Az előző részek:

Hogy is mondjam…

És ezeket hogy mondjam?

Folytatva John Green hibavadászó videójának elemzését először hangcseréket elemzünk. Az angol th-nak legalább három hang felel meg, kettő, a magyar anyanyelvűek számára nehéz réshang (they think ’ők gondolnak’) és néha a [t] (thyme ’kakukkfű’). Végül látni fogjuk, hogy milyen nagy hatása van egy-egy szó alakjára más, hasonló jelentésű, vagy hasonló hangalakú szavak mintája. Ebből egy fontos tanulság következik a nyelvre nézve: a hangalakok és a hozzájuk tartozó jelentések kapcsolata az esetek túlnyomó többségében teljesen esetleges.

Asterix és Obelix

Ahogy korábban, az angolnak itt is az amerikai standardját közelítjük átírásainkban. A nem egyértelmű betűk: [ä] a magyar [á] rövid változata, [ā] a magyar [a] hosszú változata, [ē] a magyar [e] hosszú változata. A hangsúlyos magánhangzót vastagítjuk. A zárójeles számok a videó számozását követik.

Az egymás mellé kerülő [k] és [sz] hang okozta kavarodásra több példát is látunk. Az első onnan jut Green eszébe, hogy Anderson Cooper showman egy műsorában állítólag rosszul ejtette Manolo Blahnik (28) divattervező nevét (bár a videót megnézve elsőre teljesen korrektül ejti, csak azután kezd bohóckodni, hogy Sarah Jessica Parker kineveti). Blahnik ruhakiegészítőket – angolul accessory (29) – tervez. Green fontosnak tartja megjegyezni, hogy ezt [ökszeszöri]-nek kell ejteni. Vannak ugyanis, akik egyszerűsítik a mássalhangzó-kapcsolatot, és [öszeszöri]-t ejtenek. Ennek biztosan nem a helyesírás az oka, mivel az angolban a cc betűkapcsolatnak sose felel meg egy önmagában álló [sz]. Inkább láthatjuk itt az assessor [öszeször] ’értékbecslő’ hatását. Sőt szlengkiefejezésként létezik a ’gazdag ember macája’ jelentésű assessory [öszeszöri]. (Van, aki komolyan összekeveredik, és nagyon vicces hatást kelt vele.)

Accessory vagy assessory?
(Forrás: iStockphoto)

Az ask [äszk] ’kérdez’ (36) [äksz] ejtése is „elítélendő” hiszen az amerikai fehérek főleg az amerikai feketéktől hallják. Valójában a két kiejtési változat már az óangol kor óta – több, mint ezer éve – megvolt, és a 17. századig nem is volt ezzel baja senkinek. Akkor azonban az [äksz] változat kiszorult az irodalmi nyelvből, a „nép ajkán” azonban tovább él a mai napig. De mivel a műveltek már nem használják, többen közülük helytelennek vélik.

Nem tudjuk, hogy ezzel a cserével összefügg-e az a tény, hogy a [k] és [sz] azon kevés hangpárok egyike (az angolban a [p] és [sz] a másik), amely [ksz] és [szk] sorrenben is előfordulhat szó végén – a magyarban a szó elején is, és fel is cserélődhet ott a [psz]: pszichológia [psziho-] vagy [szpiho-].

Sziszegő hangok a magyarban a [sz], [z], [c], susogók a [s], [zs], [cs]. A két osztályt együtt szibilánsoknak nevezzük.

A [k] és [sz] (vagy más szibiláns) felcserélése nemcsak az óangolban fordult elő. Green mai példát is ad: az asterisk [äsztöriszk] ’aszteriszk’ (75) szót sokan [äsztöriksz]-nek ejtik. Ebbe belejátszhat a legyőzhetetlen gallok közül a kisebbiknek a neve is, ami persze szintén az aszteriszk-re hajaz. Magyar példák is akadnak: pl. baraksz a barack helyett, vagy klasszikusabb esetek: lecke, ami a latin lectio [lekció] ’olvasás’ folytatása. A zacskó előzménye a zsák-csó, a szöcskéé pedig a szök-cse.

