Á, papucs valószínű török származását visszavonom. Egy az, hogy a cikk nem adta meg az oszmán-török szót, ami biztosan nem pont "papucs"....

Kettő. A papucsnak is van magyar testvérszava, a PIPACS. A papucs és a pipacs olyan kedvesen hasonlítanak a héber pipíja = nyílás, szájacskára, hogy a testvérpár eredete leginkább magyar lesz. Éspedig miért, vagy miért nem héber? Mert a héber PP gyök össz-vissz 4 szót képez, 2 tőszót és 2 bővítettet. P/F szava meg nincs is.

A magyar P/F-P-nek viszont: papa, pap-pápa-pópa (ez ugyanaz), pép, pipa, pipi, pofa, popó, púp, pufi - csak tőszavakból 9 van. És ez mind a szájjal kapcsolatos, vagy a csücsörített szájhoz hasonló. Emlékeztető: a finn pá = fej, a héber pe = száj. Ez se véletlen ám...

Engem az ukrán eredetű холошнi [cholosnyi] ’vastag fehér posztóból készült, télen viselt parasztnadrág’ szó a kalocsni 'sárcipő' szóra emlékeztet.

Cipó és CIPŐ. A héber cupá = bevont, befedett (fényes pl. tojás mázzal: cipó), cipá = befedte (cipő). A héber CP váz egyszerre adja vissza a két magyar testvérszó értelmét.

Caplat, cipel, cipekedik, cipellős – a héber capáhat = korsó (ez a cipellős, főleg, ha tele van).

@Sultanus Constantinus: Latin zipellus, zepellus = fapapucs. A sp. zapato, port. sapato, katalán sabata, fr. sabot, olasz ciabatta is az – de a török nyelvekben nincs ilyen szó. J. Coromines szerint egy "[tsap]!" hangutánzóból jött létre az újlatin és más nyelvekben. " Természetesen. A fapapucs jobban csapkod, mint a cipő.

Csizma, szerb-horvát, balkán, román, albán. A cikk szeint török, mert a csizme = csizma. Ez talán igaz, bár a csiszol, csiszár szavakból (a csizmát ápolják, fényesítik) magyar eredetű és onnan török átvétel ugyanúgy lehet. (A héberben nem léteznek C/Cs-S/Sz gyökök.) Boka. A héber b’kiá = kettéhasítás (csuklórész).

Bakancs: finnben, héberben nincs rá önálló szó.

Harisnya. Az ukrán holosnyi vastag posztó parasztnadrág, holosa = nadrágszár. A héber halás = gyenge, harisi = csendes (halk). Harisnyában csendes a járás... A harisnya lehet szláv jövevény.

Zokni – német Socken, francia socle lábazat (oszlop, fal), latin socculus. A héber szochech = befed, zakén = öreg, zakuk = rá van utalva, magyar szleng: zokni (gyagya). A német Socken viszont azonos értelmet ad a zoknira: valszeg német átvétel.

Oszmán török papucs. A héber pipijá = nyílás, szájacska, pip = rojt, bojt (szokásos papucs díszítés), A török szó azonban pontosan papucsot jelent: lehet török átvétel.

Mamusz (nem magyar). A török mamuz = sarkantyú. Ez nem meggyőző egy puha cipőfélére, de nem kizárt, hogy így diszítették. Ezt látszik alátámasztani a héber maamisz = felrak rá, megterhel.

A csizmát és a papucsot az arabok felé is közvetítették a törökök, náluk dzsizma és bábuts lett belőle (bár előbbire nemigen van náluk szükség éghajlati okokból, a papucsra meg van saját szó, a sibsib).

A csizma egyébként megvan a szlovák és morva nyelvjárásokban is ;)

Valószínűleg ugyanezzel áll kapcsolatban a spanyol zapato, portugál sapato, katalán sabata, francia sabot, olasz ciabatta is, amely némelyik forrás szerint török eredetű, de ez valószínűtlen (a török nyelvekben nincs ilyen szó). Joan Coromines etimológus szerint egyszerűen egy "[tsap]!" hangutánzó alakból jött létre függetlenül az újlatin és más nyelvekben.

azért ordenáré ez a fajta nyelvidogma-kreáló kultúrpropaganda, mert nem csak egy szóra, a 'cipő're mondja, h valahol itáliában egy kolostorban találkoztunk vele és szedtük föl, hanem még tizen-huszon-valahány szóra. nem mellékesen, ez a szó nem létezik már a mai olaszban!

.

egy ceppel nevű lábbeliből nem lesz cipekedni

a német ziehen (húz, von, visel) -ból se lesz cipel (P!)

a német húzni = ziehen zeichnen zog zug anziehen aufzug

a német tol = schieben schob geschoben

.

további eredeti magyar szavak:

cihődik ciholódik, cuholódik, cirhelődik, cühölődik csühölődik

ciház (zaklat)

cipész.

tévedés.

cipő : 1. cipel cipekedik cihel (cihelődik) cühődik (csühődik csühölődik)

2. cipeg, cipegcopog (topog), csoszog, csoszlat

3. caplat, cibikel, cangó (csangó), cankózik, cammog

4. cimpa, cibál, cibakol, cibék, cipál, cipárol, cipa, cinca, cicó, cécó, cafat, cafra

.

csizma: 1. csiszol, suvickol

2. cserzett

a szlov-cseh alak: čižma 'csizsma'

a szerb-horv. alak: čizma 'csizma'

.

bakancs:

-ncs(!) járulékhang (mint az -nc)

:

harisnya : холошнi [cholosnyi] esetében az HAR-ra alakult ami a hártya hárogat háramlik hárul

.

@cikk: "Az azonban rejtély, hogy a magyar cipellősben (illetve alakváltozatában, a cipellésben) az utolsó szótag magánhangzója miért hosszú."

talán az -ile (hasonszerű(en), magy. -ul) búvik meg benne (: cipeléshez hasonlatos, kvázi-cipelő), de az azt feltételezi, h a cipel szónak léteznie kellett már. [cipelés/cepelés]

.

"A csizmaszerű lábbelire két régi szavunk is volt: a botos és a szekernye, ezek nyilván azért élhettek egymás mellett, mert más formájúak, szabásúak voltak mint a ma is élő csizma. Hasonló

okból tűnnek el nyelvünkből a cipellés és a topánka szavak a 18. században a cipőtől elnyomva."