Spanyolország régiói széleskörű lehetőségekkel rendelkeznek saját nyelvük ápolására, de az utóbbi időben kezd kellemetlenségeket okozni a nyelvi széthúzás. Nemrégen sztrájkot hirdettek a barcelonai és a város környéki mozik a katalán regionális kormányzat legújabb nyelvtörvénye miatt. A szocialisták, a katalán nacionalisták és a kommunista Zöldek alkotta hármas koalíció ugyanis újabb jogszabállyal próbálja kikényszeríteni a katalán nyelv használatát: a régióban ezentúl – súlyos pénzbüntetés terhe mellett – a külföldi filmek felét spanyolra, a másik felét katalánra kell szinkronizálni.

Az amúgy is pénzügyi gondokkal és egyre csökkenő látogatottsággal küzdő mozitulajdonosok a teljes összeomlástól tartanak az új rendelkezés miatt. Kevéssé valószínű ugyanis, hogy Hollywood időt és pénzt áldozna a filmek katalán nyelvre való átültetésére, így annak költsége a filmszínházakat terhelné.

Míg Franco „nagyspanyol elvakultságában” tűzzel-vassal elnyomta a baszk, a katalán és a galíciai nyelv használatát, most a katalóniai és más régiók szeparatista aktivistái borzolják a többség idegeit. Valódi népi mozgalom nincs a kisebbségi nyelvhasználat kiterjesztését követelő törekvések mögött, sőt gyakran előfordul, hogy a politikusok választási taktikázása áll egy-egy kezdeményezés hátterében. Amint egy nacionalista irányultságú párt bejut egy regionális kormányba, azonnal törvényekben kezdik előírni, hogy más nyelvet kell használni az iskolákban, színházakban, hivatalokban, sőt akár a mozikban is – írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Néhány napja még az egyébként békésnek számító Galíciában is spanyol zászlót égetett pár ezer feldühödött nacionalista, akik Santiago de Compostelában tiltakoztak a régió miniszterelnökének a szigorú nyelvhasználati törvényt lazítani szándékozó terve ellen. A konzervatív kormányfő azt szeretné, ha a Galíciában a szülők maguk dönthetnék el, hogy gyermekük galíciai, spanyol vagy angol nyelvű oktatásban részesüljön az iskolában.

Az esélyegyenlőség tekintetében a demokratikus Spanyolországban valamennyi „történelmi” régió tág lehetőségekkel rendelkezik a saját nyelvének ápolására.

Valószínűleg a katalánoknak sikerült a legtöbbet kihozni a lehetőségekből, a régió hétmilliós lakosságának mintegy fele kétnyelvűnek tekinthető. A spanyol és a portugál nyelv határán fekvő galíciai nyelvet (gallego) sikerrel sajátították el Galíciában Manuel Fraga Iribarne sokéves miniszterelnökségének köszönhetően. A kétmilliós baszk kisebbség viszont a nacionalista kormányzatok minden fáradozása ellenére nehezebben boldogul, mivel a baszk nyelvet nehezebb megtanulni: Baszkföldön nagyjából az emberek 15 százaléka sajátította el alapszinten.

A nyelvi széthúzás tekintetében José Luis Rodríguez Zapatero hat évvel ezelőtti kormányra kerülése óta váltak súlyossá a problémák. Annak érdekében ugyanis, hogy a kormányfő a parlamentben meg tudja szerezni a többség támogatását kisebbségi kormánya számára, illetve hogy támogatni tudja pártszövetségeseinek törékeny koalícióit a régiókban, olyasfajta engedményeket tett, amelyek ma már kifejezetten megnehezítik az életét. Például az Európai Parlament (EP) minden egyes dokumentumát Spanyolországnak – a madridi kormány költségére – már négy hivatalos másodnyelvre kell lefordítani: spanyolra, katalánra, baszkra és valenciaira. Ez utóbbi ugyan viszonylag kevesebb erőfeszítést igényel, mivel a katalóniai katalán alig különbözik a valenciai katalántól. De mivel a valenciai (konzervatív) kormány ragaszkodik ahhoz, hogy a térség nyelvjárását teljesen önálló nyelvnek tekintsék, minden iratból egy plusz másolatnak kell készülnie.

Nagy megkönnyebbülést jelenthetett a spanyol központi kormányzatnak, hogy az EP lengyel elnöke, Jerzy Buzek nemrég határozottan elutasította azt a felvetést, hogy a jövőben a testületben elhangzó hozzászólásokat baszk, katalán és galíciai nyelvre is tolmácsolják. Buzek nem habozott a soros uniós elnökséget ellátó Spanyolország kormányfőjének tudomására hozni, hogy véleménye szerint „a spanyol az a nyelv, amelyet minden spanyol megért”. Elvégre a madridi parlamentben sem engedélyezett a regionális nyelvek használata: ha valaki a saját kisebbségi nyelvén próbál felszólalni, akkor a házelnök rögtön megvonja tőle a szót.

A katalán pártok politikusainak többsége viszont kizárólag katalán nyelven szólal meg a regionális parlamentben, ahol a beszédeiket – egyébként teljesen feleslegesen – szimultán fordítják spanyolra. Galíciában a politikusok a legutóbbi kormányváltás óta már kevéssé ragaszkodnak a galíciai nyelv használatához. Baszkföldön pedig, ahol a nacionalisták először kilenc hónappal ezelőtt kerültek kormányra, szintén nem erőltetik a baszk nyelv használatát, számos képviselő nem is beszéli a nyelvet.

A Baleárok autonóm közösségben viszont a helyi kormányzat a hivatalos államnyelv szintjére akarná emelni a katalán egyik mallorcai nyelvjárását, a mallorquínt. A felbuzdultságot jól mutatja, hogy a helyiek érzéketlenséggel vádolják az Air Berlin német légitársaságot, amiért az csak spanyol, angol és német nyelvű feliratokat helyezett el a Palma de Mallorcába tartó gépeinek fedélzetén.

Baszkföldön, Navarrában, Katalóniában, Valenciában, a Baleárokon és Galíciában a szülők megválaszthatják, milyen modell szerint, melyik nyelven taníttassák gyermekeiket. Egyes nacionalisták számára bosszantó módon a kasztíliai (az irodalmi spanyol) is ugyanolyan választási lehetőség, mint a kisebbségi nyelvek. Márpedig az egyes régiók nacionalista csoportjai kénytelenek tudomásul venni, hogy ma már a kínai után a spanyol nyelvet beszélik a legtöbben anyanyelvként, mintegy 500 millióan a világon, még az angolt is megelőzve. A világhálón a kínai és az angol után a legtöbb honlap spanyol nyelvű.