Számos olvasói kérdést kapunk, ezek jelentős része a „melyik a helyes?” típusúba tartozik, másik jelentős részük valamilyen szó vagy szólás eredetét firtatja. Talán Kritizáló Kritikus álnéven író olvasónk az első, aki a kettőt kombinálja, és azt kéri, hogy két etimológia közül válasszuk ki a helyeset:

A kupaktanács szó eredetére két magyarázatot, értelmezést találtam. Melyik lehet a helyes ?

Kupaktanács
(Forrás: Wikimedia Commons / Constantin Hansen (1804–1880))

Az első változat:

Fontoskodó, de jelentéktelen tanácskozó testület.

Az összetett szó előtagja a „pipakupak, a pipa fedele” jelentésű kupak, utótagja pedig a tanács, tanácskozás, megbeszélés.

Az összetétel eredetileg azokra a tanácskozásokra utalt, amelyeknek résztvevői hosszúszárú, kupakos pipák szívogatása közben hozták (kevésbé jelentős) döntéseiket.

Gúnyos értelemben használatos.

A Révai lexikon szerint az értelmetlen, szűrös atyafiakból álló falusi tanács gúnyos elnevezése. Használják tréfásan fecsegő, pletykázó társaságra is.

Sajnos olvasónk nem írja meg, hogy honnan származik ez az etimológia, némi keresgéléssel azonban meg lehet találni. Sajnos egy blogot nem tudunk megbízható tudományos forrásnak tekinteni – ez azonban még nem jelenti, hogy ne lenne igaza. A szövegben hivatkozik a Révai lexikonra, ami ugyan tiszteletre méltó kiadvány, de egyfelől mára elavult, másrészt nem nyelvészeti kiadvány, harmadrészt úgy tűnik, a szó eredetére vonatkozó rész a szöveg alapján nem onnan származik, onnan csak a szó jelentésére, használatára vonatkozó információk származnak.

Kupakos pipa
(Forrás: Wikimedia Commons / Derzsi Elekes Andor / CC BY-SA 3.0)

Kár, olvasónk a magyarázat hitelessége szempontjából a legfontosabb részt nem idézi be:

Forrás: Zaicz G. Etimológiai szótár, Révai lexikon

A Zaicz Gábor által szerkesztett Etimológiai szótár ugyan a nagyközönségnek szól, de tudományos szótárakra épül. Számos fenntartásunk van vele kapcsolatban, használatát nem ajánljuk, de azért tudományos forrásból emeli át az adatait, így feltehetően súlyos tévedéseket nem tartalmazhat. Egyébként a honlapon idézett szöveg szinte szó szerinti, minimálisan módosított szövege az Etimológiai szótár szócikkének.

Maga a magyarázat egyébként ebben a formájában nem igazán meggyőző. Ilyen tréfás szóalkotások kétségtelenül vannak a nyelvekben, de csak akkor hihetjük el, hogy egy-egy adott esetben tényleg ilyen folyamat zajlott le, ha azt kultúrtörténetileg alá tudjuk támasztani. Ebben az esetben azonban még azt sem látjuk, hogy a kupak valóban a pipa kupakjával van összefüggésben.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az olvasónk által hozott másik magyarázat a következő:

(kup-ak, egyezik vele a török kapak, kabak, kabuk) fn. tt. kupak-ot, harm. szr. ~ja. Széles ért. gömbölyű v. hengerded, v. dudorú födele valamely öblös edénynek. Korsó, serleg kupakja. Különösen így nevezik a pipa födelét. Ezüst, acél, réz kupak. Tornyos kupaku pipa. Betenni, kinyitni a pipa kupakját. Túl a Dunán gúnynevül használtatik oly tanácsról, mely tudatlan birákból áll. Ez értelemben legközelebb áll a kobak szóhoz, mely tököt is jelent; tehát kupak tanács am. kobak, azaz tökfejü tanács. A kupak, úgy látszik, nem egyéb, mint az átvetett kicsinyező kup-ka, mint csutak = csutka, latyak = latyka, (lotyka) bicsak = bicska, tusak = tuska (tuskó) és több mások. V. ö. KA, KE képző.

