Robert Lawrence Trask (1944–2004) az Egyesült Államokban született nyelvészprofesszor, a baszk nyelv és a történeti nyelvészet szakértőjeként szerzett magának nevet. A továbbiakban egy, a szerző halála után megjelent könyvével foglalkozunk. A Cambridge University Press gondozásában 2010-ben jelent meg Trask professzor könyve Why Do Languages Change? (Miért változnak a nyelvek?) címmel. R. L. Trask eredeti szándéka a szélesebb, nyelvészeti képzettséggel nem feltétlenül rendelkező, de a nyelvek, eredetük és változásuk iránt érdeklődő olvasóközönség számára olyan közérthető olvasmány kézbe adása volt, mely ezekben a kérdésekben ad eligazítást. A nyolc fejezetből álló kötet első részének címe: Hogyan változnak a nyelvek?

R. L. Trask: Why Do Languages Change?
(Forrás: assets.cambridge.org)

Változó szókincs

Trask abból a nagyon egyszerű és saját tapasztalattal is igazolható megfigyelésből indul ki, hogy az ember szülei és nagyszülei sem ugyanazt a nyelvet beszélik, mint fiaik és unokáik. Minden generáció kicsit másként használja a nyelvet; ebből fakadóan viszont az általuk használt változat (természetes, biológiai folyamatok miatt) idővel eltűnik. Ma már csak nagyon kevesen vannak, akik az angolt úgy beszélik, mint ahogy azt az 1926-ban született Marilyn Monroe beszélte.

Ha csak az újabb keletű kifejezéseket vesszük szemügyre, amelyek Marilyn halála után keletkeztek, biztosak lehetünk benne, hogy a művésznő nem ismerhette az olyan kifejezéseket, mint CD, AIDS, passive smoking ’passzív dohányzás’ vagy éppen a miniskirt ’miniszoknya’ szót, aminek első angol nyelvi felbukkanása 1965-ből dokumentálható. Marilyn ugyanakkor már ismert olyan kifejezéseket, mint bikini (az angolban először 1948-ban dokumentálható, egy évvel azután, hogy a franciában megjelent), melyet viszont a második világháború vége előtt elhunyt generációk értelemszerűen nem ismerhettek. Marilynnek ugyanakkor a monokini kifejezés kimaradt az életéből, mivel ez először 1964-ben jelent meg az angolban.

Míg Marilyn halálát követően új kifejezések özöne jelent meg az angolban, ugyanígy nem kevés szó és kifejezés vált teljesen elavulttá, kopott ki a nyelvből. Vajon ki használja ma aktívan (egyáltalán: ki ismeri?) az anyanyelvi beszélők részéről a delope (’párbaj során szándékosan a levegőbe lőni, a pisztolypárbaj befejezésének szándékával’) kifejezést? – teszi fel a kérdést Trask.

Marilyn Monroe (1926–1962) 1957-ben. Se miniskirt, se delope
(Forrás: Wikimedia Commons / Milton H. Greene)

Az új kifejezések megjelenése és a régiek eltűnése mellett azonban egyes szavak jelentése is változhat – mondja Trask. Amikor a görög γραμματικὴ τέχνη (grammatikē technē) ’a betűk (írás) művészete’ kifejezésből a latinban létrejött a grammatica ’nyelvtan’ kifejezés, ez a modern nyelvekbe is átkerült, így az angolba is (francia közvetítéssel). A mai grammar ’nyelvtan’ szó a korábbi korokban a mainál többet jelentett: mindenféle (akár okkult) tudást is. Ugyanerre a latin (francia) eredeti szóra vezethető vissza a grimoire ’varázskönyv’, sőt, a glamour ’bűbáj, varázslat; elvarázsoló szépség, báj’ szó is. Trask szemében a fenti példák (grammar, grimoire, glamour) nem csupán a változó jelentésre példák, hanem a változó kiejtésre és szóalakra is. Trask konklúziója: a nyelvben minden változik.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Minden változik

Nem csupán a beszélők által használt szavak és kifejezések alakja és jelentése változik. Változik ezek kiejtése is. Az angol nyelv konzervatív helyesírása nem kevés példát őrzött meg számunkra más korok eltérő kiejtéséről – így Trask. Vegyük például a knight ’lovag’ szót. Amellett, hogy a szó eredeti jelentése is más volt (’fiú; szolga, kísérő’), eredeti kiejtésében is sokkal inkább emlékeztetett etimológiai rokonára, a mai német Knecht ’szolga’ szóra, mint a knight szó mai angol kiejtésére.

Sok hűhó semmiért, avagy is vagy has he become a man?]
(Forrás: Wikimedia Commons)

A nyelvtani változások másik szegmensét vizsgálva Trask szól a minden angolul tanuló magyar egyik „rémálmaként” szereplő angol igeidőrendszer változásairól is. Az úgynevezett perfect igeidőkben (pl. present perfect) Shakespeare korában még nem csupán a have segédigét használták, hanem (bizonyos igék mellett) a be segédigét is. Ezért írhatta a Sok hűhó semmiért c. darabjában: „yet Benedicke was such another, and now is he become a man”, azaz De hát Benedetto is így volt, s egyszercsak rájött, hogy férfi. Ma már a become mellett is a have segédige megfelelő alakja vált általánossá. Bár a változás igen lassú volt, s nyomokban a Shakespeare nyelvéhez hasonló jelenség máig tetten érhető, írja Trask.

S ami még ennél is fontosabb: Trask könyvének első fejezetében kimondja, hogy minden élő nyelv – melyet egymást követő generációk adnak át egymásnak – változik, a nyelv minden aspektusában. A folytatásban Trask professzor segítségével azt vizsgáljuk meg, hogy miért változnak a nyelvek.

Felhasznált irodalom

R. L. Trask: Why Do Languages Change? Cambridge University Press, New York, 2010.