-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Erre végképp nem éri meg reagálni. Te egy kétlábon járó bullshitgenerá...2024. 10. 28, 21:15 Hat tévhit a magyar nyelvről
-
ganajtúrós bukta: Jó pár nagyszerű mesterséges nyelvet készítettek, de sajnos az angollal nem igazán tud ver...2024. 10. 28, 20:59 Lekörözik az angolt a mesterséges nyelvek?
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Milyen és valószínűleg mikori ősi kultúrákra utalhatnak az alábbi mondatok, ame...2024. 10. 28, 19:52 Hat tévhit a magyar nyelvről
-
szigetva: @ganajtúrós bukta: Van az a sokat ismételt állítás, hogy az angolok nem értik Shakespeare-...2024. 10. 27, 21:54 Hat tévhit a magyar nyelvről
-
ganajtúrós bukta: Elolvastam a cikket... Igazából megcáfolja az állítólagos tévhitek a szerző, de úgy hogy ő...2024. 10. 27, 21:05 Hat tévhit a magyar nyelvről
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
A Facebookon terjed egy, a fordított olasz zászló színeiben pompázó szószedet, amelyből megtanulhatjuk, mit hogyan mondhatunk magyarul. Olvasóinkat azonban óva intjük a piros-fehér-zöld szótár gondolkodás nélküli használatától.
Bárcsak olyan egyszerű volna igényesen magyarul beszélni vagy írni, hogy egy kis szószedet segítségével bárki megtanulhatná! A helyzet sajnos azonban ennél egy-két – nem feltétlenül piros-fehér-zöld – árnyalattal bonyolultabb. Ennek ellenére a Facebookon gőzerővel terjed Magyarul beszélsz? címmel egy kis szószedet, amelyből „idegen eredetű” szavak „magyarításait” tanulhatjuk meg; íme:
(Forrás: Székelyföldi Legény / Facebook)
A cél világos: különböző, a hétköznapi ember számára is világosan „idegen”, többnyire latin eredetű szavak megfelelőinek használatával ki-ki „jobban”, „szebben”, „tisztábban” tud majd magyarul beszélni. A megfeleltetésekkel azonban nem árt óvatosan bánni!
Matematikaórán (pardon: számtanórán) jobb, ha indirekt bizonyításról beszélünk, és nem burkoltról vagy közvetettről, mert a végén még rossz jegyet kapunk. Nem árt, ha tudjuk, hogy a kollégánk nem feltétlenül a munkatársunk, hiszen a kolléga bizonyos helyezetekben jelentheti az azonos szakmában, de nem feltétlenül azonos munkhelyen dolgozó embertársunkat is. Hogyha valamire valaki azt mondja, hogy irreleváns, ne higgyük, hogy az a dolog feltétlenül érdektelen lenne! Lehet, hogy csupán azt mondja vele az illető, hogy éppen nem tartozik a szóban forgó tárgyhoz. Ha valaki azt mondja, hogy egy munkahelyen korrekt a fizetés, természetesen nem azt akarja közölni, hogy bármilyen értelemben helyes vagy helyénvaló volna, csupán annyit mond, hogy rendesen megfizetik a munkát. Ha pedig – a magyar nyelv védelme érdekében – kenőcs feliratú kozmetikumot keresünk majd a boltban, elég kicsi lesz a választék. Ráadásul lemondhatunk a fogmosásról és a borotválkozásról is, mert fogkenőcsöt vagy borotvakenőcsöt nem fogunk találni. Végül pedig oktatási ügyeinket intézve – érettségi vagy felvételi jelentkezéskor – jobb, ha a matematika tantárgymegjelölésnél maradunk... Nem árt tehát előbb megvizsgálni a kontextust (pardon: a szövegkörnyezetet), és a beszélgetőpartnereket, mielőtt nekiállunk helyettesítgetni a „latinos” hangzású magyar szavakat a „magyarosabb” hangzású magyar szavakkal.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
És közben jobb, ha szem előtt tartjuk azt is, hogy nem feltétlenül lesz „magyarabb”, amit végül mondunk. Mert mi más lenne egy szóval kapcsolatban a magyarság fokmérője, mint az eredete? Ne áltassuk magunkat: a kép zöld oldalán található „magyar szavak” eredetüket tekintve korántsem mind rendelkeznek tiszta, finnugor pedigrével. Az angolos helló helyetti szia a latin szervusz torzulása lehet; a munka és a társ szavak egyaránt szláv eredetűek, bár kétségtelen, hogy a magyarban keletkezett belőlük a munkatárs összetétel; a bűbáj szó pedig török elemekből áll. Úgyhogy óvatosan azzal a nagy magyarítással! Elég szűk lenne a kifejezésmódunk, ha csak a finnugor eredetű szókincset használhatnánk...
Ráadásul: hogy mi van magyarul, nem csak, és nem is feltétlenül elsősorban a szókészleten múlik! Itt van például egy teljesen hétköznapi mondat, amely bármelyik magyar irodában elhangzhatna:
Aztán ott van még az az issue [issú] az adózással.
Magyarul van ez a mondat? – Igen, hiszen a magyar nyelv szabályosságait mutatja. Az igaz ugyan, hogy van benne egy angol szó, az issue, ami ebben az esetben ’problémás ügy’-et jelent. Akik használják, nyilván olyan környezetben teszik ezt, amelyben a beszélgetőpartnereik szintén értik a kifejezésnek ezt a fajta használatát. Az issue ettől még nem lesz „hivatalosan” magyar szó. Ha azonban bekerül a köznyelvbe, és szélesebb körben is elterjed, lehet, hogy egy idő után angol eredetű magyar szóvá válik.
(Forrás: Wikimedia Commons / Szigeti Sándor / CC CC0)
A nyelvek már csak ilyenek: sokszor sokkal befogadóbbak, mint egyes használóik. Az issue például tökéletesen ragozható magyarul, így bármilyen mondatba beilleszthető: issúk, issúja, issúval stb. A használóknak pedig csak arra kell tekintettel lenniük, hogy az adott szövegkörnyezetben, az adott beszélgetőpartnerekkel a használt kifejezés kompatibilis (pardon: összeegyeztethető) legyen. Ha nem az, annak számos negatív (pardon: rossz, kedvezőtlen) következménye lehet: nem értik meg, amit mondani akarunk, bunkónak néznek, nagyzolónak néznek vagy épp képmutatónak.
Tehát az, hogy a szókészletből mit választunk, egyáltalán nem mindegy! Partnerektől, helyzettől, stílustól, médiumtól is függ a döntésünk egy adott nyelvi megformálás mellett. A hangsúly pedig nem azon van, hogy ilyen vagy olyan szempontból magyarabbak legyenek a szavak, hanem azon, hogy a megfelelő, helyzethez illő, pontos, szabatos kifejezéseket válasszuk ki. Ez a titka „a szép magyar beszédnek”, és nem a szavak eredete.
Fontos tehát tudatosítani, hogy a beszélő döntése az, hogy mit választ a rendelkezésére álló készletből. Bárkinek, aki a nyelvet ápolni akarja, az kell, hogy legyen a célja, hogy ez a készlet minél változatosabb legyen, és hogy a választási helyzet tudatosuljon a beszélőkben. Aki pedig a fenti lista alapján helyettesítget, nem fog magyarabbul beszélni, csupán azt árulja el magáról, hogy bedőlt a magyar nyelv féltésével kapcsolatos egyik legelterjedtebb tévhitnek.