A szigetek lakossága már régóta hozzászokott a katalán/spanyol kétnyelvűséghez, ezen belül az anyanyelvének vallott katalán erőteljes használatához az élet minden területén, és minden nehézség nélkül be tudta fogadni mind a vándor munkaerő megújuló hullámait (korábban a hispán félszigetről, elsősorban Andalúziából, de az utóbbi időben Afrikából és Kelet-Európából is), mind pedig a nemzetközi turizmus egyre erősödő áradatát. Olykor persze előadódnak feszültségek. Tegnap például, a Studiolum tengerparti tusculanuma körüli szomszéd-összejövetelen az egyik falubeli elmesélte, hogy katalánul mondott valamit a házán dolgozó egyik kőművesnek, mire az dühödten visszaszólt spanyolul: „Velem keresztény nyelven beszéljen az úr!” Ezzel napirendre is tértünk a kérdés fölött.

250 pesetás bírság a gipuzkoai önkormányzattól Joaquín Rivera Barnolának. Az ok: katalánul beszélt telefonon a san sebastiáni Európa Szállóból. 1937 júliusa: egy éve tart a polgárháború, és még majdnem két év van hátra a befejezéséig. Figyeljék meg a katalán nyelv lekicsinylő „dialecto” ’nyelvjárás’ megjelölését.
(Forrás: Studiolum)

A cikk egyszerre jelenik meg a Nyelv és Tudományon, illetve A Wang folyó versein, a magyar mellett angol és spanyol változatban is.

A politikai pártok azonban igyekeznek kiszélesíteni az ilyenfajta súrlódásokat. A katalán nyelvnek számos helyi dialektusa van, ami természetes bármely nyelvnél, különösen az olyannál, amely hosszú évszázadokon át meg volt fosztva legitimitásától a spanyol államon belül, és minden kulturális tekintélytől tulajdon területén. Azonkívül Katalónia, a Baleári-szigetek és Valencia három különböző autonóm politikai közösséget alkotnak, amelyek mindegyike maga határozza meg az általa követett nyelvi és oktatási modellt, továbbá beszélnek még katalánul a Katalónia, sőt Spanyolország fennhatósága alá tartozó területeken kívül is, Franja de Ponentben (az aragón határvidéken), Andorrában, a szardíniai Alguerben, a francia kelet-pireneusi Rossellónban, és így tovább.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A leginkább centralista, és ezért a katalán használatát visszaszorítani igyekvő spanyol pártok emiatt szándékosan igyekeznek felerősíteni a dialektusok közötti különbségeket, ehhez a legradikálisabb, és – mondjuk ki nyíltan – legalacsonyabb kultúrájú kis csoportok támogatását keresve. A Baleári-szigeteken legfőbb taktikai fogásuk az, hogy igyekeznek a nyelvi töredezettség benyomását kelteni az egyes szigeteken beszélt katalán változatokat  illetően. Hallgassák meg az alábbi – spanyol nyelvű – videót, amelyen a baleári kormányzat jelenlegi feje, José Ramón Bauzá mond kortesbeszédet a júniusi választások idején:

„Megszüntetünk minden nyelvi normát, amely akadályozza a kiegyensúlyozott és normális nyelvhasználatot! Eltöröljük a nyelvhelyesség minden normatíváját! Eltöröljük a katalán nyelvű tankönyveket! Ezeket ezentúl a mi nyelvhasználatunknak megfelelően, mallorcai, menorcai, ibizai és formenterai nyelven adjuk ki.»

Összefoglalóan: meg kell szüntetnünk a katalán nyelv mindenfajta rendező elvét, nincsenek közös normák, nem kell alkalmazunk a közös nyelvtan és helyesírás semmiféle minimumát: redukáljuk a nyelvet a mindennapi, családi használatra, annyira, amennyi még épp elég a nagyszülőkkel való kapcsolattartásra, mert ha rajtunk múlik, a fiaink már nem beszélik, és nem is lesz szükségük rá. A katalán irodalmat majd fordításokban olvassák…

Ilyen emeletes marhaság hallatán fel kell tegyük a kérdést: vajon miért állt meg Bauzá a „formenterainál” (mi az ördög lehet ez?) Miért nem volt bátorsága, hogy pollençai, sólleri, felanitxi, és Mallorca más falvainak tájszólásában írott tankönyveket követeljen, hiszen ezek éppilyen tiszteletre méltó különbségeket mutatnak egymáshoz képest?

Az 1478-ban Valenciában nyomtatott első katalán biblia kolofonja. Az akkoriban használt „valenciai nyelv” megjelölés a katalán valenciai változatára még nem volt megterhelve azokkal a konnotációkkal, amelyekkel ma a nyelvi egység politikai ellenfelei igyekeznek felruházni.
(Forrás: Studiolum)

Hogy egy kissé helyre tegyük a dolgot, és komolyabb véleménnyel is megismertessük olvasóinkat – hiszen a kérdés valóban kezd aggasztó útra térni –, írásos véleményt kértünk a baleári egyetem professzorától, Joan Meliàtól, aki sok éven át töltötte be, mégpedig maximális lelkiismeretességgel, a kormányzat nyelvpolitikai igazgatójának tisztségét, amelyet az imént hallott úr által alakított kormány épp ezekben a hónapokban szüntetett meg sikeresen. Ezt a választ kaptuk tőle:

