Vannak olyan jövevényszavaink, melyekre az anyjuk, izé, az átadó nyelvük sem ismerne rá. Szláv eredetű szavaink közül ilyen a munka, melynek eredeti jelentése ’kín’ – hasonló jelentésváltozás más nyelvekben is előfordul. A szintén szláv eredetű szabad, miközben megőrizte jelentését, kitágította használati körét, és segédigeként kezdett viselkedni.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az ilyen, erősen megváltozott jelentésű szavak közé tartozik a baj is. Eredeti jelentése ’harc’, boj formában megvan gyakorlatilag az összes szláv nyelvben. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára mégis szerb-horvát eredetűnek mondja, valószínűleg azért, mert a horvát nyelvjárások egy részében kifejezetten ’bajvívás’ jelentésben használták, illetve az óhorvátban már megvolt a ’nehézség, alkalmatlanság’ jelentése (hasonló fejlődésre l. az angol challange, illetve nyomában a magyar kihívás utóbbi évtizedekben megfigyelhető jelentésváltozását!). A magyarban is elsősorban e két jelentésben került. A ’betegség, hiba’, illetve az ’akadály’ jelentése később, a magyarban alakult ki, akárcsak az a jelentés, melyet a szótár némiképp körülményesen a ’természeti szükséglet’ formában ad meg. Ezek már mind a másodlagos óhorvát jelentésből fejlődtek.

Illusztráció a Don Quixotéhez (részlet)
(Forrás: Wikimedia Commons / Gustave Doré (1832–1883))

A baj szóval együtt került át a horvátból a bajnok, mely eredetileg ’bajvívó’ jelentésben élt. Eredetileg tehát nem valamilyen küzdelem, sőt küzdelemsorozat győztesét jelentette. A szó eredeti alakja bojnik, a -nik képzőből alakult ki a magyar -nok/-nök képző, méghozzá úgy, hogy a szláv jövevényszavakból vonták el. Később a nyelvújítók szívesen alkalmazták, főleg foglalkozásnevek képzésére. (Ez egyébként szép példája annak, hogyan kerül egy nyelvbe jövevényképző. A képzőket a nyelvek sosem veszik át közvetlenül: először az adott képzővel képzett szavak kerülnek át az átvevő nyelvbe, majd ott a képzőt elvonják. A képző átvételéről attól kezdve beszélhetünk, hogy kapcsolják olyan szavakhoz is, melyekhez az átadó nyelvben nem.)

A baj eredeti ’harc’ jelentésében már csak néhány szóban él: bajvívás, bajvívó, párbaj. Nem csoda, ha a nyelvtörténetet nem ismerő anyanyelvi beszélők nem is értik, hogy került ezekbe.