Ezt is könnyen megtalálhatjuk, itt is találunk forrásmegjelölést: „Magyar nyelv (1862) szótárunk szerint” – ez alighanem Czuczor Gergely és Fogarasi János A magyar nyelv szótára című művére utal, melyről többször megírtuk már, hogy mind elveiben, felfogásában, mind adataiban elavult, tudományos szempontból ma már nem vehető figyelembe, legfeljebb tudománytörténeti érdekességként. Gyanúra ad okot az is, hogy a bejegyzés szerzője még a forrását sem tudja rendesen megjelölni, tehát abban sem lehetünk biztosak, hogy az ott leírtakat hitelesen foglalja össze. Ráadásul az oldalon ilyeneket is olvashatunk:

A szó 5 betűs karakterrel van leírva, ebből 2 magánhangzó (40%). Ez 1.75 százalékkal több mint az átlagos magyar szó esetében. Vizsgált szövegnek összesen 0 karaktere van ami nem írható le angol ábécével (átlagnál 1.1 karakterrel kevesebb). Hátrafelé leírva: KAPUK.

Ezek nyelvészeti szempontból nyilván irreleváns adatok, egy megbízható forrásban nem szerepelhetnének. Ráadásul mi a magánhangzók aránya egy „átlagos magyar szó” (?) esetében? Gyaníthatóan nem is százalékról, hanem százalékpontról van szó, stb.

Azt is tudjuk, hogy bár a bicska szó eredete homályos, egészen biztosan nem kicsinyítő képző benne a -ka. Az ugyan igaz, hogy a kobak török eredetű, és eredeti jelentése ’tök’, a magyarban is előfordul ’lopótök’ jelentésben, sőt ’buta, ostoba’ jelentése is adatolt, de a kupak szóhoz nincs köze. A kupak ugyan bizonytalan eredetű, de a legvalószíűnűbb, hogy a kúp szóval függ össze (ami délszláv eredetű és eredetileg ’halom, rakás’, akárcsak a vele szintén összefüggő kupac).

Lopótökök
(Forrás: Wikimedia Commons / Raffi Kojian / CC BY-SA 3.0)

Az viszont igaz, hogy a kupak szó is adatolt ’tökfej’ jelentésben is: ez a jelentése valószínűleg éppen a hasonló hangzású kobak hatására alakult ki. Ennek alapján a kupaktanácsról elképzelhető, hogy ’tökfejek tanácsa’ jelentésben született meg, sőt sokkal meggyőzőbbnek tűnik, mint a pipára való utalás. A két idézet közül tehát az első tűnik megbízhatóbbnak, de a második minden tévedése ellenére meggyőzőbb. Ideje tehát megnézni, mit ír az igazi szakirodalom!

Lopótökből készült pipa
(Forrás: Wikimedia Commons / Joe Haupt)

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.) is a pipás megoldás mellett foglal állást. Csakhogy hoz néhány olyan adatot, mely a Zaicz-féle szótárban nem szerepel. Eszerint Csokonai például Pipa-Czéhnek nevezte a pipázgatás mellett folyó hiábavaló tanácskozgatásokat, és a németbóől is ismert a Tabakskollegium ’esti pipázgató társaság I. Frigyes Vilmos porosz király udvarában’ jelentésben (szó szerint kb. ’dohánygyűlés’). Ezek szerint tehát létezett egy tréfás megnevezéstípus, melyet különböző tanácskozó testületekre ironikusan használtak, és melyek előtagja a dohányzáshoz kapcsolódott, utótagja pedig az összejövetelre utalt. Ennek tudatában már könnyen hihető, hogy a kupaktanács kupakja is a pipa kupakjára utal, és hogy a kifejezés valóban a pipázgató tanácskozásra utalt eredetileg.

Sajnos a Zaicz-féle szótárra általában is jellemző, hogy a TESz. szócikkeinek rövidítésekor éppen a magyarázat szempontjából lényeges, a magyarázatot meggyőzővé tevő elemet hagyja ki. Ezért is alkalmatlan arra, hogy valóban segítse forgatóját a  nyelvi kérdésekben való tájékozódásban, valóban fejlessze nyelvtörténeti, szótörténeti ismereteit. Ha komolyan érdeklődünk egy-egy szó eredete után, érdemesebb a szakkönyvekhez fordulnunk: ezek magyarázatainak megértése nem nehezebb, hanem sokszor könnyebb is, mint az elvben a nagyközönséget megcélzó Zaicz-féle szótáré.