Több zakcsó szökcse
(Forrás: iStockphoto)

Th-k

Az óangolban ugyan voltak zöngétlen ([f], [θ], [sz], [s]) és zöngés ([v], [ð], [z]) réshangok is, nem volt két olyan szó, amit csak egy zöngétlen–zöngés réshang pár különböztetett volna meg.  A zöngés réshangok ugyanis csak magánhangzók közt, a zöngétlenek meg csak másutt fordulhattak elő.  A mai angolban vannak ilyen szópárok: fan [fän] ’drukker’ : van [vän] ’furgon’, use [júsz] ’használat’ : use [júz] ’használ’.  A [θ]–[ð] és a [s]–[zs] párosra azonban ma sem könnyű ilyen szópárt találni.

Green felhívja figyelmünket, hogy a thyme ’kakukkfű’ ejtése [tájm] (56), tehán a th-t itt nem a szokott módon ejtjük. Pontosabban a [t]-t it nem a szokott módon írjuk. Az angol th kiejtését a magyar helyesírás nem tudja visszaadni. A standard angol nyelvjárásokban egyrészt az [sz]-hez hasonló, de annál előrébb, a fogakig tolt nyelvvel képzett réshang, az IPA jele [θ]. Másrészt a [z]-hez hasonlító zöngés változata is létezik (IPÁul [ð]), amit szintén a th kettősbetű jelöl. Egyszerűen meg kell jegyezni, hogy az ether ’éter’ ejtése [íθör], az either ’(kettő közül) az egyik’ ejtése viszont [íðör] (másoknál [ájðör]). Vannak azért szabályosságok, például az úgynevezett funkciószavak (névelők, névmások, kötőszavak) elején mindig [ð] áll (the [ðí] ’a’, they [ðéj] ’ők’, thus [ðasz] ’így’). Vannak főnév–ige párok, amelyekben a főnév [θ]-re, az ige [ð]-re végződik: wreath [reθ] ’koszorú’ : wreathe [ríð] ’koszorúz’, bath [bäθ] ’fürdő’ : bathe [béjð] ’fürdet’, teeth [tíθ] ’fogak’ : teethe [tíð] ’fogzik’. A görög eredetű szavakban viszont majdnem mindig [θ] van (therapy [θeröpi] ’gyógymód’, pathetic [pöθetik] ’szánalmas’, theme [θím] ’téma’).

Azonban vannak olyan korai görög átvételek, amelyekben a th „latinosan” (vagy „franciásan”) [t]-nek ejtendő. Ilyen a Thomas [támösz] ’Tamás’ és a thyme [tájm] ’kakukkfű’ (56) is. Más okból ejtendő [t]-nek a th ezekben: Anthony [äntöni] ’Antonius’ és Thames [temz] ’Temze’. Ezek latin eredetije nem tartalmazott h betűt (Antonius, Tamesis), csak valakinek elegánsabbnak tűnt th-val írni őket, aztán a helyesírásuk úgy maradt. A kiejtésüket viszont nem befolyásolta az új módi.

Kakukkfű
(Forrás: Wikimedia Commons / Evan-Amos)

Minták

Már az eddigiekben is több példáját láttuk annak, hogy egy-egy szó alakja más szavak hatására, azok mintáját követve módosul. A latin jövevény etcetera [etszetöra] ’satöbbi’ (35) szó ejtése sokaknál [ekszetöra]. Ennek az az oka, hogy a [tsz] hangkapcsolat szón belül az angolban nagyon ritka (a latinban sem létezik, de ott ez két szó: et ’és’, cetera ’többi’). Ezzel szemben a [ksz] gyakran előfordul ilyen helyzetben: pl. except [ökszept] ’kivéve’, excess [ekszesz] ’felesleg’.

Hasonló okok állnak az especially [öszpesöli] ’különösen’ (70) [ökszpesöli] ejtésének a hátterében. Elsőre meglepőnek tűnhet, hogy a nehezebb [kszp]-vel helyettesítik a beszélők a könnyebb [szp] kapcsolatot. Azonban esppel az angolban jóval kevesebb szó kezdődik, mint exppel. Az utóbbi szavak hatásának tudhatjuk be, hogy a beszélők „nehezítik” a kiejtést. Hasonlóan analógiával magyarázhatjuk az anyway [eniwéj] ’bárhogyan’ (41) [eniwéjz] ejtését, de itt valószínűleg egyetlen szó, az always [ólwéjz] ’mindig’ mintájára módosul a szó alakja. Az anyways alak már 1560-ban feltűnik írásban, tehát nem mai „nyelvromlásról” van szó.

