkedjük az arcát. Nemcsak a szomorú, megindító események láttán, hallatán sírunk, hanem örömünkben is. Mi lehet az oka annak, hogy a pozitív dolgokra is sokszor ilyen „negatív” reakciókat adunk? – Egy újabb kutatás szerint ennek az az előnye, hogy így könnyebben lenyugtatjuk magunkat, így könnyebben tudjuk kezelni az ilyen megterhelő helyzeteket – számolt be a Scientific American.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Oriana Aragón, a Yale Egyetem pszichológusa 143 felnőtt részvételével végzett kísérletet, amelyben azt vizsgálta, hogy hogyan reagálnak negatív tapasztalatokra. A résztvevőknek kisbabákról készült fényképeket mutattak; a babák azonban nem voltak egyformán „aranyosak”. Az aranyosságukat bizonyos, korábban tesztelt sztereotípiák szerint skálázták: e szerint az emberek aranyosabbnak tartják azt a babát, amelyiknek szélesebb az arca, nagyobb a szeme, kisebb az álla és az orra. A kutatók azt kérdezték a résztvevőktől, hogy milyen érzéseket keltettek bennük a képek, és hogy hogyan szeretnének kapcsolatba lépni a képeken levő babákkal.
Az eredmények szerint az aranyosabb babák a résztvevőket túlfűtött pozitív érzelmekre indították. Ezeknek a képeknek a láttán a résztvevők nagyobb valószínűséggel nyilatkozták azt, hogy szívesen tennének irányukba valamilyen játékosan agresszív gesztust, például szívesen megcsipkednék az arcocskájukat. A vizsgálat folytatásából pedig az is kiderült, hogy azok, akik játékos agressziót kívántak mutatni a babák irányába, gyorsabban lehiggadtak, tehát érzelmileg képesek voltak semlegesek maradni néhány perccel később, szemben azokkal a résztvevőkkel, akik nem akartak játékosan agresszív cselekedetet végrehajtani. „Azt találtuk tehát, hogy ezek a negatív reakciók arra jók, hogy a túlfűtött érzelmeinket kezelni tudjuk” – mondta el a kutatás vezetője.
De miért akarjuk megregulázni a pozitív érzelmeinket? – Kutatások azt mutatják, hogy a túlzottan pozitív érzelmek befolyásolják a racionális döntéshozatalt, és ahhoz vezethetnek, hogy figyelmen kívül hagyjunk bizonyos környezeti veszélyeket, és impulzívan viselkedjünk. Tehát ha egy apukának, amikor meglátja az ő édes kicsi lányát, olyan érzése támad, hogy legszívesebben megrágcsálná a kicsi lábujjait, ez mindenkinek jót tesz. Az apának abban, hogy sikerül visszanyernie racionalitását és felelősen tud viselkedni, a kisbabának pedig azért, mert az apukája képes őt megvédeni.
Forrás