-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Természetesen a lábbelibe. Mikulás alkalmából áttekintjük, hogy a legáltalánosabb lábbeli-elnevezések honnan erednek.
A Mikulás kényes. A gyerekeknek alaposan ki kell tisztítaniuk a cipőjüket, hogy beletegye az ajándékot. Cipőtisztítás közben pedig óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon honnan származik a cipő szó?
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Nos, aki arra tippel, hogy a cipellőből rövidült, máris gratulálhat magának! De vajon honnan származik a cipellő? Aki arra gondol, hogy bizonyára a cipel igéhez van köze, az sajnos ezúttal kimarad a gratulációból: a cipellő már a 17. században felbukkan, míg az egyébként ismeretlen eredetű cipel csak a 18. század végén. Ráadásul a cipellő korábbi forrása, a cipellős már a 14. században megvolt! Később azonban a szó végi -s-t feltehetően a melléknévképzővel azonosították, ezért elhagyták.
A cipellős viszont a középkori latin zipellus, zepellus szóból ered, mely az északkelet-itáliai olasz zeppel ’fapapucs’ szóból született. Az a lábbeli, melyet így neveztek, a kolostori ruházkodáshoz tartozott, jelentése csak később vált általánosabbá. Az azonban rejtély, hogy a magyar cipellősben (illetve alakváltozatában, a cipellésben) az utolsó szótag magánhangzója miért hosszú.
Persze télvíz idején cipő helyett csizma is kerülhet az asztalra ablakba. A csizma a szerb-horvátból került a magyarba, megtalálható az összes balkáni szláv nyelvben, de a románban és az albánban is. Mindegyikbe a törökből (çizme [csizme]) került, ahol már ugyanazt a magas szárú lábbelitípust jelöli, mint a magyarban.
Nedves, de nem túl hideg időben a közönséges cipő és a meleg csizma között jó kompromisszumot jelenthet a bakancs. A bakancs a magyarban jött létre, tövében a boka szót ismerhetjük fel. A -cs-t A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.) a rejtélyes „árnyalatképző” megnevezéssel illeti, az -n-t pedig „szervetlen járulékhangnak” nevezi. Az utóbbi elnevezéssel azokat a hangokat szokták illetni, melyeknek a szó képzésében funkciójuk nincs, csupán hangtani okokból vagy más alakok analógiájára kerülnek be a szóba. A TEsz. az okról nem szól, csupán párhuzamokat hoz: eredetileg a bogáncs szó is bogács volt, és a bográcsnak is van nyelvjárási bográncs változata (a virgács előfordul virgáncs alakban is, és a korbács is megjelenik korbáncs alakban).
Az angolszász kultúrában a Mikulás/Télapó karácsonykor hozza az ajándékot, és harisnyába vagy zokniba teszi. Bár Magyarországon ez nem elterjedt, de mesekönyvekben, filmekben gyakran találkozhatunk a jelenséggel. Nem árt tehát, ha e szavakat is szemügyre vesszük.
A harisnya ukrán eredetű, a холошнi [cholosnyi] ’vastag fehér posztóból készült, télen viselt parasztnadrág’ (korábban a magyarban is használták ebben a jelentésben), melynek alapszava a холоша [cholosa] ’nadrágszár’. Az ukránból a szó bekerült a kelet-szlovák nyelvjárásokba, a lengyelbe és az oroszba is, ahol ’bő szárú tengerésznadrág’ lett a jelentése.
A zokni (mely nyelvjárásokban szokni alakban is felbukkan) a többes számú ausztriai német Socken ([szokn], [zokn]) ’zokni’ alakból származik, az viszont a francia socle ’lábazat (oszlopon, falon)’ átvétele, ami viszont a latin socculus ’cipőcske, kis cipő’ folytatója.
A Mikulás időnként akkor is hoz ajándékot, ha senki nem számít rá. Ilyenkor legegyszerűbb, ha a házi papucsban helyezi el a meglepetést, hogy amikor a megajándékozott felébred, azonnal megtalálja. A papucs szó oszmán-török eredetű, eredeti jelentése a TESz. szerint ’kéreg nélküli lábbeli’. Ez is a teljes Balkánon elterjedt, a magyarba valószínűleg délszláv közvetítéssel került, de az északi szláv nyelvekbe a magyar és az orosz közvetítette.
Persze vannak, akik fázósak, és otthon is meleg lábbelit, mamuszt húznak. Az ilyenek persze nem becsülik, és nem is érdemlik meg a rezsicsökkentést, így csokimikulás sem jár nekik. De mibe is tesszük a virgácsot? A mamusz szó eredete bizonytalan, de talán ez is hódoltságkori török jövevényszó. A bizonytalanságot a jelentés okozza: a 17. század közepéről adatolt a mamuz ’sarkantyú’ szó, mely az azonos jelentésű török mahmuzból származik. A mamusz mai jelentésében viszont csak kétszáz évvel később bukkan fel. Elképzelhető, hogy időközben egy olyan papucsot jelölt, melynek a sarka sarkantyúszerű volt, ez azonban nem igazolt. A 19. század végén azonban előfordul ’téli harisnya’, illetve ’téli csizma’ jelentésben is.
Reméljük, hogy olvasóink akármilyen lábbelit is tettek ki az ablakba, ma reggel minden jóval megrakva találták.