Fél évezrede nem sikerült legyőzni
(Forrás: theyuniversity.net)

Kicsit más a helyzet a supposedly [szöpowzödli] ’feltehetőleg’ (69) esetén. Green arra figyelmeztet, hogy ezt ne ejtsük [szöpowzöbli]-nek. Itt azonban nem „hibás” ejtésről, hanem egy másik szóról van szó. A suppose [szöpowz] ’feltételez’ igéből kétféle módon is képezhetünk melléknevet: supposed [szöpowzöd] ’feltételezett’, supposable [szöpowzöböl] ’feltételezhető’. Mindkettő melléknévből hozhatunk létre határozót is (supposedly, supposably), ezek között viszont – mint az imént láttuk – a kiejtésben már csak a [d]–[b] lesz a különbség, ráadásul a jelentésük is nagyon hasonló. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az angolban a [bl] kapcsolat gyakorisága többszöröse a [dl] kapcsolaténak, már egyáltalán nem meglepő, hogy a standardban bevett supposedly helyett miért használják sokan a másik határozót, a supposably-t. Ráadásul hathat a hasonló jelentésű probably [práböbli] ’valószínűleg’ is. Akik nem használják a supposably alakot, azt állítják, az nem is létezik. Azonban teljesen szabályosan képezhető, tehát bármikor létrehozható alak, mégha a standard nyelvváltozatban nem is használatos.

Szintén egy másik minta nyomásának tarthatjuk a nuclear [núkliör] ’nukleáris’ (16) [núkjölör] ejtését. A nuclear-hoz hasonló tő még a trochlear [trákliör], ami a trochlear nerve ’sodorideg’ kifejezésben fordul elő, a többség számára évtizedenként egyszer-kétszer. A [kjölör] végű szavak többen vannak, és vannak közöttük jóval gyakoribbak (particular [pörtikjölör] ’sajátos’, circular [szörkjölör] ’körlevél’, spectacular [szpektäkjölör] ’látványos’). Ezek mintájára ejtik sokan, köztük amerikai elnökök (és nem csak George W. Bush) a nuclear-t is úgy, mintha nucular volna.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A minták tanulsága

Az a tény, hogy nem kevés esetben módosul szavak hangalakja más szavak mintájára, azt mutatja, hogy egy szó hangalakja és jelentése között önkényes a kapcsolat. A ’satöbbi’ jelentéshez tartozhat az [etszetöra] hangalak ugyanúgy, mint az [ekszetöra]. Az utóbbi mellett az szól, hogy a [ksz] kapcsolat sokkal gyakoribb, mint a [tsz]. Az előbbit azok tartják fenn, akik például ismerik a latin eredetit, vagy ragaszkodnak a helyesírás sugallta alakhoz. A nyelv szempontjából azonban teljesen mindegy, hogy a beszélői melyik hangsorral fejezik ki ezt a jelentésdarabkát.

Továbbmenve: úgy alakult, hogy a mai angolban a dog [dóg] hangsor képviseli a ’kutya’ jelentést. A középangolban ennek még a hound [húnd] felelt meg, akkor a dog a kutyáknak egy fajtáját (amit magyarul történetesen dognak nevezünk!) jelölte. Mára a dog jelentése kibővült, a houndé – amit egyébként ma [háund]-nak ejtenek a standardot beszélők – viszont leszűkült a ’kopó’-ra. A [dóg] és [húnd] (vagy [háund]) hangsorokban semmi sincs, ami ezeket akár egyik, akár másik jelentés hordozására predesztinálná.

A hound dog tehát mai jelentése tehát nem ’kutya dog’, hanem ’kopó kutya’, az Elvis Presley által itt előadott dalban egy önző, kizsákmányoló emberre vonatkozik. De mindennek semmi köze a hangalakjához.