A Baleári-szigeteken máig érvényes iskolai nyelvi modell célja az, hogy a tanulók a kötelező oktatás végére képesek legyenek kifejezni magukat a két hivatalos nyelven (a katalánon mint tulajdon nyelvükön és a spanyolon mint az állam nyelvén). Az utóbbi évek oktatási tapasztalata azt mutatja, hogy e cél elérésének legmegfelelőbb eszköze az, ha a katalán már az oktatás első lépéseitől kezdve érzékelhetően nagyobb súllyal van jelen az oktatás nyelveként, mint a spanyol. Ha ez nem így van, a katalánt otthonról nem ismerő diákok e nyelv igen hiányos ismeretével fejezik be az iskolát, ami nem teszi lehetővé, hogy folyékonyan kifejezzék magukat rajta. A jelenlegi szociolingvisztikai helyzet (azaz mind a spanyol nyelv szinte kizárólagos használata az élet számos területén, mind a nyelvi magatartás inerciái a személyközi nyelvhasználatban) magyarázza, hogy a két nyelv egyenlő óraszámban való használata, vagy a spanyol favorizálása az oktatásban azzal az eredménnyel jár, hogy a tanulók jelentős része nagyon elégtelen jártasságot szerez a katalán nyelvben. Más szóval, az iskola a gyakorlatban nem garantálja valamennyi diákjának tényleges kétnyelvűségét. Az ebből bizonyos közegekben származó személyes hátrányoktól eltekintve, a nyelvi minorizáció (kisebbségivé válás) közegében a terjeszkedő nyelven egynyelvű személyek számának növekedése egyre inkább hozzájárul a minorizálódó nyelv általános (passzív vagy aktív) használatának nehézségéhez.

Egy nyelv minorizálódása elmélyítésének másik módja az, ha elterjesztjük nyelvi töredezettségének képzetét. Ennek célja, hogy mind a közösségen belül, mind azon kívül a nyelvhasználók számát kisebbnek érzékeljék a ténylegesnél, különösen manapság, amikor a nyelvi közösségek számbeli súlyának sokkal nagyobb szerepe van abban, hogy egy nyelv milyen mértékben használható valóban teljes funkciójában. A területet, amelyen a katalán nyelvet beszélik, politikailag négy államhatár, Spanyolországon belül pedig további öt tartományhatár vágja darabokra. Annak ellenére, hogy a katalán az egyik legegységesebb neolatin nyelv, ezt a feldaraboltságot nagy mértékben kihasználják arra, hogy az adminisztratív határokat tényleges nyelvhatárokként tüntessék fel. A Baleári-szigetek esetében a 20. század elejétől fogva mindmáig az olyan történelmi helyzetekben, amikor sikerült elérni a katalán hivatalos és nyilvános használatát, a politikai hatalom bizonyos szektorai erőteljesen kezdték hangoztatni a nyelvi feldaraboltság képzetét, akár a politikai elkülönülés, akár az egységes elnevezés visszautasítása, akár az eltúlzott partikularizmus formájában). Ennek célja, hogy útját állja a katalán megerősödő használatának. Ebben az értelemben, ha sikerülne elérni, hogy a nyelv használói ne fogadják el a nyelv egységét és valódi nyelvészeti dimenzióit, valamint a közös, sztenderd nyelvváltozatot, és a gyakorlatban csak az egyes dialektális változatokat tekintsék a magukénak, az megnehezítené minden célra szolgáló közös nyelvként való használatát. Ha például az iskolában azt erőszakolnák, hogy a diákoknak az egyes szigetek nyelvváltozatain készült tankönyveket kell használniuk, az megakadályozná a katalán nyelvű tankönyvek kiadását. Az a tény, hogy a Baleári-szigetek négy lakott szigetből áll, amelyek mindegyike erőteljes önálló identitással rendelkezik, megnehezíti, hogy az önállósodási törekvés egy közös baleári valóságot állíthasson szembe a domináns nyelvvel, és felerősíti az olyan délibábos és megvalósíthatatlan elképzeléseket, mint a fenti, amely külön-külön tankönyveket adna ki a négy fő szigeti nyelvváltozat alapján.

Mallorcai, menorcai, ibizai és formenterai nyelv
(Forrás: Studiolum)

Hozzá kell tennünk, hogy – mint az gyakran megtörténik a választási lázban fogant elképzelésekkel – a választások megnyerése után José Ramón Bauzá is visszafogta egy kevéssé a Baleári-szigetek katalán nyelvének kigyomlálására törekvő lendületét. Úgy tűnik, a kormányzaton belül is akadtak olyan körök, amelyek azt tanácsolták, gondolja át egy kicsit jobban az ügyet. Meglátjuk, mi lesz a következő lépés, amikor – minden közvélemény-kutatás szerint – pártja, a Partido Popular nyeri meg a november 20-i spanyol országos választásokat, és még nagyobb lendületet ad a spanyol állam már évek óta erősödő központosító törekvéseinek.

Hasonló témájú cikkek A Wang folyó versein

La Real

Ermita

A Város

Camí des Correu

La Volta des General

Sobrasada

Egyesüljetek