-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
Szögletesebbek-e a kelta nyelvek, mint az angol, és érezhető-e ez a skóciai és írországi angol anyanyelvűek beszédén? Vagy éppen ők beszélnek úgy, ahogy valaha az óangolok beszéltek? Cikkünkben megkísérlünk választ adni a problémára, és az is kiderül, mit tudhatunk meg azokról a nyelvekről, melyekről nem tudunk semmit.
Péter a következő kérdéssel fordult hozzánk:
Egyik nap azon gondolkodtam, hogy a skótok és az írek még a sokszor nehezen érthető északangol tájszólásokhoz képest is milyen "szögletesen" beszélik a nyelvet. Mintha még mindig a második nyelvük lenne, és kelta (gael) nyelvük máig átütne beszédükön. Kérdésem az, hogy ez valóban lehetséges-e, azaz hogy az egykori kelta nyelvjárások hangzása érződik-e a skót/ír akcentusban, vagy csak arról van szó, hogy a nyelvcserékkor aktuális angol nyelvjárások archaikusabb hangzása őrződött meg náluk? Voltak, vannak-e olyan nyelvészeti kutatások, amelyek egy nyelvcserén átesett népcsoport nyelvjárási sajátosságaiból próbálnak meg visszakövetkeztetni az egykori (esetleg ismeretlen) nyelvre?
A választ előre is köszönöm! (Tippjeim: ez nem a gael hatása, hanem egy archaikus(abb) angol, illetve voltak ilyen kísérletek, de nem tudományosak :)
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A kérdés nagyon hasonlít ahhoz, amelyet nemrég válaszoltunk meg az oroszt ért finnugor hatásról. (Ez a kérdés még a cikk megjelenése előtt érkezett.) Igyekeztünk alaposan utánajárni, de sajnos nem találtunk olyan szakértőt, aki egészen pontos választ tudna adni a kérdésre.
Először is le kell szögeznünk, hogy ma már a skótok és írek töredékének második nyelve az angol, tehát olvasónk pontosan fogalmaz, amikor azt írja, hogy „mintha” második nyelvként beszélnék a nyelvet. Legalábbis abban igaza van, hogy az angol nem a második, hanem az első nyelvük, azaz az anyanyelvük. Más szempontból nézve viszont csapdába esik: ezek a nyelvek csak a máshol beszélt angol(ok)hoz képest tűnnek rendellenesnek, vagy akár nehezen érthetőnek. Ha az iskolában, nyelvtanfolyamon birminghami, glasgowi vagy dublini angolt tanulnánk, és ha minden film vagy híradó ilyen változatban szólalna meg, akkor ezek bármelyikét egyszerűnek és természetesnek éreznénk – legfeljebb a királynő változatát gondolnánk érthetetlenül nehéznek.
(Forrás: Wikimedia Commons / AxaxaxaxMlö)
Sajnos azt nem derül ki, mire gondol az olvasó, amikor az ír és skót angolt „szögletesnek” nevezi. E változatoknak legfeltűnőbb vonása, hogy az [r] szótag végén sem hajlamos kiesni, és előtte a magánhangzó nem szélesedik. Ha olvasónk erre gondol, akkor teljesen igaza van: ez egészen biztosan archaizmus (azaz régies vonás). Ugyanakkor természetesen ez nem jelenti, hogy ezek a változatok maguk archaikusak, hiszen több olyan újításuk van, melyek a többi változatban nincsenek meg: a skótból pl. eltűnt a hosszú és rövid (feszes és laza) magánhangzók szembenállása.
Olvasónk azt is kérdezi, hogy vannak-e olyan nyelvészeti kutatások, amelyek egy nyelvcserén átesett népcsoport nyelvjárási sajátosságaiból próbálnak meg visszakövetkeztetni az egykori (esetleg ismeretlen) nyelvre. No, ilyen kutatások vannak, de ez valószínűleg csak a szókincsre vonatkozóan lehetséges. Ha ugyanis megfigyeljük, hogy egy nyelv ismeretlen szavai közül egyesek hasonló jelentéskörhöz tartoznak, akkor valószínűsíthetjük, hogy ezek egy ismeretlen nyelvből származnak. Így például a balti-finn nyelvekben előfordul jó pár olyan térszínforma-megnevezés, melynek eredete ismeretlen, ezért feltételezik, hogy ezek egy valaha a Baltikumban beszélt, de azóta kihalt nyelvből származnak. A nyelvről azonban ezek alapján nem sokat lehet elmondani – még az is lehet, hogy több ilyen nyelvről van szó.
A problémával kapcsolatban azt is érdemes leszögezni, hogy kelták nem csupán a mai Írország, Skócia, Wales és Cornwall területén éltek, hanem eredetileg a Brit-szigetek teljes területén. A kelta hatás tehát bárhol érvényesülhetett. Feltehetjük persze a kérdést, hogy ha egy adott helyen, adott időben, a nyelvtan egyik vagy másik területén érvényesült, akkor máskor, máshol vagy más módon miért nem. Erre a kérdésre aligha tudunk megnyugtató választ adni.
A témával kapcsolatban fontosnak tartjuk még felhívni a figyelmet az angol Wikipédia ír angolról szóló szócikkére, mely hosszasan sorolja, hogy az ír angol milyen sajátosságai származnak az írből, de csak egészen kivételesen említ olyan kiejtésbeli jelenségeket, melyek az ír hatásának tudhatóak be.